marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'móka' Category

17 december
0Comments

revizor

Közös életünkben először van konkrét programunk szilveszterre, és még a jegyünk is megvan hozzá. Tavaly színházban voltunk, és annyira megtetszett, hogy idén is megyünk, mégpedig a Vígbe, a Revizorra, a 21 órakor kezdődő előadásra, amelynek pár perccel éjfél előtt lesz vége.

Előtte egy immár hagyományos burgerezés, utána a hidak végigjárása, és szépen elköszönünk 2014-től.

Jó az nekünk?


 

21 december
0Comments

jövőre

Én 30 centis fát akarok szinte díszek nélkül, lippi plafonig érőt megpakolva minden giccsel, hogy hajoljanak le az ágai – a negyedik vita után lett az idei fa 110 centi, erőteljesen “S” alakú görbülettel, az alját le kellett vágni, mert nem bírt megállni – sikerült megint hazahozni a legrondább, senkinek sem kellő csoffatag fát.

De, már megbeszéltük, hogy jövőre én november 30-án megveszem a 30 centis élő fát, és és december elsején feldíszítem szalmacsillaggal, habkarikával és mézeskaláccsal, lippi meg vesz magának plafonig érőt és telepakolja azzal, amivel csak szeretné. 

06 november
0Comments

“k”

Milyen cuki már, mikor anya a tiltott “k” betűs zöldségeket sorolván, az egyiknél így védekezik: “Dehát a krumpli az nem is “k” betűs, mert burgonya!”

Egyem meg. 

05 december
0Comments

nem-lét

Ma összevesztek a hatodikosaim azon, hogy van-e Mikulás? A nem-tábor legfontosabb érve az volt, hogy “Tanárnő, én már négy éves koromban is tudtam, hogy nem létezik!” 

Mondtam, hogy ez igen gyenge lábakon álló érvrendszer, bizonyíték nélkül tagadni.  Hál`istennek, volt, aki elbizonytalanodott. Remélem, most épp a cipőjét pucolja bőszen.

18 november
0Comments

beszélgetünk

Még a héten történt, hogy miután ezer s még egy üzenetet írtam férjemnek g-talkon, s egyre sem válaszolt, bedühödtem és írtam neki egy “cifrát”. Erre persze azonnal válaszolt, s a lentebbi fotón látható, hogyan interpretálta. De, megkaptam érte büntetésemet. Hazaérve azonnal kiderült, hogy otthon hagytam (14 év alatt először!) a kulcscsomómat, így előállt a klasszikus filmes jelenet: az ajtó előtt ülök a folyosón, belülről az állatok kaparják az ajtót és magyaráznak nekem, mígnem lippi haza nem ért….

férjem véleménye: Nos, vagy nagyon szar napja volt marlenkának, vagy a macskával gtalk – olok. Ha az utóbbi, akkor fogalmazhatna cizelláltabban is….”

11 augusztus
3hozzászólás

krumplitaxi

Néhány teszt kitöltése után szembe kellett néznem a ténnyel, hogy én bizony munkamániás vagyok. S mikor a teszt azon kérdésére, hogy kihegyezte-e ceruzáit gyerekként még augusztusban, igennel válaszoltam szemlesütve, tudatosult bennem, hogy mindig is az voltam.

Én mindig örömmel készültem iskolába, szerettem ráhangolódni, elkezdeni a kinőtt holmik helyett újakat vásárolni, füzetborítót keresgélni, megpróbáltam a nyár alatt kialakult napirendet apránként módosítani, s nem gondoltam, hogy ez rossz így. Hasonló ez is a listákhoz, a tervekhez, amelyeket létrehozunk, majd a körülmények alakulásának megfelelően rugalmasan változtatunk. Kényelmi megoldás.

S tudom, én nagyon kényelmes ember vagyok. Hajlamos vagyok belerögzülni szokásokba, helyzetekbe, a megszokottba, s általában tőlem független változások robbantanak ki belőlük, melyek után meg sokáig nem találom a helyem.

Próbáltam másképp, nekem nem megy. Kreatív vagyok, kész az innovációra, de nagy mértékű újítást nem tőlem kell várni. Mindig változtatok, de csak picit.

Most például a megtervezett bevásárlólistánkhoz, (ez se volt eddig) vettünk egy banyataxit. Vagy ha jobban tetszik: krumplitaxit.

Tűzpiros, vízlepergetős, nagyon vagány.

De, ami a fő: kényelmes vele “cipekedni”!