háló

Csodálatos érzés volt felébredni a hófehérre változott szobában, amit tegnap festett át férjem sárgáról. Nem szerettük a sárgát, annyira intenzív volt egy hálóhoz, ahová megnyugodni tér vissza az ember, izgatta a szemet, és ha lehunytam, akkor is tudtam ésszel, hogy ott van – és idegesített minket. Elnyelte a fényt, és nagyon meg kellett válogatni, hogy […]

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk. Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat” Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként […]

A nagy szépség

Megnéztem tegnap végre A nagy szépség című filmet. Szerintem csodálatos,  ilyen egy igazi művészfilm, mely valóban a rendező látomását közvetíti felénk. Olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt videoklip, képeslap, amely Róma minden arcát, mint egy nőét bemutatta – s mindezt egy férfi nézőpontjából. Ráadásul egy bennfenteséből, mivel a film nyitójelenetében “kivégzik” az igazi japán turistát, […]

1458.

Tegnap konferencián voltam a Belvárosban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire más, minőségileg jobb az a fajta élet, amely az egyetemi tanároké. Van idő benne felkészülni az előadásokra, és nem kell minden nap hatszor vagy hétszer negyvenöt percben, állandóan váltogatva az évfolyamokat, végigrohanni egy napon, hanem jut idő elmélyülni egy-egy témában. Sokkal nyugodtabbnak is tűntek, összehasonlítva […]

nőies

Hosszú (több hónapi)  kínlódás után végre csak vettem egy táskát. Azt, amelyik az általam támasztott öt feltétel közül négynek megfelelt. Melyek ezek? Legyen nagyméretű, 40-50 centi hosszú, legyen merev, vagyis ha nem tömöm ki, akkor se essen össze, felférjen a vállamra a füle, hogy ne csak kézben lehessen hordani, legyen háton átvethető része, és ne […]

reggeli napfürdő pihenős délután Csík zenekar és Kiss Tibi videók hamis francia halleves a la lippi  eső rászánni magam a dolgozatjavításokra  teljes csöndben hallgatni az óraketyegést rengeteg bizsu az ebay-en  billy polc az előszobába tisztaság 

rózsa

Vajon mennyire ismert már akkor az a kolléga, akitől évekkel ezelőtt halvány rózsaszín porceláncsészét kaptam ajándékba, azzal az indoklással, hogy bár kívülről nem így tűnik, de valójában mégis ilyen vagyok?  S bennem miért csak most tudatosul ez? 

púderrózsaszín

Nem megy azért olyan egyszerűen az év-és újrakezdés, mint gondoltam, olyannyira nem, hogy a hétvégére már a körülöttem forgó szobáig is eljutottam.  Nagyjából hétfő reggel, az évnyitó napján kezdődött az a fejfájás, amitől se jobbra, se balra nem tudtam fordítani a fejem, hányingerem volt, meg is fáztam kicsit, szombat reggelre pedig már olyan magas volt […]

hegyek között, völgyek között

Jó lenne ezt látni magam előtt, mert azt jelentené, hogy megtettem az utat, fenn vagyok a csúcson, és megpihenhetek. Majd szépen lesétálnék, és a lefelé tartó út már jóval könnyebb lenne azzal a tudattal, hogy végigvittem, én győztem.  Az igazság az, hogy a jelen helyzet pont ennek a fordítottja. Igazából a hegy lábánál állok, és […]

kakukkfű

Tihanyt, a Rege cukrászdát, a vízimalmot Örvényesen, a temető szélén talált hihetetlen mennyiségű kakukkfüvet, a finom ételeket, a folyton elázást, a szivárványt, a Balatont, de legfőképp a csodálatos kollégáimat szerettem ma (is) 🙂

Erdély II.

Negyedik nap. Békás-szoros, Gyilkos-tó, Csíksomlyó. Ez volt a leggyilkosabb napunk, a legfárasztóbb, ekkor utaztunk a legtöbbet. Mert nem úgy van az, ahogyan a naiv kis budapesti városlakó elképzeli, hogy a száz kilométert majd megtesszük kb. másfél óra alatt! Nem, a száz kilométer hegynek felfelé, szerpentineken minimum három óra, és akkor még jó időt mentünk. Így […]

odvas keltike

2010-ben azon szomorokodtam, hogy eltűnt szemem elől kedvenc virágom, a szentgyörgyvirág. “Annak idején a Káposztaföld melletti erdőben lehetett szentgyörgyvirágot szedni, a kísértetjárta régi, romos kastély mellett. Április végére nyíltak ki a lila és fehér virágok, illatuk már messziről elárulta őket. Mézédes, kicsit émelyítő illat, összességében buja és telt. Hatalmas csokrokkal vittem haza, a ház megtelt […]

Brüsszeltől pápáig

2005-ben, megnyerve a Polgár az európai demokráciában (Civitas) – versenyt, jutottam el Brüsszelbe, és elbűvölt a pár óra alatt bejárható szecessziós kisváros, s maga az Európa Parlament is, melynek meglátogatása, és az ott dolgozó képviselőkkel való találkozás volt a verseny fődíja. Ott ünnepeltem 30. születésnapomat négy diákommal, imádtam a kétszer sült krumplit, az igazi gofrit, […]