Már

19 Júl 2016

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is adott, mivel annyira feszesek az izmaim, és rettenetesen fáj egy ponton a derekam. Nagyon béna voltam, rettenetesen szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam magam, mert iszonyat magasról épültem le. Voltak izmaim, kidolgozott karjaim, erős vállaim, és erős hátizmom. Most meg nem bírom magam kihúzni….De nem adom fel, visszaküzdöm magam oda, ahol már egyszer voltam.

Haza az új szuperhévvel jöttem, véletlenül ezt is elcsíptem. Mivel nem volt kedvem még itthon lenni, bementem megnézni a suliba az asztalt. Mivel tényleg üresek voltak a fiókjai, így minden akadályt elhárult az elől, hogy a birtokba vehessem. Végre van ismét normális asztalom, végre! Aztán kis virágos fóliával a sajátomat (immáron régi) befedtem, így kiváló lesz javító asztalnak, a kis szekrényébe pedig az üres lapok kerülnek.

Utána meg csak üldögéltem, és rendbe raktam a könyveim. Át a Csobánka téren olyan könnyűnek éreztem magam, mint már régen. Enyhe, de nem meleg idő volt, fújdogált egy kis szél, az emberek lassan sétáltak, bennem még dolgozott az endorfin a tesi után, még nem volt izomlázam – meg lehetett volna állítani az időt abban a pillanatban. A jó érzés még mindig tart, remélem, sokáig velem marad.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyémántcsiszoló

17 ápr 2016

Férjemmel  bevásárolunk az Aldiban. Meglátok egy furcsa dobozt, ráírva: gyémántcsiszoló. Reflexből kérdezem tőle: “Szerinted ki az a hülye, aki gyémántokat tart és csiszolgat otthon?!”
Férj: ………..
Azért utána elmagyarázta, hogy mire használják. 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyaralás

13 Júl 2014

Hétfő reggel indultunk nyaralni Misefára, amely nagyjából egyenlő távolságra van Zalaegerszegtől, Kehidakustánytól, Hévíztől és Keszthelytől is – ideális helyen tehát annak, aki nemcsak pihenni akar a kastélyszállóban, hanem a környéket is szeretné megismerni. Mivel mi eleve ezzel a szándékkal mentünk, így nem nagyon kötött le a kinti medence, a szobabicikli, a csak a mi kedvünkért beüzemelt pezsgőfürdő és szauna sem, legtöbbet a csodálatos könyvtárszobában voltunk, és sétálgattunk, illetve egyszer megnéztük az “arborétumot” is. Első nap reggel, induláskor egyébként még itthon belenyúltam a konnektorba és jól megrázott az áram, majd este a kastélyszálló egyik kontra nélküli biciklijével borultam be az első bokorba, végül a pezsgőfürdőben szenvedtünk klórgáz mérgezést, minek következtében semmit sem láttam, és belevertem az első vasrúdba a combomat, így most tele vagyok majdnem (már) fekete foltokkal. Hoztam tehát a formámat, de ezt leszámítva nagyon nyugisan telt ez a pár nap. Hétfőn – mivel csak délutántól lehetett elfoglalni a szállást – megálltunk a Balatonon, Bogláron, a Platán strandon. Nekem a négy napból ez volt a legjobb élmény, felidézte  a gyerekkori nyarakat, amikor a családdal a vállalati üdülőben két hétig együtt nyaraltunk. (Bár az Ezüstpartra nem mertem megkérni Lippit, hogy kanyarodjunk le. Itt voltunk utoljára együtt apával, rengeteg fotó van róla.) Sikerült végleg legyőznöm azt a félelmemet, amely nyafogásban fejeződött ki nálam, hogy “a Balaton hideg”, amire a Lukácsba járás következtében “szoktam rá”, és még én is ultrasznobságnak érzem magamban. A Balaton csodálatos volt, tiszta, és huszonhat fokos – gyakorlatilag egész nap ki sem jöttünk a vízből. Csak annyira, hogy az isteni saslikot megegyük ebédre. Közben arról beszélgettünk, hogy ma már senki sem merne kivenni két teljes hetet a munkahelyén azért, hogy nyaralni menjen. Régen volt arra idő, hogy a két hét alatt kapcsolatokat építsen ki az ember, sokat beszélgessen, alkalmazkodott a szervezete a könnyedebb, stresszmentes életmódhoz – volt idő mindenre. Most ebben is csak a rohanás van, hogy minél több dolog férjen bele a vakációba. A legtöbb “gondot” egyébként a kajálás jelentette nekünk. Én mindig azt hittem, hogy sokat eszünk, de most már látom, hogy ez egyáltalán nincs így.  Nem tudunk végig enni például egy teljes menüsort, amely áll előételből, levesből, főételből és desszertből vagy gyümölcsből – hiába mikroszkopikus adagok. Kidőltünk minden este a szállóban is, a strandon és az étteremben is. Ez utóbbiban már akkor rosszul lettem, mikor megláttam, hogy mekkora adagot hoznak ki. Továbbmegyek: már a szombati kínai kajáldában kapott fél adagot sem bírtam megenni. Kedden – az előzetes hévízi tervekkel szakítva – a szálló ajánlatára a zalaszentgróti Szent Gróth Termálfürdő-és Strandra mentünk, és nem bántuk meg. Kevesen voltak, sok volt az élménymedence, kifogástalanul tiszta volt minden. Itt is elkerült minket a vihar, mint ahogy bárhová is mentünk, óriási mázlink volt. Szerdán a szintén zalaszentgróti Kis Korona étteremben ebédeltünk, amely békebeli hely, kockás asztalokkal és hatalmas adagokkal. A maradék időben Keszthelyen mászkáltunk. Órákig ültünk a mólón, néztük a kacsákat, sétáltunk a belvárosban, és megállapítottuk, hogy az egy főre eső múzeumok száma az országban itt a legmagasabb. Jegeskávét ittam és “szalmakalapot”  vettem, amelyről kiderült a benne lévő címke alapján, hogy újrahasznosított papír és sapka. Másnap hazafelé Tihanyban álltunk meg, a Rege cukrászda teraszáról nézhettük, ahogyan elrajtol az idei Kék szalag, kicsit sétálgattunk itt is, majd elindultunk Gyöngyösre az állatokért. Nagyon szép napok vannak mögöttünk.

Azóta voltunk a Gyradikóban, a Lukácsban, megnéztem végre Az éhezők viadalának második részét és egy igazán jó francia vígjáték-kamaradarabot, a Hogyan nevezzelek?-címűt. Ajánlom mindenkinek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szinesztézia

02 máj 2014

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ígéret

23 dec 2013

Tegnap volt a téli napforduló, a nap, amelyen a fény legyőzte a sötétséget – innen már csak rövidülnek az  éjszakák. 

Ilyenkor szoktam minden tél közepén jácintot venni, mintegy ígéretként, hogy hamarosan itt a tavasz, él a remény – csodás illata betölti a szobát. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nagyvonalúság

10 dec 2013

Abból az alkalomból, hogy megnyertük a versenyt, köszönőlevelet írtam a kollégáknak, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy eredmény hátterében sosem csak egy szaktanár áll, hanem ez bizony csapatmunka. 

Ha nincsenek a matekosok, akik rutint adnak a rengeteg versennyel, amelyre folyton járnak, (magyarból összesen négy versenyre lehet nevezni) ha nincs a könyvtár, amely a hátteret biztosítja az állandó mese-és novellaíró pályázatokkal, közös felolvasásokkal, kézműveskedéssel – akkor lehet, hogy nem érünk el ilyen eredményt. 

Érdekes volt a kollégák reagálása. Kivétel nélkül megköszönték az én köszönetemet, és így két dologra jöttem rá. 

Az egyik, hogy a tanári pályán az hiányzik a legjobban, hogy valamikor visszacsatolást kapjon az a munkájára, hogy megköszönjék neki a sokszor a szabadidejéből való önfeláldozást, a másik pedig, hogy sokkal jobb nagyvonalúnak lenni, mert nekem semmibe sem kerül, és a másik sokkal jobban érzi magát tőle. 

Jobb, mint folyton rágódni a miérteken. 

Így, advent idején pedig, mikor csak nő a sötétség karácsonyig, még időszerű is. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fordulat

29 Júl 2013

“If a person is gay and seeks God and has good will, who am I to judge him?”                                                                                                  Pope Francis 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére. 

A változás akkor következett be, mikor papám nyugdíjas lett, és időnként rá tudtam venni, hogy jöjjön Pestre – ilyenkor “nagybevásároltunk”, ami úgy nézett ki, hogy a gurulós bőröndöket megpakoltuk ásványvízzel, dobozos tejjel, kézben és hátizsákban pedig hazacipeltük a többit. 

Ha akkor indította volna a Tescó házhozszállítási lehetőséget, az egekbe emeltem volna, ugyanis megkíméltük volna magunkat a fentebbi tortúrától. Most is nagyon örültem persze, mikor először hallottam róla, azonnal előregisztráltam is, és most –  hogy csütörtökön elindult a rendszer – az első lehetőségnél ki is próbáltuk. 

Mivel nincs húsz kilométeres körzetben Tescó, így a 899 Ft-os kiszállítási költség nekünk megéri, mivel a benzinköltség több lenne, arról nem is beszélve, ha elmegyek egy áruházba, akkor veszek sok mást is, mert akciós, mert megtetszik, és így tovább – többet költök, mint így. 

Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól jött most ez a lehetőség, ágyhoz kötötten. 

Ezek az én tapasztalataim: 

1. telefonon jelzik, hogy körülbelül mikor érkeznek a megadott időponton belül.

 2. lakásajtóig hozzák a cuccot, minden külön ládákban van, nem egy nagyba pakolnak mindent. 

3. minden összetartozó tétel külön is be van csomagolva tescós szatyorba.

4. mielőtt fizetnél (kártyával) átnézetik veled, hogy megvan-e minden, és olyan állapotban, ahogy lennie kell

 5. mivel volt helyettesítő termékem, megkérdezték, hogy elfogadom-e azt, vagy vigyék vissza. (279 ft-os kristálycukrot rendeltem, de az nem volt, csak 257ft-os)

 6. kedvesek voltak, udvariasak 

7. kérés nélkül hoztak kuponfüzetet a hozzátartozó pontokkal együtt, és jóvá is írták a kártyás pontokat.

8. az autó hűtött, felül szellőzővel, amiben szállítanak, így nyáron sem fog megromlani semmi.

9. 899 ft a házhozszállítás rendelési súlytól függetlenül.Egyedüli negatívumként a salátát tudom felhozni, az egy picit összenyomódott, de nem vészes. Nekem nagyon bejött, örülök neki, hogy végre megvalósult, és biztosan rendszeres vásárlójuk leszek. 

Gondoljatok bele, mekkora könnyebbség ez egy több gyermekes családnak, ahol eddig a papa cipelte a raklapnyi tejet, ásványvizet például! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hála

09 Már 2013

Ez csak egy bejegyzés arról, hogy mennyire hálás vagyok azért a sok-sok jóért, kedvességért, melyet a napokban kaptam. Hálás azokért a színházutalványokért, melyeket köszönetképpen kaptam a felvételi felkészítésért, hálás Lidinek a csodálatos szivárványszínű üvegnyakláncért és a talizmánokért, melyeket Thaiföldről hozott nekem, a diákjaimtól kapott virágokért, a frizuráért, melyet Zsuzsi fodrász vágott nekem, és a finom tengeri sós csokiért és a Bacher-kötetért, melyet Zsuzsitól kaptam. 

Köszönöm, köszönöm. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ajándékok

24 dec 2012

A férjem mindig kiválóan érez rá arra, hogy kinek mit vegyen. Nála jobban senki sem tud személyesebb és szívhezszólóbb ajándékot vásárolni, képes hónapokon át nézelődni, várakozni, hogy tényleg a legkedvesebb meglepetést szerezze az ünnepeltnek. Így kaptam én most karácsonyra Marlen töltőtollat, Thomas Sabo vadkacsát és Pylones sminkecsetet. 

Ha egyszer esetleg dedikálnom kellene, már van mivel. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mázlicska

11 dec 2012

Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy amikor reggel rájössz,hogy le kell vágatni a hajad, és muszáj, és azonnal, akkor délután már meg is valósuljon?

Mindezt úgy, hogy már csak jövőre lett volna időpont, megkértem, ha valaki lemondja, azonnal szóljon,majd hazafelé épp az üzlete előtt csörög a telefonom, hogy most mehetek, és én egy perc múlva már ott is ülök a székében? 

Fodrász pipa, már csak a fogorvos van hátra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kávészünet

28 okt 2012

Ma reggel rádöbbentem, hogy őszi szünet van, egy hétre szünetel a rohanás, lehet kicsit lazitani. Ki is használom, a házilag készitett humuszomat az ágyban eszem meg rozsos zsömlével, hozzá kávét és teát iszom, jazz-t hallgatok, és bámulom a pihe-puha ágyikómból azt, ahogyan a szél a földre hajtja a nyárfák tetejét. Mellettem durmol a férjem, lábunknál Pöttyös és Lujzi, aki ma reggelre telehordta a lakást krumplival és hagymával, gondolom éjjel főzni próbált, csak nem jött össze neki.

Rám is fér a pihenés, igen hosszú hónap volt ez. Dolgoztunk szombaton, egy másikon önkéntes munkát végeztünk, esténként, nulladik órában és vasárnaponként szindarabot próbálunk két osztállyal, szinházban és múzeumban voltunk az osztályommal, gólyahetünk, avatásunk és bálunk volt sok-sok feladattal, elindult a hétfő és csütörtök esti tehetséggondozás, autót vizsgáztattunk (anyagi katasztrófa) – és még mindig van hátra belőle négy nap!

Úgy volt, hogy ma már utazunk, de majd csak később. Addig pihengetek. 

S ma reggel egyébként már több helyen esett a hó az országban.Még annyit, hogy utolsó energiámmal megnéztem tegnap este az X-faktort. Ennél akármelyik vidéki kultúrdiszkó jobb, s ha nem Oláh Gergő nyeri meg, akkor nincs igazság a földön.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

háziorvos

27 okt 2012

Hálás lehetek Pöttyös kutyánknak, amiért annyira barátságos, hogy gond nélkül odamegy bárkihez, és fél perc alatt az ujja köré tekeri. Igy adódott, hogy az ő révén ismerkedtem meg a házban lakó orvosasszintenssel, akiről hamar kiderült, hogy azon háziorvos mellett dolgozik, akit mindenki dicsért és ajánlott, mikor ideköltöztünk. Sajnos, azonban én nem az ő körzetébe tartoztam, igy nem mehettem hozzá.

Helyette egy olyan orvoshoz kerültem, aki mindig egy órás késéssel jelent meg a rendelésén, az egy év alatt egyszer sem nézett a szemembe, s nem vizsgálta meg a torkomat, legutóbbi betegségemkor pedig már gyógyszert sem adott, mondta, hogy kérjek a gégészeten…..

Tőle kerültem most el, ugyanis a Pöttyös által megbolonditott hölgy felajánlottta, hogy segit nekünk abban, hogy főnöke átvegyem minket, és sikerült!

El sem tudom mondani, mennyire örülök. A mostani orvostól nyomtatott füzetet kaptam az önéletrajzával, a fontosabb tudnivalókról, és például skype-on is lehet vele beszélgetni, ha csak tanácsot akarok tőle kérni. 

Csináltattunk már laborvizsgálatot, mindenen abszolút jó, s aminek kell, az negativ.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

harmónia

25 Sze 2012

Olyan szép, szeles és szeszélyes az idő ma, mintha nem is a tél közelegne, hanem az idő kereke ismét tavaszra fordulna. Ehhez illik az is, hogy ibolyaszörpöt kóstoltam, s közben friss, érett, illatos fügét majszoltam. Élveztem az egy órányi csöndet is, mely adódott, távolról zongoraszó szűrődött be, madarak rikoltoztak, s olyan nyugalom volt, hogy szívem is elcsitult.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Wick

23 Sze 2012

Gyerekként még nehezebb volt elviselnem a betegséget, amely mindig valamilyen szövődménybe torkollott, s álmatlansággal járt. Ilyenkor segített sokat az a legendás kék tégelyes, mentolos-eukaliptuszos kenőcs, amellyel a mellkast és a hátat bekenve nyugodt pihenést biztosított, miközben a légutakat szabadon tartotta, és gyógyította. 

Aztán kivonták a forgalomból, s azóta sem lett jobb helyette. 

Hosszú évek után – másfél évtized – a vásárlói nyomásnak engedve azonban úgy döntöttek, hogy újra elkezdik gyártani a terméket, s immár kapható nálunk is!

Újra kapható milliók kedvence!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

most must

22 Sze 2012

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le. 

Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, az elfagyott kéz felenged, s közben készül már bográcsban a pörkölt, friss fehér kenyérrel, savanyúsággal. Biztos volt leves is, minden rendes falusi portán van, elő kell késziteni a gyomrot, melegiteni kell, a megfázás legjobb ellenszere. Diszitésnek az asztalra a vetéskor elhullajtott magból kikelt, másodvirágzó,apró termetű sárga napraforgó kerül.

Kora délutánra szinte minden leszedve, szőlő ledarálva, kezdődik a must készitése, majd a sav- és cukortartalom mérése. Ami fennmarad a tőkéken, az a seregélyeké, vagy jégbor lesz majd belőle.

Most akkor gyorsan egy kis mustot. Szeretnék.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csodanap

16 Sze 2012

Irodalmi cserebere az Ernst 100 Fesztiválon, (nem volt most olyan jó, mint a múltkori, kevés volt a könyv, így többször is azon gondolkodtam, hogy hazaviszem azokat, amiket hoztam – aztán összeszedtem mégis tíz cseréset, lippi szerint csak azért, hogy legközelebb majd ezeket vigyem vissza olvasatlanul cserélni) félig Ai Wei Wei-kiállítás az Ernst Múzeumban, (nem mentünk be végül, mindkettőnknek túl tömény és brutális volt már ez a fajta művészet) több órás séta a Füvészkertben, (nagy álmom vált valóra, általános iskola ötödik osztálya óta keresem nemecsek lábnyomát) egy kis autós bolyongás Belső-Józsefváros eklektikus városrészében, majd a Vígszínházi Évadnyitó Fesztivál csodálatos kulisszajárása, a rengeteg legendás művész, akik rendre szembejöttek velünk a hátsó lépcsőkön, kezükben süteményeket egyensúlyozva, majd egy süti a cukrászdában – felejthetetlen nap volt ez.

Erről tanúskodik a rengeteg fotó is, amely facebook-on megtekinthető.

Ide csak egyet teszek, én csináltam drága férjemről egy olyan pillanatban, amely alig-alig adatik meg neki: vízparton, galambbúgás közben, napsütésben pihengetve.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

öröm, boldogság

09 Sze 2012

Közel két hetes előtanulmányozás és a tegnapi nyolc órás programozás után férjem kiütéssel nyert a blogger versus wordpress csatában. Hihetetlenül kemény és véres küzdelem volt.

De, férjem okosságának köszönhetően immáron minden 2006. október 28-a óta írt poszt, komment, fotó és videó itt van már együtt, ebben a blogban.

Mivel egyszer már sok posztot sikerült törölnöm, így ide most csupán 1586 írás, 5851 hozzászólás, 13 kategória, 869 fotó, és kb. 200 videó költözött.

Jó, hogy végre itt vannak!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Szeptember elseje van, vagyis itt az ősz végre! Mióta várok erre a napra! Végre enyhül az idő, lehet intézkedni, nincs mindenki szabadságon, s beindul a sok fesztivál után a kulturális és a szinházi élet is. Mi már el is kezdtük ma az őszi szezont a Pozsonyi Pikniken!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szóda

26 aug 2012

Volt idő, mikor a nagyobb városokban lehetett csak ásványvizet kapni, máshol úri huncutságnak tartották, egyedül csak a szóda jutott a faluban élőknek. Szikvízgyártó kisüzemek gyártották az akkor még üvegben kapható szénsavas vizet, s kiválóan megéltek belőle.

Aztán jött persze a változás: előbb csak az üvegpalackokból lettek műanyagok, majd mindezt kiszorította a rengeteg, különböző féle-fajta ásványvíz megjelenése, később pedig megszűntek ezek a szódát gyártó kisipari vállalkozások is.

Hosszú, hosszú évekig nem lehetett szódát kapni, s már az éttermekből is eltűnt teljesen, pedig ez volt mindig a legolcsóbb innivaló.

Az újabb változás talán a víztisztító berendezésekkel jött el, s talán benne volt az is, hogy beleuntunk a sok műanyag palack állandó cipelésébe. Nosztalgia-, retróhullám söpört végig ezen a fronton is, már pár helyen (elsősorban kis falvakban ismét) felbukkantak a cserélhető szódáspalackok, de a Belvárosba persze ebből semmi sem jutott.

Nagyjából ekkor kezdtem vágyakozni egy szódakészítő gépre, s egy Laica mosolygóvizes vízszűrő kancsóra. Utóbbitól sikerült a fórumozóknak elrettenteniük, mindenki a túlzottan “semleges”, és némi mellékízre panaszkodott, az előbbit pedig kissé drágának találtam.

Maradt tehát minden a régiben. Nem ittuk a csapvizet (most jó vagy sem?), ellenben érkezett a sok-sok hatos kartonos ásványvíz.

Azonban most születésnapom alkalmából egy szódagép is érkezett hozzánk. S mit ad isten? Hozzá, választható ajándékként, két dolog közül lehetett választani: szörp vagy a fentebbi kancsó között. Jóanyám helyesen döntött, mikor az utóbbit preferálta!

Így most saját szódát gyártunk a saját bodza-, és szederszörpünkhöz, és hűtött, tisztított csapvizet iszunk!

Remélem, a meleg csökkenésével majd az ásványvizes palackok száma is csökken.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyári emlékek

26 aug 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Drága Bolgár Úr!

26 aug 2012

Bolgár Úrral nagyapám ismertetett meg. Róla tudni kell, hogy a rádióban – ami akkor még csak a Kossuth volt persze – kizárólagosan csak az óránként bemondott híreket és Bolgár György legendás (az első magyar interaktív) műsorát, a Megbeszéljük!-et hallgatta. Mindig kiválóan szórakozott rajta,annyira interaktívnak érezve azt, hogy rendszeresen kommentálta az elhangzottakat – mind Bolgár Úr, mind a hallgatók véleményét. Nagyapám soha nem szimpatizált egyetlen párttal sem, nem igazolásokat keresett saját nézeteinek alátámasztására, egyszerűen élvezte a szellemi “összecsapásokat”.

Aztán kirúgták Bolgár urat, és ő nem tudta tovább hallgatni.

Részben miatta is mentünk el tegnap a Szörp – Szóda Fesztiválra. Ha ő már nem tudott, legalább én találkozzak helyette Bolgár Úrral.

Találkoztam is, élőben nézhettem végig az immár Beszéljük meg! című műsort, amelyben drága Bolgár Úr egyik beszélgetőpartnere ex-apósom volt, a bejáratnál pedig volt anyósom fogadott, aki szörppel kínált, s mint kiderült, a rádiónál dolgozik.

Így adódott, hogy drága férjem megismerkedett mindkettőjükkel.

Nem is én lennék, ha nem így alakult volna!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Bertalan-nap

24 aug 2012

Azt mondja Bálint gazda, hogy Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják, melynek több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A halak már nem híznak a vizekben, csak nőnek, a gólyák, fecskék hosszú útra készülnek, és a szőlőkben is elszaporodnak a seregélyek, a kamrák – már akinek van – telve befőttel, télire eltett finomságokkal. Átmeneti időszak ez is, mint az én születésnapom, két állatövi jegy határán, ráadásul aszcendensváltáskor. Ellentétek egysége.

Ma van hát a születésnapom. Igazából már egy hete csak ünneplek, csodálatos napokat töltöttem szüleimnél, mindenki elkényeztetett ajándékokkal, kaptam egy gyönyörű tortát is mint lentebb látható, és olyat is, amely négy különböző ízből lett összeállítva, mert már ilyet is lehet kérni a cukrászdában!

Még múlt szombaton utaztunk le szüleimhez, megállva közben egy ebédre lippi mamájánál, illetve útközben meglátogattuk a bőcsi Falumúzeumot. Erről annyit kell tudni, hogy ismerősé volt a ház, melyet az Önkormányzat megvett, felújíttatta, és most művészeti központként funkcionál, ahol kihalóban lévő kismesterségeket lehet például tanulni, s ünnepekkor hagyományőrző műsorokat lehet megnézni. Épp előadáskezdetre érkeztünk, így sok időnk nem volt fotózni, de mutatok néhányat:

S ha már itt voltunk, meglestem az álomházamat is, amit egyszer majdnem megvettem. A ház picinek tűnik, de ez csak a látszat! Előtte, mögötte szőlőlugas van, vadszőlő futja be a falakat, a hátsó udvar a Sajó-partra visz le, benn négy szoba, egy ebédlő, konyha, fürdőszoba, előszoba van, hátul egy télikerttel zárul, alatta pedig egy borospince van. Sosem tudom meg, hogy jól döntöttem-e mikor Pesten maradtam, s nem költöztem haza ebbe a házba!

Vasárnap férjem hazatért, én maradtam még pár napot. Míg ő hétfőn rendbe rakta a polcait, telepítette ismét a gépeit, én spagettiszószt főztem, meglátogattam nagyszüleimet a temetőben, napoztam, majd másnap szüleimmel elmentünk vásárolni nekem ruhákat, csak mint annó gyerekkoromban iskolakezdés előtt. Hálás vagyok, mert sikerült szép dolgokat venni, eljutottam Mártihoz is, minden kozmetikusok gyöngyéhez, majd szerdán visszatértem a fővárosba.

Csütörtökön megint rendszereztem, este ikeáztunk egy jót, (most épp két főételből az olcsóbb ingyenes, így eljött a húsgolyó tobzódás időszaka barnamártással és áfonyaszósszal)melynek eredménye lejjebb megtekinthető.

Ma pedig eljött a születésnapom, kezdtünk egy jó banki szerződéskötéssel, majd ismét vettem néhány felsőt a férjemmel, aztán pedig ebédeltünk egy jót. Mindenkinek ajánlom az Oktogon Bisztrót, tágas, nagy hely, jól főznek, és 1190 ft-ért all you can eat-van, az italok ára ezen felül értendő, de normál áron vannak.

Hazajöttünk utána, és kidőltünk. Most pedig el kellene dönteni, hogy holnap ezek közül mely program(ok)ra menjünk, de képtelen vagyok, és dühös, hogy miért kell mindent egy hétvégére szervezni, amikor ráadásul kánikula van?! Na, erről nem tehet senki.

Lehetséges programok:

– Csencselde a Téli Kertemben

– Vegetáriánus Fesztivál

– Szentendrei Nyárzáró Fesztivál

– Bor és Hal-fesztivál a Rómain

– Gospel-fesztivál Solymáron

– Örkény-kert a Madách téren

– Szörp, Szóda -fesztivál

– Garázsvásár a Móriczon

Ahhh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

London 2012

13 aug 2012

Négy évvel ezelőtt, egy nappal az akkori pekingi olimpiai megnyitó előtt házasodtunk össze. Érthető volt hát, hogy nem követtem túl nagy figyelemmel. De, nem csak ez volt az oka. Ismert, hogy nem rajongok túlságosan a Keletért. Nekem nem sokat mond, hogy négy emeletnyi sárkányszobrok vonulnak, az sem, hogy pelenkát kell viselniük a részt vevő szereplőknek, és milyen stadiont építenek – mert nem láttam benne az örömöt, csak a fegyelmet, a precizitást, az összeszorított fogakat. A kikényszerített teljesítményt. Nem éreztem magaménak.

Nem így a mostani olimpiát. Minden pillanatával azonosultam, onnan kezdve, mikor az egyik legnagyobb angol autós műsorban Danny Boyle bejelentette, hogy ő lesz a műsor rendezője. Akkor már tudtam, hogy a létező legprofibb és legextrémebb, legszórakoztatóbb olimpia lesz mind közül.

De azt, hogy ilyen csodát, örömöt, jókedvet, életkedvet tudnak teremteni, mely közben egyik ámulatból a másikba esem, mint egy kisgyerek, aki szabad bejárást nyer Csodaországba – sosem gondoltam.

Ez az elmúlt tizenhat nap végre az enyém is volt, és többről szólt nekem, mint “csak” egy olimpiáról. Az identitásról, a kulturális hovatartozásról is elmondott mindent.

Köszönöm!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Épp a múltkor írtam arról, milyen jó volt rábukkanni igazi, nőknek szóló adókra, s erre hétfőn reggel meglepetésként ért, hogy már el is tűntek a képernyőről. Előzetes tájékoztatás nélkül a szolgáltató kivette a TLC-t és az ID-t a csomagból. Nemcsak én voltam így, hanem még sokan, köztük olyan háziasszonyok, kismamák, akiknek egyetlen szórakozásuk volt, és ráadásul sok trükköt tanultak belőlük. Összefogtunk hát, és leveleket írtunk. Csütörtökre már lett is eredménye.

Apró győzelemként értékelem, hogy az előfizetői felháborodás elsodorta ezt az előkészítetlen döntést. De, ismerve a magyar médiapiacot, azonnal felmerült bennünk az is: mi van, ha látva azt, hogy mennyien kedvelik, egyszerűen előfizetésessé teszik, mint a mozicsatornákat?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

olimpia

10 aug 2012

Egy jelenlegi, és három volt tanítványunk van kinn Londonban. Ebből a jelenlegi minden idők legfiatalabb magyar olimpiai szinkronúszója, a másik a bronzért játszik a vízilabdacsapat kapusaként, a harmadik 12. lett a férfi 1500 méteres gyorsúszás döntőjében, a negyedik férfi 100 mellen negyedik, míg férfi 200 mellen új világcsúccsal első lett.

Csodálatos.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum