Paddington

Megnézve tegnap a Paddingtont, bizton állíthatom, hogy a medvét rólam mintázták. Ugyanez a folyton jót akaró, ám mindig rosszat csináló típus vagyok, aki miután megmenti az általa levert vázát a töréstől, közben leszakítja a vízcsövet, és elárasztja vízzel az egész lakást….sorozatban jönnek nálam is az ilyenek. A film után is….persze, hogy otthagytam a moziban a […]

órák

Az óraállítás ürügyén összeszedtem minden karórámat, amely elromlott, elszakadt a szíja, így átmenetileg hordhatatlanná vált. Magamban arra gondoltam, hogy milyen jó kis szimbolika, “itt az idő”, új időszámítás kezdődik, végre elindul valami – erre persze hogy nem találtam egyetlen nyitva tartó órást sem, aki megjavította volna nekem őket…

precíziós

Ma nagyon büszke voltam magamra, mert egyik közüzemi cég, valamint a telefonszolgáltató ügyintézőjével folytatott beszélgetésben sem engedtem annak a kísértésnek, hogy kihozzanak a sodromból – és el is intéztem mindent. Megszereztem továbbá az elmúlt három év érettségi megbízási papírjait, amelyeket fel kell majd töltenem az online felületre, és amelyeket annak idején át kellett adnunk a […]

second

A második jó tanácsom talán az lehetne magamhoz, hogy ne loholj már az ég szerelmére állandóan, nyelvet lógatva és mindent összehordva, hebrencseskedve – mert egyszerűen nem néz ki jól!  Izzadsz, lihegsz, nem szép látvány. Gondolj bele, mennyivel vonzóbb az az ember, aki hűvös nyugalommal kezeli a dolgokat, megrágja és jól meg is emészti, magával megbeszéli […]

hírlevél

Próbálom összeszedni magam, de egyelőre csak odáig jutottam a saját magamnak is adandó jó tanácsok ügyében, hogy iratkozz fel! Mindig, minden hírlevélre, ahol felkínálják ezt a lehetőséget, mert sosem tudhatod, melyik milyen lehetőséget rejt magában. Kikukázni még mindig egyszerűbb, egy kattintás, mint lemaradni valamelyikről.  Így értesültem például a kreatív írás tanfolyamról, amelyre felvettek, s májusban […]

Erdély I.

Az elmúlt hetek igen zajosra, pörgősre sikeredtek, de így van ez minden tanév vége felé. Először az április eleji havat és fagyot váltotta fel a hirtelen berobbant kánikula, (most már tényleg feleslegesek a szekrényben lapuló tavaszi kabátok, mert olyan, hogy tavasz már nem létezik, télikabát és fürdőruha között váltogatunk) két nap alatt virágba borult minden, […]

kontúr

Az utóbbi időben rettenetesen elengedtem magam, rosszul értelmeztem a teljes kényelmesség és a pihenés fogalmát. Úgy tűnik, ez már csak egy olyan év, amikor újra értelmeződnek a dolgok, és a feleslegessé váltak lassan kikopnak az életemből.  Pedig példát vehettem volna arról a nőről, akit csodálok, aki hatvan évesen is csodálatos helyt áll a hétköznapok és […]

metamorfózis

Azt nem is mondtam még, hogy  – pedig nagyon melengeti a szívemet, és büszke is vagyok rájuk – idén a végzős évfolyam lányaiból sokan úgy döntöttek: nem terhelik a szülői kasszát azzal, hogy méregdrága báli ruhát kölcsönöznek vagy vásárolnak, hanem végigjárták a körúti turkálókat, és két-háromezer forintból vásárontak maguknak báli ruhát. Vagy éppen a nagyi […]

pakol

A férjem szerint kényszeres pakoló vagyok. Ételek nagyobb dobozból kicsibe, ahogy fogynak,  szekrényben hetente elrendezgetve  a hét közbeni hajnali fényben kirángatott ruha – legyenek a párhuzamosok is merőlegesek.  Persze, sosem lesznek, kísérleteim sikertelenek mindig, talán ezért az oly sok próbálkozás.  Lehet, hogy tényleg kényszeres vagyok. Mindenesetre Lujzinak volt kitől tanulnia.

játszóruha

Vannak olyan szavak, amelyektől tényleg kiráz a hideg. Ilyen például a játszóruha.  Amúgy pedig hihetetlen, hogy péntek este van, és nincs semmilyen iskolai rendezvény, és már kitakarítottam, még bevásárolni is eljutok egyszer.  Persze, holnapra már lenne munkám, mehettem volna Tatára zsűrizni a Bolyai-verseny országos döntőjében, vagy pedig  következő színdarabot próbálni – de, azt mondtam, hogy […]

khmmm…….

Addig halogattam a készülést a szülői bálra, amig tegnap délután egyszer csak itt volt, s én indulás előtt negyedórával kétségbeesetten üvöltöztem, hogy “úristen, mit vegyek fel?”, az őrületbe kergetve ezzel férjemet, aki kifejtette,hogy egy csepp előrelátás sincs bennem, nem tudok különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között, képtelen vagyok fontossági sorrendet felállitani, súlyozni, és soha […]