Vannak

…akik nagyon ügyesen intrikálnak, csavargatják a szálakat, manipulálnak embereket. Sajnos, engem is. Nehezen látok át a szándékokon, mindenkiről a legjobbat tételezem fel, mivel eszembe sem jut, hogy valami hátsó szándéka van vele. Sokszor belevontak így olyan dolgokba, hogy én is rosszakat mondtam emberekről. Természetesen irigy voltam rájuk, a sikereikre, a kiegyensúlyozottságukra – bármire, amire vágytam, […]

Naponta

…megőrül a macskánk. Ilyenkor üti-veri a kutyát, kekeckedő módon eléje áll, vagy épp a nyomában lopódzik, és belecsimpaszkodik a kutya farkába, amikor az felugrik az ágyra. Sosem tudtam megérteni, hogy miért csinálja, hiszen máskor meg hozzábújik, sőt egész nap együtt alszanak. Ez egy kiváló metafora arra, hogy mennyire értelmezhetetlen számomra bizonyos emberek viselkedése. De, már […]

Már

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is […]

heti összegző (29. hét)

Az előbb értünk haza, mert visszavittük a suliba a már kiolvasott könyvtári könyveket, a rengeteg – balgatag módon – hazahozott dossziét, és a virágokat a 103-asból, amiket bevállaltam nyári gondozásra, csak elfelejtettem azt, hogy hely nem nagyon van már nekik, plusz elég nagy pára van tőlük (a locsolgatástól). Egyébként is sok virágunk van, így két […]

színek, színek

Miután a télen találtam egy királykék hokedlit, a héten pedig egy méregzöld könyvtárolót,  reméltem, hogy legközelebb egy tűzpiros füles fotelbe futok bele – de, csak egy citromsárga bőröndöt láttam meg: azt pedig a férjem nem engedte, hogy elhozzam. Egyre durvább ez a színmánia nálam: épp most vettem egy fagylaltrózsaszín cipőt, és még a púderkék pulcsikkal […]

mi még dolgozunk

Mikor pénteken kiírtam, hogy végre vakáció, azonnal nekem estek a közösségi oldalon, hogy”de mi még dolgozunk!”, vagy “de jó a tanároknak, a mi pénzünkön lógatják a lábukat hónapokig!”, és így tovább. Félelmetesek ezek a reakciók. Csak az irigység, a nekem sem jó, neked se legyen jó dühe, a gyűlölet árad belőlük. Épp mint a parkban […]

mixed

Az egészséges sztoicizmus meghozta a gyümölcsét, és ma mégis kaptam elnöki megbízást, mégpedig egy igen jó helyen. A furi az, hogy állítólag már szerdától fenn volt a rendszerben, de nekem nem látszott. Így a mai felkészítőn épp azért mentem oda, hogy megkérdezzem: elrontottam-e valamit, ami esetleg oka lehet annak, hogy nem kapok megbízást? Ekkor derült […]

miskolci hétvége

Még múlt októberben kapott lippi a kollégáitól köszönetajándékként egy két napos két fős miskolctapolcai pihenést a Calimbra Wellness négy csillagos hotelben, ezt a hétvégét március 20-22 között töltöttük itt el. Mindennel nagyon meg voltunk elégedve, kiváló volt a svédasztalos vacsora és reggeli, megérkezéskor kenyérlepénnyel és teával fogadtak, a wellnessrészleg egészen kiváló volt, még egy kolléganő […]

tegnap

A tegnapi nap után már tudom, hogy nekem ebben az életben nem önmagam megvalósítása, hanem a szolgálat a célom. Mindig, amikor már egy kicsit jól érezném magam, jön a sors/Isten/karma (akármi) a bunkósbotjával, és jól fejbe ver, hogy emlékeztessen arra, mi is az én igazi feladatom. Néhány példa, hogy ez mindig is így volt. Mikor […]

szokásos

Vannak dolgok, amiket azt hiszem, sosem fogok megérteni a karácsonnyal kapcsolatban. Ilyen például az, hogy miért kell négyszer annyi kaját készíteni, mint amire szükség van… de ezek igazából apróságok, fenn sem kell rajtuk akadni. Mégis, nekem ma este például kimondottan jólesett egy hideg sajtos-tejfölös tészta annyi ünnepi étel után. De, ami az ünnepekben az igazán […]

kompromisszum

Tegnap úgy döntöttem, hogy ez a nyár szóljon számomra csak a pihenésről, a feltöltődésről végre. Nem akarom megint úgy kezdeni az évet, hogy két héten belül beteg leszek, és a tanmenetek megírásán kívül semmit sem “készültem” az új évre. Készülés alatt most természetesen az olvasást kell érteni, az új inspirációk, módszerek megismerését. Szeretnék hosszabb időt […]

barlangos

Vannak nagy félelmeim, ezek közül talán a legnagyobb az élve eltemetés. (Hála a nyolcvanas-kilencvenes évek ide vonatkozó filmjeinek, no meg a Helyszínelők Tarantino rendezte évadzárójának.) Ezért nem teszem be a lábam barlangokba, föld alatti mélyedésekbe, ahol állandóan csöpög a víz, és sosem lehet tudni, ha esetleg történik valami az emberrel, kit és mikor lehet értesíteni, […]

száraz

Tegnap eszembe jutott, mikor még gimiben meglátogattam osztálytársamat, aki megmutatta a nővére szobáját. Telis-tele volt száraz virággal, és én döbbenetemben így kiáltottam fel: “Ó, te jó ég! Mindjárt megfulladok! Nem csoda, hogy Edit ennyire rosszul érzi magát, hisz itt nincs semmi energia, csak halott virágok!” Erre mindannyian ledöbbentünk. Én a merészségemen, ők azon, hogy felismerték […]

szeretem

Szeretem, mikor ünnep elmúltával visszatérnek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Jó érzés, hogy ismét lehet friss pékárut venni, fel lehet hívni ismeretlen embereket ügyet intézni, és úgy általában is: normalizálódnak az élet keretei. S hogy kezdődik az újabb várakozás a nagyon közeli, jövő heti négy napos szünetre! Pedig addig még lezajlik a Civitas országos döntője, […]

méregtelenít

Ha már Húsvét, akkor persze idén sem sikerült nemhogy negyven napos ételböjtöt, de még mentálisat sem tartanom. Persze, nézhetném abból a szempontból is, hogy a portfólió megírása sokkal tovább tartott, mint negyven nap, így ez is felfogható egyfajta mentális erőpróbának, és ez is böjt volt, kapcsolati böjt. Csakhogy ettől még nem érzem jobban magam. Rengeteg […]

időhiány

Ahhoz képest, hogy régebben folyamatosan itt “lógtam”, most előfordul, hogy napokig nem jutok ide. Kiderül hát lassan, hogy lehet élni blogolás nélkül is, de álladó hiányérzettel küszködöm. Mindenesetre lassú halálra nem akarom ítélni, akkor inkább az ugrás, védőkötél nélkül. Ha már halál. Megint meghalt az utcánkból egy régi ismerős. Kegyetlen, kiábrándító az egész.

falun

Már csak másfél óra van hátra a karácsonyból, és nem mondom, hogy nem örülök neki.  Az első karácsony apa nélkül, inkább csak a túlélésre, a még épp elviselhetőre játszva.  Holnaptól végre minden visszatér a majdnem normális kerékvágásba, pár nap pihenés még, és lassan vége ennek az újabb borzalmas évnek is, jöhet a következő, mely feltételezem: […]

ideális

Ha minden napom ilyen lenne, mint a mai, akkor szavam nem lenne, megszűnne az örökös lelkiismeret-furdalás, miközben az íróasztalon pakolgatott számonkérések láttán fog időnként el.  Végeztem egykor, hazajöttem, megebédeltem, majd nekiültem javítani, és öt órakor készen lett a ma íratott dolgozatkupac, így holnap erőteljes és azonnali megerősítést adhatok a diákok munkájára.  Azt hiszem, ez az […]

nagyvonalúság

Abból az alkalomból, hogy megnyertük a versenyt, köszönőlevelet írtam a kollégáknak, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy eredmény hátterében sosem csak egy szaktanár áll, hanem ez bizony csapatmunka.  Ha nincsenek a matekosok, akik rutint adnak a rengeteg versennyel, amelyre folyton járnak, (magyarból összesen négy versenyre lehet nevezni) ha nincs a könyvtár, amely a hátteret biztosítja […]

elsők

Tegnap eljutottam végre orvoshoz, (nagy csalódás volt, sok időt nem szánt rám a doktornő, úgy látszik, ha nem magánrendelésre megyek, akkor a kutyát sem érdekli az ember…ami azért érdekes, mert az oktatásban ezt nem tapasztalom) ahol az orvos szerint minden tünetem a stressztől van, (ez az itt fáj, ott fáj,zsibbad, hasmenés, betegségek) semmi köze a […]

ez is, az is

Lezárult egy kisebb szakasz, és végre betömték a fogamat is. Bár közölte a doki, hogy kivette a harapásból, tehát fogként a továbbiakban nem fog funkcionálni, de legalább nincs ott is luk.  Ha belegondolok a morálfilozófiába, így kezdődik minden hanyatlás. Előbb csak megjelenik egy pici apró luk, repedés, hiány, ami a későbbiekben teljesen átveszi az uralkodást, […]

taposás

Rájöttem, hogy miért nem bírok mostanában annyit, mint régebben.  Mert azokban az órákban, amikor régebben verseny-és érettségi felkészítettem, most alapórában tanítok. Ez pedig megöl minden kreativitást és lelkesedést. 

komfortos világ

Sosem hittem volna, hogy még mindig ennyire nehéz lesz ezeket a kategóriákat megtölteni tartalommal, pedig folyamatosan próbálkozom. Tulajdonságok, melyeket kedvelek és nem kedvelek magamban, mások hogyan látnak engem, milyen szeretnék lenni külsőleg, belső tulajdonságaimat tekintve, illetve mentálisan.  Rengeteg rosszat tudok mondani magamról: agresszív, határozott, érdekérvényesítő, nehezen váltok nézőpontot, túlaggódás, részletekben elveszés, nincs bennem küzdőszellem magamért […]

saját döntés

Elmondhatatlanul jó érzés, hogy nem kell még a kreatív írás miatt is aggódnom, stresszelnem. Nem kell minden héten valami nagyon jót írnom, és háromhetente is szabad  a pénteken, és most erre a szabadságra nagy szükségem van.  Elég nekem feldolgozni, ami történt velünk, kiheverni a fogászati kezeléseket, és megtanulni gondot fordítani magamra is. 

hetedik és nyolcadik

Tegnap töltötte be a blog a hetedik évét, és lépett át a nyolcadikba, és én rendes, jó szokásom szerint megint elfelejtkeztem róla – így ez most pótolom. Remélem, még sokáig megmaradunk így, együtt.  A mai nap ismét felvágták a fogamat, ez immár a két és feledik hét, mióta ezzel kínlódok, és a tüszős mandullagyulladással együtt […]

csoportok

Kiléptem egy kivételével minden oktatással foglalkozó csoportból, mert már féltettem a saját pszichémet.  Olyan durva harcok folynak ott, olyan megnyilvánulások, amelyekkel én semmilyen szinten nem tudok közösséget vállalni.  Sosem gondoltam volna, hogy saját pályatársaim fogják igazolni mindazt, amit a társadalom folyton szajkóz, akik csak felületesen ismernek valamit. Ugyanezt a felületességet, azonnali elutasítást, zsigerből lenyomást éreztem […]

Danton halála

Tegnap a Vígszínházban láthattuk Georg Büchner kétszáz éve halott, mindösszesen huszonhárom évesen írt zseniális darabját, a Danton halálát, premier előtt, Alföldi rendezésében, főszerepekben Stohl Andrással (Danton) és László Zsolttal (Robespierre).A Büchner-darab zseniális, egyetlen pillanatig nem hagyja ellankadni a figyelmet, színpad és nézőtér egybefolyik, mi vagyunk a Konvent és mi vagyunk a nép, mi vagyunk a […]