marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for the 'öröm' Category

19 július
0Comments

Már

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is adott, mivel annyira feszesek az izmaim, és rettenetesen fáj egy ponton a derekam. Nagyon béna voltam, rettenetesen szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam magam, mert iszonyat magasról épültem le. Voltak izmaim, kidolgozott karjaim, erős vállaim, és erős hátizmom. Most meg nem bírom magam kihúzni….De nem adom fel, visszaküzdöm magam oda, ahol már egyszer voltam.

Haza az új szuperhévvel jöttem, véletlenül ezt is elcsíptem. Mivel nem volt kedvem még itthon lenni, bementem megnézni a suliba az asztalt. Mivel tényleg üresek voltak a fiókjai, így minden akadályt elhárult az elől, hogy a birtokba vehessem. Végre van ismét normális asztalom, végre! Aztán kis virágos fóliával a sajátomat (immáron régi) befedtem, így kiváló lesz javító asztalnak, a kis szekrényébe pedig az üres lapok kerülnek.

Utána meg csak üldögéltem, és rendbe raktam a könyveim. Át a Csobánka téren olyan könnyűnek éreztem magam, mint már régen. Enyhe, de nem meleg idő volt, fújdogált egy kis szél, az emberek lassan sétáltak, bennem még dolgozott az endorfin a tesi után, még nem volt izomlázam – meg lehetett volna állítani az időt abban a pillanatban. A jó érzés még mindig tart, remélem, sokáig velem marad.

17 április
0Comments

gyémántcsiszoló

Férjemmel  bevásárolunk az Aldiban. Meglátok egy furcsa dobozt, ráírva: gyémántcsiszoló. Reflexből kérdezem tőle: “Szerinted ki az a hülye, aki gyémántokat tart és csiszolgat otthon?!”
Férj: ………..
Azért utána elmagyarázta, hogy mire használják. 🙂

13 július
0Comments

nyaralás

Hétfő reggel indultunk nyaralni Misefára, amely nagyjából egyenlő távolságra van Zalaegerszegtől, Kehidakustánytól, Hévíztől és Keszthelytől is – ideális helyen tehát annak, aki nemcsak pihenni akar a kastélyszállóban, hanem a környéket is szeretné megismerni. Mivel mi eleve ezzel a szándékkal mentünk, így nem nagyon kötött le a kinti medence, a szobabicikli, a csak a mi kedvünkért beüzemelt pezsgőfürdő és szauna sem, legtöbbet a csodálatos könyvtárszobában voltunk, és sétálgattunk, illetve egyszer megnéztük az “arborétumot” is. Első nap reggel, induláskor egyébként még itthon belenyúltam a konnektorba és jól megrázott az áram, majd este a kastélyszálló egyik kontra nélküli biciklijével borultam be az első bokorba, végül a pezsgőfürdőben szenvedtünk klórgáz mérgezést, minek következtében semmit sem láttam, és belevertem az első vasrúdba a combomat, így most tele vagyok majdnem (már) fekete foltokkal. Hoztam tehát a formámat, de ezt leszámítva nagyon nyugisan telt ez a pár nap. Hétfőn – mivel csak délutántól lehetett elfoglalni a szállást – megálltunk a Balatonon, Bogláron, a Platán strandon. Nekem a négy napból ez volt a legjobb élmény, felidézte  a gyerekkori nyarakat, amikor a családdal a vállalati üdülőben két hétig együtt nyaraltunk. (Bár az Ezüstpartra nem mertem megkérni Lippit, hogy kanyarodjunk le. Itt voltunk utoljára együtt apával, rengeteg fotó van róla.) Sikerült végleg legyőznöm azt a félelmemet, amely nyafogásban fejeződött ki nálam, hogy “a Balaton hideg”, amire a Lukácsba járás következtében “szoktam rá”, és még én is ultrasznobságnak érzem magamban. A Balaton csodálatos volt, tiszta, és huszonhat fokos – gyakorlatilag egész nap ki sem jöttünk a vízből. Csak annyira, hogy az isteni saslikot megegyük ebédre. Közben arról beszélgettünk, hogy ma már senki sem merne kivenni két teljes hetet a munkahelyén azért, hogy nyaralni menjen. Régen volt arra idő, hogy a két hét alatt kapcsolatokat építsen ki az ember, sokat beszélgessen, alkalmazkodott a szervezete a könnyedebb, stresszmentes életmódhoz – volt idő mindenre. Most ebben is csak a rohanás van, hogy minél több dolog férjen bele a vakációba. A legtöbb “gondot” egyébként a kajálás jelentette nekünk. Én mindig azt hittem, hogy sokat eszünk, de most már látom, hogy ez egyáltalán nincs így.  Nem tudunk végig enni például egy teljes menüsort, amely áll előételből, levesből, főételből és desszertből vagy gyümölcsből – hiába mikroszkopikus adagok. Kidőltünk minden este a szállóban is, a strandon és az étteremben is. Ez utóbbiban már akkor rosszul lettem, mikor megláttam, hogy mekkora adagot hoznak ki. Továbbmegyek: már a szombati kínai kajáldában kapott fél adagot sem bírtam megenni. Kedden – az előzetes hévízi tervekkel szakítva – a szálló ajánlatára a zalaszentgróti Szent Gróth Termálfürdő-és Strandra mentünk, és nem bántuk meg. Kevesen voltak, sok volt az élménymedence, kifogástalanul tiszta volt minden. Itt is elkerült minket a vihar, mint ahogy bárhová is mentünk, óriási mázlink volt. Szerdán a szintén zalaszentgróti Kis Korona étteremben ebédeltünk, amely békebeli hely, kockás asztalokkal és hatalmas adagokkal. A maradék időben Keszthelyen mászkáltunk. Órákig ültünk a mólón, néztük a kacsákat, sétáltunk a belvárosban, és megállapítottuk, hogy az egy főre eső múzeumok száma az országban itt a legmagasabb. Jegeskávét ittam és “szalmakalapot”  vettem, amelyről kiderült a benne lévő címke alapján, hogy újrahasznosított papír és sapka. Másnap hazafelé Tihanyban álltunk meg, a Rege cukrászda teraszáról nézhettük, ahogyan elrajtol az idei Kék szalag, kicsit sétálgattunk itt is, majd elindultunk Gyöngyösre az állatokért. Nagyon szép napok vannak mögöttünk.

Azóta voltunk a Gyradikóban, a Lukácsban, megnéztem végre Az éhezők viadalának második részét és egy igazán jó francia vígjáték-kamaradarabot, a Hogyan nevezzelek?-címűt. Ajánlom mindenkinek.

02 május
0Comments

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

23 december
0Comments

ígéret

Tegnap volt a téli napforduló, a nap, amelyen a fény legyőzte a sötétséget – innen már csak rövidülnek az  éjszakák. 

Ilyenkor szoktam minden tél közepén jácintot venni, mintegy ígéretként, hogy hamarosan itt a tavasz, él a remény – csodás illata betölti a szobát. 

10 december
0Comments

nagyvonalúság

Abból az alkalomból, hogy megnyertük a versenyt, köszönőlevelet írtam a kollégáknak, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy eredmény hátterében sosem csak egy szaktanár áll, hanem ez bizony csapatmunka. 

Ha nincsenek a matekosok, akik rutint adnak a rengeteg versennyel, amelyre folyton járnak, (magyarból összesen négy versenyre lehet nevezni) ha nincs a könyvtár, amely a hátteret biztosítja az állandó mese-és novellaíró pályázatokkal, közös felolvasásokkal, kézműveskedéssel – akkor lehet, hogy nem érünk el ilyen eredményt. 

Érdekes volt a kollégák reagálása. Kivétel nélkül megköszönték az én köszönetemet, és így két dologra jöttem rá. 

Az egyik, hogy a tanári pályán az hiányzik a legjobban, hogy valamikor visszacsatolást kapjon az a munkájára, hogy megköszönjék neki a sokszor a szabadidejéből való önfeláldozást, a másik pedig, hogy sokkal jobb nagyvonalúnak lenni, mert nekem semmibe sem kerül, és a másik sokkal jobban érzi magát tőle. 

Jobb, mint folyton rágódni a miérteken. 

Így, advent idején pedig, mikor csak nő a sötétség karácsonyig, még időszerű is. 

31 július
1Comment
29 július
0Comments

fordulat

“If a person is gay and seeks God and has good will, who am I to judge him?”                                                                                                  Pope Francis 

24 március
0Comments

első online bevásárlás

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére. 

A változás akkor következett be, mikor papám nyugdíjas lett, és időnként rá tudtam venni, hogy jöjjön Pestre – ilyenkor “nagybevásároltunk”, ami úgy nézett ki, hogy a gurulós bőröndöket megpakoltuk ásványvízzel, dobozos tejjel, kézben és hátizsákban pedig hazacipeltük a többit. 

Ha akkor indította volna a Tescó házhozszállítási lehetőséget, az egekbe emeltem volna, ugyanis megkíméltük volna magunkat a fentebbi tortúrától. Most is nagyon örültem persze, mikor először hallottam róla, azonnal előregisztráltam is, és most –  hogy csütörtökön elindult a rendszer – az első lehetőségnél ki is próbáltuk. 

Mivel nincs húsz kilométeres körzetben Tescó, így a 899 Ft-os kiszállítási költség nekünk megéri, mivel a benzinköltség több lenne, arról nem is beszélve, ha elmegyek egy áruházba, akkor veszek sok mást is, mert akciós, mert megtetszik, és így tovább – többet költök, mint így. 

Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól jött most ez a lehetőség, ágyhoz kötötten. 

Ezek az én tapasztalataim: 

1. telefonon jelzik, hogy körülbelül mikor érkeznek a megadott időponton belül.

 2. lakásajtóig hozzák a cuccot, minden külön ládákban van, nem egy nagyba pakolnak mindent. 

3. minden összetartozó tétel külön is be van csomagolva tescós szatyorba.

4. mielőtt fizetnél (kártyával) átnézetik veled, hogy megvan-e minden, és olyan állapotban, ahogy lennie kell

 5. mivel volt helyettesítő termékem, megkérdezték, hogy elfogadom-e azt, vagy vigyék vissza. (279 ft-os kristálycukrot rendeltem, de az nem volt, csak 257ft-os)

 6. kedvesek voltak, udvariasak 

7. kérés nélkül hoztak kuponfüzetet a hozzátartozó pontokkal együtt, és jóvá is írták a kártyás pontokat.

8. az autó hűtött, felül szellőzővel, amiben szállítanak, így nyáron sem fog megromlani semmi.

9. 899 ft a házhozszállítás rendelési súlytól függetlenül.Egyedüli negatívumként a salátát tudom felhozni, az egy picit összenyomódott, de nem vészes. Nekem nagyon bejött, örülök neki, hogy végre megvalósult, és biztosan rendszeres vásárlójuk leszek. 

Gondoljatok bele, mekkora könnyebbség ez egy több gyermekes családnak, ahol eddig a papa cipelte a raklapnyi tejet, ásványvizet például! 

09 március
0Comments

hála

Ez csak egy bejegyzés arról, hogy mennyire hálás vagyok azért a sok-sok jóért, kedvességért, melyet a napokban kaptam. Hálás azokért a színházutalványokért, melyeket köszönetképpen kaptam a felvételi felkészítésért, hálás Lidinek a csodálatos szivárványszínű üvegnyakláncért és a talizmánokért, melyeket Thaiföldről hozott nekem, a diákjaimtól kapott virágokért, a frizuráért, melyet Zsuzsi fodrász vágott nekem, és a finom tengeri sós csokiért és a Bacher-kötetért, melyet Zsuzsitól kaptam. 

Köszönöm, köszönöm. 

24 december
1Comment

ajándékok

A férjem mindig kiválóan érez rá arra, hogy kinek mit vegyen. Nála jobban senki sem tud személyesebb és szívhezszólóbb ajándékot vásárolni, képes hónapokon át nézelődni, várakozni, hogy tényleg a legkedvesebb meglepetést szerezze az ünnepeltnek. Így kaptam én most karácsonyra Marlen töltőtollat, Thomas Sabo vadkacsát és Pylones sminkecsetet. 

Ha egyszer esetleg dedikálnom kellene, már van mivel. 

11 december
3hozzászólás

mázlicska

Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy amikor reggel rájössz,hogy le kell vágatni a hajad, és muszáj, és azonnal, akkor délután már meg is valósuljon?

Mindezt úgy, hogy már csak jövőre lett volna időpont, megkértem, ha valaki lemondja, azonnal szóljon,majd hazafelé épp az üzlete előtt csörög a telefonom, hogy most mehetek, és én egy perc múlva már ott is ülök a székében? 

Fodrász pipa, már csak a fogorvos van hátra.

28 október
0Comments

kávészünet

Ma reggel rádöbbentem, hogy őszi szünet van, egy hétre szünetel a rohanás, lehet kicsit lazitani. Ki is használom, a házilag készitett humuszomat az ágyban eszem meg rozsos zsömlével, hozzá kávét és teát iszom, jazz-t hallgatok, és bámulom a pihe-puha ágyikómból azt, ahogyan a szél a földre hajtja a nyárfák tetejét. Mellettem durmol a férjem, lábunknál Pöttyös és Lujzi, aki ma reggelre telehordta a lakást krumplival és hagymával, gondolom éjjel főzni próbált, csak nem jött össze neki.

Rám is fér a pihenés, igen hosszú hónap volt ez. Dolgoztunk szombaton, egy másikon önkéntes munkát végeztünk, esténként, nulladik órában és vasárnaponként szindarabot próbálunk két osztállyal, szinházban és múzeumban voltunk az osztályommal, gólyahetünk, avatásunk és bálunk volt sok-sok feladattal, elindult a hétfő és csütörtök esti tehetséggondozás, autót vizsgáztattunk (anyagi katasztrófa) – és még mindig van hátra belőle négy nap!

Úgy volt, hogy ma már utazunk, de majd csak később. Addig pihengetek. 

S ma reggel egyébként már több helyen esett a hó az országban.Még annyit, hogy utolsó energiámmal megnéztem tegnap este az X-faktort. Ennél akármelyik vidéki kultúrdiszkó jobb, s ha nem Oláh Gergő nyeri meg, akkor nincs igazság a földön.

27 október
2hozzászólás

háziorvos

Hálás lehetek Pöttyös kutyánknak, amiért annyira barátságos, hogy gond nélkül odamegy bárkihez, és fél perc alatt az ujja köré tekeri. Igy adódott, hogy az ő révén ismerkedtem meg a házban lakó orvosasszintenssel, akiről hamar kiderült, hogy azon háziorvos mellett dolgozik, akit mindenki dicsért és ajánlott, mikor ideköltöztünk. Sajnos, azonban én nem az ő körzetébe tartoztam, igy nem mehettem hozzá.

Helyette egy olyan orvoshoz kerültem, aki mindig egy órás késéssel jelent meg a rendelésén, az egy év alatt egyszer sem nézett a szemembe, s nem vizsgálta meg a torkomat, legutóbbi betegségemkor pedig már gyógyszert sem adott, mondta, hogy kérjek a gégészeten…..

Tőle kerültem most el, ugyanis a Pöttyös által megbolonditott hölgy felajánlottta, hogy segit nekünk abban, hogy főnöke átvegyem minket, és sikerült!

El sem tudom mondani, mennyire örülök. A mostani orvostól nyomtatott füzetet kaptam az önéletrajzával, a fontosabb tudnivalókról, és például skype-on is lehet vele beszélgetni, ha csak tanácsot akarok tőle kérni. 

Csináltattunk már laborvizsgálatot, mindenen abszolút jó, s aminek kell, az negativ.

25 szeptember
0Comments

harmónia

Olyan szép, szeles és szeszélyes az idő ma, mintha nem is a tél közelegne, hanem az idő kereke ismét tavaszra fordulna. Ehhez illik az is, hogy ibolyaszörpöt kóstoltam, s közben friss, érett, illatos fügét majszoltam. Élveztem az egy órányi csöndet is, mely adódott, távolról zongoraszó szűrődött be, madarak rikoltoztak, s olyan nyugalom volt, hogy szívem is elcsitult.