sed non est pax

15 ápr 2017

Mindig azt gondoltam, komolyan hittem, hogy a Húsvét az én igazi ünnepem, mivel minden kelléke adott a boldogsághoz. Bár sosem sikerült még betartanom a Vízkereszttől Hamvazószerdán át a Nagyböjtig tartó szigorú szabályokat, de abban is biztos voltam, hogy egyszer majd sikerül. Nos, ebben az évben a feltámadás és a várakozás boldogsága is elmaradt. Továbbra sincs béke, pedig egész életemben csak a nyugalmat vágytam, és már egyre jobban tudom, hogy nekem ez nem adatik meg.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

10896262_1001798033209812_8312508328382943888_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

üzenet

04 ápr 2015

Magamat is megleptem a válaszommal, mikor egy régebbi (2011-es ) fotómat megdicsérték, és én azt feleltem, hogy “lesz még ilyen”. Kezdek bizakodni? Nem mondok le azonnal a pozitív változásról? Vagy csak kincstári optimizmus, kötelező közösségi oldalas jólneveltség mondatta velem a szavakat?

Nagyon jól nézek ki azon a képen, és ez mostanában (permanensen nagyjából pont négy éve) nem jellemző rám. A régebbi fotókat szemlélgetve, mindig megdöbbenek, hogy mi bajom volt nekem akkor magammal, mikor tényleg szép voltam, elegáns és igazi úrinő.

A hajam már a legjobb úton halad, a ruhatáramat folyamatosan cserélem, egyre kevesebb felesleges cuccom van, persze olyan radikálisan, ahogyan a nagy könyvekben írják, hogy amit nem használunk egy évig, arra már nem lesz szükségünk, ajándékozzuk el, nekem nem megy. De, már képes vagyok megválni bármitől.

Magammal kell még egyezségre jutnom, megbékélnem, ami azért most már könnyebb lesz, hogy tegnap lezárult az, ami három és fél évig meghatározta az életünket. Még két év, és véglegesen el is felejthetjük.

Meg kell tanulnom relaxálni, pihenni. Mindig ugrásra készen állok, mindig felrúgom a prioritásaimat, a saját magam felállított időkereteket, és így persze nem tudok ellazulni, és örökösen fáradt vagyok.

A húsvét a feltámadás, az újrakezdés ünnepe, magamnak minden ünnep közül ez volt mindig a legkedvesebb. Hagyom, hogy egyszer végre megértsem az igazi üzenetét, és beengedjem a szívembe. S bár hideg van kinn, és az én lelkem is dermedt sokszor, a napsütés kívül a világban és belül a lélekben  is lassan felolvasztja majd a jeget, a félelmet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1458.

10 ápr 2014

Tegnap konferencián voltam a Belvárosban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire más, minőségileg jobb az a fajta élet, amely az egyetemi tanároké. Van idő benne felkészülni az előadásokra, és nem kell minden nap hatszor vagy hétszer negyvenöt percben, állandóan váltogatva az évfolyamokat, végigrohanni egy napon, hanem jut idő elmélyülni egy-egy témában. Sokkal nyugodtabbnak is tűntek, összehasonlítva őket a kollégáimmal és velem. Mi nyúzottak vagyunk nagyon.

Mondjuk,nem csoda. Tegnap nyolctól fél egyig konferencián voltam, ezután rohantam vissza előkészíteni a cserekapcsolat fogadását, fél öttől hétig fogadó óránk volt, közben már érkeztek az erdélyiek, majd nyolc után be is futottak. Tíz óra után értem haza, és akkor még készíthettem mára a szendvicseket nekik, és szerveztem a mozit péntekre, leveleket írva a szülőknek.

Ja, és ez az általános.

Nem panaszképpen mondom, de aki azt mondja, hogy a tanárok délután kettőkor befejezik a munkát, sosem beszélt eggyel sem. Meg a három hónapos nyári szünet mítosza.

karolyi

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

férj és torta

07 ápr 2014

Tegnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezen alkalomból készült róla – hosszú idő után –  a fotó.

WP_20140406_008

A tortát pedig a zseniálisan kreatív tesója készítette neki.

1926915_10152286914837192_332979991_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyulas

01 Már 2014

Nagyon vastag téli pulcsik és dzsekik elrakása, bakancs és csizma kitömködése és dobozába süllyesztése, vastag sálak, sapkák kimosása, szakadt, színehagyott cuccok leselejtezése, ablakpucolás és a konyhabútor lemosása – máris mennyit tettem a tavasz közeledtével, pedig még csak fél napja köszöntött be! De a napfényben láthatóvá váltak az eddig rejtett részek is, és minden tisztaságot, megújulást kíván. Szívem szerint már kitenném a muskátlikat is.

Mindenesetre a fatojások és fanyulak felkerültek a barkaágakra, és “készítettem” ajtódíszt is.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

március

01 Már 2014

Tegnap összeszámoltam, hogy melyik osztállyal mennyi órám lesz még az évben, mi fog még beleférni a tananyagba – és megdöbbentem. Pontosabban a frász tört ki. Van olyan osztály, akikkel kevesebb mint húsz órám lesz, mert a dupla óráim rendszerint olyan napokra esnek, amikor szünet lesz, érettségi és így tovább. Azaz hétfők és péntekek nagyrészt.

Ráadásul most lesznek az országos versenyek döntői, intenzív hét más órarenddel, előrehozott érettségik, kompetenciamérés, pünkösd, az erdélyi cserekapcsolat viszontlátogatása, amelyek megint csak hiányzást fognak eredményezni.

Ahogy néztem, a március az egyetlen hónap innen kezdve, amelyen teljes hetek vannak, most lehet még belehúzni. Innen kezdve már felgyorsulnak a dolgok.

Hello Március, hello Tavasz, hello ÉLET!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jön a tavasz!

16 feb 2014

Nem engedem be az összes fényt, napfényt, elég nekem, ahogy átszűrődik a redőny résein, hozva a nyár ígéretét, hogy lesz más is hamarosan, nem csak szürkeség, szemerkélő eső és hajnali hideg.

Gyönyörű napsütés. Vigasztaló, melyben egyértelműsödnek a dolgok, láthatóvá válik mindaz, ami piszkos, megújulásra vár. Érzem közben a jácintok illatát, ez is erősíti a tavasz illúzióját. Innét már minden könnyebb lesz. Visszatér belünk az erő, sejtjeink megújulnak, szemünk beissza a színeket, és végre lesz illat a levegőben.

Egyszerre szólal meg a rengeteg bennünk és a természetben élő szólam, mintha csak egy óriási lejátszón harsogna Haydn Teremtése – kezdődik az oratórium.

Jön a tavasz, érzem!

1014105_672261596163459_2050022456_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum