marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

24 október
0Comments

van egy ország

rajtam is múlt/ rajtam múlt /tegnap kezdődött a múlt/ elkezdődött vége van/ borzalom és béke van/ semmi ágán lógó flakon

09 október
0Comments

kegyelmi állapot

Ülni a csodálatos őszi napfényben, új, frissen feltört diót majszolgatni, s közben tudni, hogy a többiek pár perces távolságban vannak csupán tőled, és mégsem vagy egyedül, hangjukat – ha befelé figyelsz – még hallod is, alakjuk épp csak eltűnt a kanyarban, s van értelme, célja a várakozásnak – varázslatos. Utatok együtt folytatódik tovább, a nyugalom még sokáig elkísér.

17 szeptember
0Comments

Megdöbbenéssel

…látom, hogy minden vidéken maradt egykori évfolyamtársam milyen pozíciókba került. Míg én azért harcolok, hogy egy gimiben kicsit nagyobb terem legyen egyéni elképzeléseim megvalósítására, addig ők egyetemi tanszékek, intézetek vezetői lettek. Mivel szinte mindenki Pestre jött, az üres álláshelyeket be kellett tölteni, és gyorsan lehetett haladni a ranglétrán. Én boldog lettem volna annó, ha vidéken maradok.

24 augusztus
0Comments

ma negyvenkét éves lettem

42!
“– Az Élet, a Mindenség Meg Minden… – mondta Bölcs Elme.
– Tehát?…
– A Válasz… – mondta Bölcs Elme, és megállt.
– Igen?…
– A Válasz…
– Igen???…
– Negyvenkettő – mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.”

Nagyon boldog új évet kívánok magamnak! 🙂

20 augusztus
0Comments

tartás

Szeretem, amikor a kopogó eső zajára ébredek. Szeretem az esőt.

Szeretem, ha a dolgoknak tartása van, nem csak elfolynak a semmibe.

Szeretem a tavaszt, az őszt, a telet, de egyre kevésbé a nyarat.

Hiába vagyok augusztus végi születésű, vagyis elvileg szeretnem kellene, de az az időszak nekem sokkal inkább kora ősz már, semmint nyár.

Az én időm a szüreté, a betakarításé, a rendrakásé.

20 augusztus
0Comments

nyaralási feljegyzések 4.

A szállodában minden reggel “azállamtitkárúr” mellett reggeliztünk, és minden reggel felidegesített. Csak a pénzről és  a kapcsolatairól volt szó, a Torgyán zsebbarátról, a privatizációs ügyletekről, és a velük lévő fiaik pénzügyi helyzetéről. Mennyijük van a külföldi magánnyugdíj-pénztárban, hogyan kellene zsíros megrendelésekhez jutni.

Közben a felesége pedig készítette a szendvicseket napközbenre. Szépen becsomagolta szalvétába, és be a táskába.

Móricz óta nem sokat változott a világ.

19 augusztus
0Comments

nyaralási feljegyzések 3.

Az pedig, hogy a továbbiakban én bármikor is vacsorahelyet keressek – elképzelhetetlen. Mindig rosszat választok, szar kajákat drágán, miközben van nekem egy férjem, akinek ez a kisujjában van – válasszon ő. Mikor hétfő este a pizzériában kihozták a majdnem mirelite pizzákat, közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Két napig voltam beteg utána, annyira fájt a gyomrom, majd még egy jó kis epegörcsöt is sikerült beszednem vele.

De, miután ezt mindketten megértettük, a zánkai Neked főztem mindent jóvá tett, és elfeledtette melléfogásaimat. Életem egyik legjobb helye volt.

19 augusztus
0Comments

nyaralási feljegyzések 2.

Vannak új sarokköveim. Az, hogy a bizsugyűjteményemnek mennie kell, például ilyen.

Ha egy hetet kibírtam egy fülbevalóval, nyaklánccal és gyűrűvel, akkor tényleg felesleges két fióknyi bizsut rakosgatnom, hogy “minden szettemhez legyen egy megfelelő színű”. Áhh!

19 augusztus
0Comments

nyaralási feljegyzések

Jövőre semmiképpen sem megyünk wellness szállodába. Egyszerűen nem éri meg ennyi pénzt kiadni érte.

A wellness szolgáltatásokat szinte sosem vesszük igénybe, mert csalódás már az első pillanatban. A 27-28 fokos medence csak 23-24 fokos, a jakuzziban ugyanez a víz, így üldögélni nem lehet benne. A medence korlátja mozog, az első pillanatban elfordul, beleverem a térdem, szinte kiugrik a helyéről. Szaunát a kánikulában biztosan nem használunk, a masszázst pedig nem merem igénybe menni az elmozdult csigolyákkal. Az egyik helyen annyira hozzá nem értő hölgy volt, hogy csak bajt okozott, alig győztem helyrehozni.

A reggeli bőséges és sokféle ugyan, de ha kiszámoljuk, hogy gyakorlatilag három tojás – aminél többet úgysem bírunk megenni – mennyibe kerül….hát….akármelyik kiváló reggelizőhelyen bőségesen megkajálunk belőle. Ráadásul elég gáz, hogy a megsütött csokis kuglófot egészen addig tálalják fel, amíg hétfőtől péntekig el nem fogy. Ennyi pénzért férjen már bele, hogy két naponta friss legyen az asztalon!

Vacsorát sosem kérünk mióta az egyik helyen négy napig ugyanazt a cuccot variálták esténként hol rizzsel, hol tésztával, hol salátával…Részemről egyébként sem bírok már este főtt kaját enni, max. egészen kivételes esetekben, de ahhoz is lippinek kell főznie.

Fürdőszoba. Egyszerűen a két rétegű wc-papír ultragáz egy napi 20-25 ezer forintba kerülő szoba esetén. Mint ahogy az is, hogy reggelizésről visszatérve már ott vannak a takarítók a szobában, és kiküldenek. Hogy fáradjunk vissza pár perc múlva! Tíz óra előtt be sem kopogtathatnának, amíg  tart a reggeliztetés!

Nos, az ilyenek miatt nem ilyen szállodába menni. Egyszerűen arra, hogy megreggelizzünk, majd este kilenc körül hazatérjünk, tökéletesen felesleges.

Folyt. köv.

09 augusztus
0Comments

lektűr

Szülőfalumban töltött hetemre több könyvet is hoztam. Tegnap egy gyerekeknek szólót (Tasnádi: A kőmajmok háza), ma pedig a tavalyi év nagy felfedezettjét, Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét olvastam el. Ez utóbbi okozott nekem ismét dilemmát. Tudom, magára vessen az, aki nem válogatja meg az olvasmányait, és a nyárra nem habkönnyű limonádéval készül. De. Míg tavaly a Bartis Attila-könyvektől buktam annyira ki, hogy nem akartam tovább olvasni, most az Aludnod kellene viselt meg. Ha olvasott valaki Bodor Ádámot vagy Borbély Szilárdot, akkor lehet elképzelése arról az emberi nyomorúságról, amiről szól a könyv. Egy telep lakóit látjuk ábrázolva, ahol ideggyógyintézet bújik meg az erdőben, ám egy idő után teljesen elmosódik a határ a kintiek és a bentiek között, nem lehet tudni ki a bolondabb. S közben a mindennap ismétlődő monoton nyomorúság, mely a gyerekek sorsában is megy tovább – a pusztuló, már csak alig a felszínbe kapaszkodó, lecsúszó falvak világa. S miközben olvasom, körülnézve, pontosan tudom, hogy ez a valóság, sőt az még keményebb is akár – mégsem akarom ezt olvasni.
S innen adódik a kérdésem: Ti még olvastok ilyen műveket? Vagy már feladtátok, és inkább a szórakoztató lektűrök világához fordultatok?

09 augusztus
0Comments

gerinces

Megszüntettem a párhuzamos levélcímeimet, már csak egy van. Kinyírtam az összes, használatban lévő határidőnaplómat, jegyzetfüzetemet, az azokban lévő összes listával – egy maradt csak. Nincs külön füzet ennek, külön füzet másnak. Végre kezdem úgy érezni, hogy ismét enyém az irányítás. Évtizedekig teljesen jól működtem csak az agyamra támaszkodva.Csak ez az utolsó öt év, amikor elkezdtem az ebből élő szervezőzsenik oldalait olvasni, ez tett be. Lehet, hogy nekik működik mindez, de engem csak összezavart. Bullet Journal, 30 napos rutin stb. – ég veletek, én csak magamban bízom!

13 május
2hozzászólás

napi morgós

Már rohadtul unom, hogy gyakorlatilag dec. 20. óta a lakásban dekkolok, hol az extrém hideg, hol a rengeteg hó, hol az állandóan szakadó eső miatt…kipusztult az első kör balkonnövényzet, mert a hirtelen bekövetkező mínuszok miatt a lakásban, az ablakpárkányon, a radiátor fölött kellett tartani két hétig, és azt nem bírta. A mostani második kör pedig az eső miatt fog kirohadni. Májusi eső aranyat ér. Azt, persze.

12 május
1Comment

Elegem van

Mivel senki sem olvas már, így eljött az ideje, hogy ténylegesen nyafogásra használjam a blogot. Az életben mindenki menekül a siránkozó emberektől, így legalább itt, magamnak, elsírom minden bánatom. Rettenetesen elegem van tehát az alábbiakból. A magukat szórakozott zseniknek tartó emberekből, akik megbeszélnek valamit, amit persze te komolyan veszel, majd fél perc múlva már másokkal beszélik meg ugyanazt, majd a végén elnézést sem kérnek, csak megvonják a vállukat. Csak egyszer járjanak úgy, mint velem számtalanszor megtették! A “szabad szellemekből” – tőlük egyszerűen hányok. Ők azok, akik a művészlelkek, akik leülnek magukkal megbeszélni egy problémát, és a döntésük előtt hetekig malmoznak. Végül döntésképtelenségre hivatkozva rád bízzák az egészet, majd téged hibáztatnak, ha nem úgy döntesz, ahogyan ők szerették volna, ha teszed. Közben persze azért lelkileg presszionálnak is. Abból, hogy lehetsz te akármilyen jó tanár, csak egy magyartanár vagy. Nem érhetsz fel egy bioszossal, egy kémiással főleg nem, de a matekosak mindig lenyomnak. Ha szakkört, faktot kell választani, akármennyi versenyt is nyertél meg a diákokkal, biztosan matekot, bioszt, kémiát választanak helyetted. Természetesen vannak olyanok, akik ezt a helyzeti, társadalmi előnyt maximálisan kihasználva folyton éreztetik veled, hogy te csak másodrendű tanár vagy. Tényleg, minek tanulnak még irodalmat, nyelvet a diákok?! Hogy egyre messzebb kerülök a fentebbiek miatt attól a képtől, amit magamról gondolok, és nem bírom megfordítani a folyamatot, csak kesergek, és egyre dühösebb vagyok!

07 május
1Comment

Még

…akkor is rendkívül szomorú dolog arról hallani, hogy a volt osztályomból ketten is otthagyták az egyetemet, ha az ember lánya számít rá. Mert közben azért csak él a remény, hogy mégsem lesz igaza. De, most sajnos, igen. Szomorú.

17 április
1Comment

mi lett hova?

Ha már nem sikerült a húsvét előtti negyven napos böjt, akkor most megpróbálkozom a húsvét utánival. Június 3-án lesz unokaöcsém lagzija, addigra egy kicsit rendbe kellene szedni magam. A hosszabb táv az a nyár vége, a még hosszabb a karácsony, egyébként pedig élethosszig tervezek. Erős akarok lenni, hosszú hajú és igényesnek is látszó.