üzenet

04 ápr 2015

Magamat is megleptem a válaszommal, mikor egy régebbi (2011-es ) fotómat megdicsérték, és én azt feleltem, hogy “lesz még ilyen”. Kezdek bizakodni? Nem mondok le azonnal a pozitív változásról? Vagy csak kincstári optimizmus, kötelező közösségi oldalas jólneveltség mondatta velem a szavakat?

Nagyon jól nézek ki azon a képen, és ez mostanában (permanensen nagyjából pont négy éve) nem jellemző rám. A régebbi fotókat szemlélgetve, mindig megdöbbenek, hogy mi bajom volt nekem akkor magammal, mikor tényleg szép voltam, elegáns és igazi úrinő.

A hajam már a legjobb úton halad, a ruhatáramat folyamatosan cserélem, egyre kevesebb felesleges cuccom van, persze olyan radikálisan, ahogyan a nagy könyvekben írják, hogy amit nem használunk egy évig, arra már nem lesz szükségünk, ajándékozzuk el, nekem nem megy. De, már képes vagyok megválni bármitől.

Magammal kell még egyezségre jutnom, megbékélnem, ami azért most már könnyebb lesz, hogy tegnap lezárult az, ami három és fél évig meghatározta az életünket. Még két év, és véglegesen el is felejthetjük.

Meg kell tanulnom relaxálni, pihenni. Mindig ugrásra készen állok, mindig felrúgom a prioritásaimat, a saját magam felállított időkereteket, és így persze nem tudok ellazulni, és örökösen fáradt vagyok.

A húsvét a feltámadás, az újrakezdés ünnepe, magamnak minden ünnep közül ez volt mindig a legkedvesebb. Hagyom, hogy egyszer végre megértsem az igazi üzenetét, és beengedjem a szívembe. S bár hideg van kinn, és az én lelkem is dermedt sokszor, a napsütés kívül a világban és belül a lélekben  is lassan felolvasztja majd a jeget, a félelmet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ibolya, tojás

03 ápr 2015

Lehet, hogy ez a húsvét mégis az újrakezdés, a feltámadás ünnepe lesz?!

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mézédeskalács

20 dec 2014

Tegnap két csodálatos élményem is kapcsolódott a mézeskalácshoz, mézédes mind a kettő, ezért engedtem meg magamnak ezt a szójátékot.

Mivel mind az öt tepsi mézeskalácsom szétégett a sütőben, és biztos voltam benne, hogy még egyszer nem lesz lelkierőm nekiállni, úgy gondoltam, majd az iskolai karácsonyi vásárban veszek annyit, amennyi kettőnknek elég, és még marad a fára is, hogy illatos legyen tőle a lakás.

Csakhogy oda már nem jutottam el, így kiesett ez a lehetőség is.

Ekkor kaptam tegnap két csodálatos ajándékot.

Az egyiket volt tanítványoktól, akik szerintem olvasták a facebook-on, hogyan jártam, és jöttek megsegíteni. Még meleg volt a mézeskalács, mikor behozták a suli karácsonyi ünnepségére.

A másikat pedig osztályom szüleitől, akik külön konyhákban ugyan, de nekem sütöttek és díszítettek mézeseket. Annyifélét, ahányan nekiláttak. Egyszerűen csodálatos ez a gesztus, miután olvastam a levelet, el is pityeredtem rajta.

Nagyon szépen köszönöm, hogy szeretnek engem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

revizor

17 dec 2014

Közös életünkben először van konkrét programunk szilveszterre, és még a jegyünk is megvan hozzá. Tavaly színházban voltunk, és annyira megtetszett, hogy idén is megyünk, mégpedig a Vígbe, a Revizorra, a 21 órakor kezdődő előadásra, amelynek pár perccel éjfél előtt lesz vége.

Előtte egy immár hagyományos burgerezés, utána a hidak végigjárása, és szépen elköszönünk 2014-től.

Jó az nekünk?


 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

férj és torta

07 ápr 2014

Tegnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezen alkalomból készült róla – hosszú idő után –  a fotó.

WP_20140406_008

A tortát pedig a zseniálisan kreatív tesója készítette neki.

1926915_10152286914837192_332979991_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

köszöntő

01 jan 2014

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.Mindenki, amennyire tud,legyen boldog.Érje el, ki mit szeretne,s ha elérte, többre vágyjon,s megint többre. Tiszta szívbőlezt kívánom.Szaporodjon ez az országEmberségbe’, hitbe’, kedvbe’,s ki honnan jött, soha sohane feledje.Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,vissza nem fognak a kátyúk…A többit majd apródonkéntmegcsináljuk.Végül pedig azt kívánom,legyen béke. – Gyönyörködjünk még sokáiga lehulló hópihékbe’!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mű és hó

27 dec 2013

Még az előző bejegyzéshez tartozik: nekem sajnos hó nélkül nem sikerül ráhangolódnom a karácsonyra. 

És bármennyire is próbáltam megszeretni a műfenyőt, (álmomból felkeltve is sorolom minden előnyét) nem megy. 

Még azt is tudom, hogy az illúzióra a műfenyőhöz kapható fenyősprayvel is rá lehet erősíteni, de akkor sem. 

Menthetetlenül régimódi vagyok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

falun

26 dec 2013

Már csak másfél óra van hátra a karácsonyból, és nem mondom, hogy nem örülök neki. 

Az első karácsony apa nélkül, inkább csak a túlélésre, a még épp elviselhetőre játszva. 

Holnaptól végre minden visszatér a majdnem normális kerékvágásba, pár nap pihenés még, és lassan vége ennek az újabb borzalmas évnek is, jöhet a következő, mely feltételezem: nem lesz jobb, csak más, mint az idei. 

Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért idegenkedek én ennyire a karácsonytól, és most nem az apa után maradt űrre gondolok, ennél sokkal régebbi az érzés. 

Van benne nyilván valami “kamaszos” lázadás a komformizmus ellen, és a kontroll freakségnek sem tesz túl jót az, ha nem én döntök, de igazából ezek is csak felszínes magyarázatok. 

Az igazság az, hogy akinek olyan tökéletes gyerekkora volt, mint nekem falun nagyszülőkkel és szerető szülőkkel, annak mindig hiányérzete van, bármennyire is szép karácsonyai lesznek. 

Falun az ember összhangban van a természettel. Mindennek megvan a maga ritmusa, ideje, nem lehet sem késleltetni, sem siettetni – el kell fogadni azt, hogy nem te diktálsz. 

Maximális alkalmazkodást vár el a természet, és cserébe megad mindent. 

Így novembertől az időt is arra, hogy a családdal legyél. 

Nálunk a karácsony mindig elkezdődött már december elején, s tartott egészen vízkeresztig. 

Jelképesen mindent tisztára sikáltak, ablakot pucoltak, aranyeső gallyat vágtak a vázába, hogy karácsonyra kinyíljék, fokhagymás-kacsazsíros kenyeret sütöttek a sparhelten, és elkezdték a sütemények készítését. 

Disznót vágtak, szalonnát füstöltek, diót törtek, pálinkát főztek – épp, hogy elkészültek vele karácsonyig, amikor megpihentek, élvezték munkájuk gyümölcsét.

Jöttek a rokonok, szilveszterkor együtt főztek, majd vízkeresztkor ünnepélyesen leöltöztették a fát, ismét kitakarítottak, s lassan eljött a vetőmag vásárlásának az ideje is, s kezdődött elölről. 

Félreértés ne essék, nem szeretnék valami hamis nosztalgiával áltatni senkit sem, tisztában vagyok ennek az életformának is a korlátoltságával, hogy túllépett rajta az idő….csak hiányzik.

Hiányzik ez a fajta rendszer, amelyben megvolt a helye mindennek, melyben eligazodtam, megtanultam a világ folyását. 

Hiányoznak ezek a régi vágású emberek is, akiknek a fekete nem fehér, és az adott szó még fontos volt.

Lassan elhányom magam a szürke minden árnyalatától. 

Nem kellenek az átmenetek sem, egyszerűséget akarok, egy szavas válaszokat, igeneket vagy nemeket, a csupa talán és esetleg helyett. 

Falun régen mindez megvolt, és karácsonykor, előtt, után még egyértelműbb volt a létezés. 

De már falun sem érvényes a temetőről nem lopunk szabály, a szegénység felülír mindent, s ami eddig elképzelhetetlen volt, most kétszer is megtörtént: apa sírjáról (és az összes környékbeli sírról is) ellopták a karácsonyi csokrokból a gyertyákat. 

Utolért a szegénység mint a bánat, és szürkeséggel mocskolta be a részvéttelen világot. 

És a mi szürke világunkra ez is jellemző, hogy még ezt is meg lehet érteni, nem lehet hibáztatni. 

Én nem ilyen világot akartam.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

első karácsony

14 dec 2013

Mindig ilyen karácsonyfára vágytam. 

Egyébként pedig minden egyes lenti sétámnál hihetetlen örömet okoznak a lakások ablakaiban felgyulladó adventi izzók, égősorok, és egyáltalán: mindenféle apró díszítés, mellyel az ember felveszi a harcot a sötétség, a kilátástalanság ellen. Én tényleg mindennek tudok örülni: a mikulásvirágnak, néhány apró ezüst-arany-törtfehér gömbnek, a hazahurcolt sok toboznak, ahogy át-és átpakolászom őket, a Lidl-s vödrös narancsnak, amely eszméletlenül finom és lédús, s pillanatok alatt szegfűszeges illatosítót lehet belőle készíteni, a minden napos iskolai adventi ablaknyitogatásnak..tényleg mindennek. 

De, emberek közé nem vágyom. Néha elábrándozom, hogy milyen jó lenne elmenni egy-egy vásárba, hidegtől kipirult arccal forralt bort inni, kolbászt enni, és nevetve végigrohanni a kézműves termékek során, és boldogan hazajönni, meggyújtani a harmadik gyertyát az adventi koszorún…de, nem érzek elég erőt magamban hozzá, mert minden pillanatban ott motoszkál a bizonyosság, hogy apa nincs többé, és életünk első olyan karácsonya lesz, amelyet nélküle kell eltöltenünk, és ezt még nem tudom, hogyan fogjuk kibírni. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egy kép

24 aug 2013

Elmúlt hát  ez is. Az első  szülinap apa nélkül. Az első úgy, hogy nem kiabált be a telefonba, mikor anyával beszéltem, hogy “pusziiiiiiii!”…ép ésszel kibírni nem lehet, hát próbálok nem gondolni rá. Elmenekülök a városból, ne legyen családi ünneplés, mert a fogalom már úgysem azt jelenti, amit régen. Nincs torta, csak jelképes ajándékok, csöndben, minden felhajtás nélkül az erdőben vagyunk kettesben. Visszaviszem lippit a gyerekkorába, kisvasutazunk, sétálunk a Mátrában, megebédelünk egy kisvendéglőben, szétnézünk a Kékesen, sokat fotózunk. 

Végre van igazi közös képünk is. 

Szeretem, ahogyan ezen a képen rácsodálkozunk a világra. Hogy boldognak látszunk rajta.Rajtam például nem látszik, hogy mit gondolok arról, ami körülvesz. Nem látszik a csalódás, a düh, az agresszivitás, hogy számtalanszor átvertek már, és még mindig reménykedem abban, hogy egyszer csak történik valami, és helyreáll a rend a fejekben és a szívekben is.Ez annyira nehéz. Tizenöt éve tanítok hősökről, hétköznapiakról is, magam pedig nem merek azzá válni, hiába tudom, hogy utálni fogom magam érte. Így szimplán csak szeretem, hogy a kép megragadta az örökkévalóságnak azt, ahogyan két ember egy boldog pillanatban egyesül.Remélem, apa is látja valahol, és örül neki. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

teli

20 aug 2013

Félig nyár, félig ősz van az országban, s leginkább ezt a határvonalat, kettősséget érzem én is. Félig még a nyárban, a múltban vagyok, megszokott érzéseimmel, kapaszkodnék az eltelt időbe, s félig már az őszre, a tanévre figyelek. Életemben először nem tudom, hogyan és miképp lesz az év, nem látom magam előtt a vezérvonalat, az irányt, hogy merre és hogyan fog tartani az év. Különös, különös nyáréjszaka ez. 

Talán csak a telihold teszi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

41.

23 Júl 2013

Tegnap lett volna szüleim negyvenegyedik házassági évfordulója….mivel sosem ünnepelték igazán, én egészen mostanáig úgy tudtam, hogy ma azaz huszonharmadikán, anya névnapján van, s nem huszonkettedikén…Meg kellett volna ünnepelni legalább a tavalyit, a negyvenediket. 

Durva ez. Nagyszüleim házasságuk ötvenedik évfordulóját is megérték, sőt nem is tudom, talán ötvennégyet is. Szüleim negyvenet. 

Mi, lippivel augusztus kilencedikén ünnepeljük az ötödiket. Vajon nekünk mennyi jut? 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

finito

11 ápr 2013

Ma a közel két órás Tasnádi Istvánnal folytatott beszélgetés hallgatójának lenni szerettem. A diákok olyan okosakat kérdeztek, s közben megszűnt az a hiányérzetem, amely mindig volt egy-egy nagy íróval való találkozásom során; egyszerre éreztem magam kicsinek, jelentéktelennek és csodálatosnak, egyszerre hittem a világ totális értelmetlenségében és annak ellenkezőjében is. Úgy emelt fel magához Tasnádi, hogy közben nem éreztette a köztünk lévő távolságot, és még ránk is tudott csodálkozni. 

Azt hiszem, helyreállt bennem valami tartalom, ami eddig kereste csak önmaga formáját, összeálltak a mozaikok, lezárult valami, hogy egy Tasnádi-drámával éljek: FINITO. 

Azt hiszem ennél többet íróról és emberről nem lehet dicséretként mondani.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mintha semmi sem…

16 Már 2013

Ragyogó napsütés, szélcsend, mintha semmi sem történt volna….pedig tegnap igazi, forradalom nélküli forradalom zajlott. Csak ezt nem szavakkal, hanem tettekkel vivták. Ők a mi igazi hőseink.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

metamorfózis

09 feb 2013

Azt nem is mondtam még, hogy  – pedig nagyon melengeti a szívemet, és büszke is vagyok rájuk – idén a végzős évfolyam lányaiból sokan úgy döntöttek: nem terhelik a szülői kasszát azzal, hogy méregdrága báli ruhát kölcsönöznek vagy vásárolnak, hanem végigjárták a körúti turkálókat, és két-háromezer forintból vásárontak maguknak báli ruhát. Vagy éppen a nagyi régi ruháit alakították át. Gyönyörűek voltak így is, a ruhákról pedig ha nem tudjuk, senki sem mondta volna meg, hogy honnét vannak. 

Szerintem ez egy csodálatos kezdeményezés volt. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kóma

28 dec 2012

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik! 

Milyen egyszerűen működik az állatoknál a fogyókúra!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

karácsony

24 dec 2012

Boldog, békés Ünnepet kívánok Mindenkinek, szeretettel!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, 

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át 

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, 

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, 

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad 

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, 

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, 

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán 

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, 

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk 

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, 

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk. 

Weöres Sándor: Bolero

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hatéves a blog!

28 okt 2012

Írok itt mindenféle apróságról s közben belém hasított a tény, hogy ma hatéves a blog! S végre ez egyszer nem felejtettem el, mint az utóbbi három évben. Hát, boldog szülinapot akkor magamnak, s remélem még nagyon sokszor tehetem ezt meg. 

Sosem múló hála és köszönet Adának és Aginak az első változatért, s végül Lippiért is. Ha nem lett volna blog, nem lett volna Lippi sem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

most must

22 Sze 2012

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le. 

Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, az elfagyott kéz felenged, s közben készül már bográcsban a pörkölt, friss fehér kenyérrel, savanyúsággal. Biztos volt leves is, minden rendes falusi portán van, elő kell késziteni a gyomrot, melegiteni kell, a megfázás legjobb ellenszere. Diszitésnek az asztalra a vetéskor elhullajtott magból kikelt, másodvirágzó,apró termetű sárga napraforgó kerül.

Kora délutánra szinte minden leszedve, szőlő ledarálva, kezdődik a must készitése, majd a sav- és cukortartalom mérése. Ami fennmarad a tőkéken, az a seregélyeké, vagy jégbor lesz majd belőle.

Most akkor gyorsan egy kis mustot. Szeretnék.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Bertalan-nap

24 aug 2012

Azt mondja Bálint gazda, hogy Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják, melynek több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A halak már nem híznak a vizekben, csak nőnek, a gólyák, fecskék hosszú útra készülnek, és a szőlőkben is elszaporodnak a seregélyek, a kamrák – már akinek van – telve befőttel, télire eltett finomságokkal. Átmeneti időszak ez is, mint az én születésnapom, két állatövi jegy határán, ráadásul aszcendensváltáskor. Ellentétek egysége.

Ma van hát a születésnapom. Igazából már egy hete csak ünneplek, csodálatos napokat töltöttem szüleimnél, mindenki elkényeztetett ajándékokkal, kaptam egy gyönyörű tortát is mint lentebb látható, és olyat is, amely négy különböző ízből lett összeállítva, mert már ilyet is lehet kérni a cukrászdában!

Még múlt szombaton utaztunk le szüleimhez, megállva közben egy ebédre lippi mamájánál, illetve útközben meglátogattuk a bőcsi Falumúzeumot. Erről annyit kell tudni, hogy ismerősé volt a ház, melyet az Önkormányzat megvett, felújíttatta, és most művészeti központként funkcionál, ahol kihalóban lévő kismesterségeket lehet például tanulni, s ünnepekkor hagyományőrző műsorokat lehet megnézni. Épp előadáskezdetre érkeztünk, így sok időnk nem volt fotózni, de mutatok néhányat:

S ha már itt voltunk, meglestem az álomházamat is, amit egyszer majdnem megvettem. A ház picinek tűnik, de ez csak a látszat! Előtte, mögötte szőlőlugas van, vadszőlő futja be a falakat, a hátsó udvar a Sajó-partra visz le, benn négy szoba, egy ebédlő, konyha, fürdőszoba, előszoba van, hátul egy télikerttel zárul, alatta pedig egy borospince van. Sosem tudom meg, hogy jól döntöttem-e mikor Pesten maradtam, s nem költöztem haza ebbe a házba!

Vasárnap férjem hazatért, én maradtam még pár napot. Míg ő hétfőn rendbe rakta a polcait, telepítette ismét a gépeit, én spagettiszószt főztem, meglátogattam nagyszüleimet a temetőben, napoztam, majd másnap szüleimmel elmentünk vásárolni nekem ruhákat, csak mint annó gyerekkoromban iskolakezdés előtt. Hálás vagyok, mert sikerült szép dolgokat venni, eljutottam Mártihoz is, minden kozmetikusok gyöngyéhez, majd szerdán visszatértem a fővárosba.

Csütörtökön megint rendszereztem, este ikeáztunk egy jót, (most épp két főételből az olcsóbb ingyenes, így eljött a húsgolyó tobzódás időszaka barnamártással és áfonyaszósszal)melynek eredménye lejjebb megtekinthető.

Ma pedig eljött a születésnapom, kezdtünk egy jó banki szerződéskötéssel, majd ismét vettem néhány felsőt a férjemmel, aztán pedig ebédeltünk egy jót. Mindenkinek ajánlom az Oktogon Bisztrót, tágas, nagy hely, jól főznek, és 1190 ft-ért all you can eat-van, az italok ára ezen felül értendő, de normál áron vannak.

Hazajöttünk utána, és kidőltünk. Most pedig el kellene dönteni, hogy holnap ezek közül mely program(ok)ra menjünk, de képtelen vagyok, és dühös, hogy miért kell mindent egy hétvégére szervezni, amikor ráadásul kánikula van?! Na, erről nem tehet senki.

Lehetséges programok:

– Csencselde a Téli Kertemben

– Vegetáriánus Fesztivál

– Szentendrei Nyárzáró Fesztivál

– Bor és Hal-fesztivál a Rómain

– Gospel-fesztivál Solymáron

– Örkény-kert a Madách téren

– Szörp, Szóda -fesztivál

– Garázsvásár a Móriczon

Ahhh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum