lektűr

Szülőfalumban töltött hetemre több könyvet is hoztam. Tegnap egy gyerekeknek szólót (Tasnádi: A kőmajmok háza), ma pedig a tavalyi év nagy felfedezettjét, Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét olvastam el. Ez utóbbi okozott nekem ismét dilemmát. Tudom, magára vessen az, aki nem válogatja meg az olvasmányait, és a nyárra nem habkönnyű limonádéval készül. De. […]

heti összegző (29. hét)

Az előbb értünk haza, mert visszavittük a suliba a már kiolvasott könyvtári könyveket, a rengeteg – balgatag módon – hazahozott dossziét, és a virágokat a 103-asból, amiket bevállaltam nyári gondozásra, csak elfelejtettem azt, hogy hely nem nagyon van már nekik, plusz elég nagy pára van tőlük (a locsolgatástól). Egyébként is sok virágunk van, így két […]

ne is legyen

Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen (novelláskötet) – középpontban mindig a család, ami nem működik – hétköznapi emberek névtelenül, behelyettesíthetők, hibáik megvilágítva – teljes kilátástalanság, érzelmi hulla mindenki, elviselhetetlenül boldogtalan élet – minimalista mondatok Összességében: brrrr…… a hideg, a végtelen hideg az úr.

rozs meg benne a fogó

Meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettem a Zabhegyező címének megváltoztatása iránt, mikor először hallottam a Barna Imre-féle új fordításról. Mivel minden fordítás egyben ferdítés, így fölöslegesnek tartottam, hogy egy már bejáratott, ismert és szeretett mű címét most gyorsan le kell fordítani pontosan, és akkor már minden oké lesz, mert aktualizáljuk a regényt a mai kamaszok nyelvére, és […]

mélygarázs

Nem volt szerencsés a Háy János-könyvvel kezdeni a nyári könyvmaratont, mert rögtön az elején el is ment a kedvem az olvasástól. Nem, nem a szerzővel, a stílussal van gond – épp olyan bravúros, szikrázó mint mindig, de ezek a szikár, nagyon józan mondatok nem esnek most jól nekem. A mélygarázs három ember monológja, akik egy […]

60 nap

Nyári Könyvmaraton holnaptól 1. Szabó T. Anna​: Kyoko 2. Szabó T. Anna: kerített tér 3. Erdős Virág: ezt is el 4. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat 5. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk változat 6. Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen 7. Swift: Gulliver utazásai […]

vakság

Levert cölöpök nélkül, vakon tántorgok harminc ember saját világában. Már csak egy év együtt, és már minden pillanatnak azt mondanám: “Oly szép vagy! Ne menj, maradj!” Eladtam már én is régen a lelkemet az ördögnek, szegény Faust: ki ment meg? Lesz-e az angyalok között helyed, eljutsz-e a csillagokig? Ki vezet végig az úton? Ki lesz […]

nyugalom

Egészen a 306. oldalig nem értettem, hogy miért kínzom magam Bartis Attila A nyugalom című könyvével, mikor iszonyodom mindattól, amiről szól. De, ott ezt találtam, mintha csak a regény szövetébe beleírt volna valaki, az eredeti stílustól teljesen eltérően. “Mindig is gyönge ember voltam, se kitartás bennem, se vallásos hit. Sokáig úgy véltem, hogy legalább egy […]

Hesse

Tegnap olvastam Herman Hesse-től egy nagyszerű idézetet, kénytelen vagyok ide bemásolni, mert annyira igaznak érzem. “Mindig az győz, aki szeret, nem az, aki többet tud.” Ebben benne is van minden valaha elkövetett hibám a tanítással kapcsolatban (is). Egyébként túl vagyunk a szalagavatón, nem estem hasra a színpadon, és mindenki megörökíthette a tűzős bénázásomat, valamint a […]

A lét meg a Lola

Miket talál időnként az ember, ha keres egy régi dokumentumot? A lét, meg Lola Búcsúzunk tőled Lili, csak kiborult a bili, de nem maradsz pácban, feltörlik a kórházban. Nem jössz most majd a falra, csak elmész jobbra, balra, lakhelyed lesz az ORFI – de alig néhány kurfli és visszatérsz hozzánk újra, hátadra izmokat gyúrva, erősen, […]

megyek utánad

Franzen katartikus Szabadsága után egy újabb olyan könyv, amely letehetetlen. Annak mindenképpen, aki ugyanazokat a köröket járta végig életében, mint Daru, a regény főhőse. Vidéki falusi gyerekkor, kisvárosi középiskolás kollégium, nagyobb városi egyetemista évek – és már sehol sincs otthon az ember. Erről az otthonkeresésről szól a legújabb Grecsó-kötet, amely már címében is idézi József […]

megyek utánad

Tegnap Grecsó Krisztián új könyvének bemutatóján jártunk, a Megyek utánad címűn. A felolvasások között a két Dés játszott, ami nekem kevésbé tetszett, mint amikor a PIM-ben az Esterházy-esten, egy nyári este, a szabadban szállt a szaxofonhang. Benn a Katonában erőszakosnak, agresszívnak hangzott, nem volt benne szenvedély, bár a játékossága megmaradt. Ennek ellenére szerintem Grecsó szövege […]

akvárium

“Kaptam nemrég egy mondjuk így, különös levelet a Vonalkód német fordítójától az Akvárium című regényemről. Hogy semmi kiút, semmi kímélet? – reklamálta. Hogy mégis miért csinálom ezt az olvasóimmal? Azzal zárta, hogy hát milyen lelkivilága van Magának? Tóth Krisztina kapta a fentebbi levelet, én pedig az Akváriumot olvastam – és tényleg nincs kiút és nincs […]

anyák

“Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős […]

minden hét

Minden hét hoz valami újabb szomorúságot. Elvesztettük Pöttyös állatorvosát, rendelőjében, gyógyítás közben érte a halál. Szemben velünk azóta éjszakánként mécsesek égnek. Nyugodjon békében. Mint ahogyan Gabriel Garcia Marqeuz is megpihent már. Emlékszem, ahogyan gimnázium utolsó évében, karácsonykor olvastam a Száz év magány-t, emlékszem, ahogyan az egyébként is időn kívüli kis faluban belemerültem a történetbe, ami […]

1459

IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK Alkotni vagyunk, nem dicsérni. Gyerekeink sem azért vannak, Hogy tiszteljenek bennünket S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jó szándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, Akár az égben laksz, akár a tejben, A nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, Akkor […]

szabad péntek

Lassan, nagyon lassan végére érek a portfóliónak. Sajnos, amikor elkezdtem írni, akkor még nyoma sem volt az egyszerűsített feltöltésnek, így először kezdtem neki mindannak, ami a teljes portfólió anyaga, és a legnagyobb falatot, a tíz tanórát, a tanítási egységet hagytam a végére. Most ott tartok, hogy megvan minden óra váza, de egyébként a táblázat minden […]

történtek hibák (Jonathan Franzen Szabadság című regényéről)

“De senki se jut túla másikon, s rázárul a világ.  Mindig a létre lesve, tükrözését látjuk csak rajta, a lényünk takarta Szabadságnak. Vagy hogy ránk néz nyugodtan, keresztülnéz rajtunk egy néma állat. És ez a Végzet: szemben állni, mindig csak így, és soha másként, egyre szemben.” Rilke sorai jártak végig a fejemben, miközben olvastam Jonathan […]

szabadság

Azt hiszem, kolléganőmtől az ideális téli szüneti olvasmányt kaptam kölcsön.  Jonathan Franzen Szabadság című nagyregényét, amelyről eddig mindenki azt mondta, hogy talán a legjobb regény, amit valaha olvasott.  Benne van minden, ami az elmúlt harminc évben új irányt jelenthetett volna az életünknek, új medret szabott volna a világ fejlődésének, és az  is, hogyan váltották fel […]

A lovak és az angyalok

Mert végül semmi sem marad, csak az angyalok s a lovak. Csak állnak lent az udvaron, az angyalok meg a szobámban; csellengnek néha szinte százan – egy lény mit is tesz önmagában? Feldobrokol, s ismét megáll, vagy szárnyát csattogtatja olykor, mint egy szellőzködő madár. Csak állnak és nincs semmi más, csak látvány és csak látomás, […]

Danton halála

Tegnap a Vígszínházban láthattuk Georg Büchner kétszáz éve halott, mindösszesen huszonhárom évesen írt zseniális darabját, a Danton halálát, premier előtt, Alföldi rendezésében, főszerepekben Stohl Andrással (Danton) és László Zsolttal (Robespierre).A Büchner-darab zseniális, egyetlen pillanatig nem hagyja ellankadni a figyelmet, színpad és nézőtér egybefolyik, mi vagyunk a Konvent és mi vagyunk a nép, mi vagyunk a […]

check-in

Néha már zavar, hogy olvasott vagyok. Zavar, hogy Gerlóczy Check-In-jének a Budapestre megérkezős jeleneténél azért kell a főhősnek (van ilyenje?) lehajolnia terpeszben,hogy érzékelhető váljék az örkényi groteszk azonnal, a dolgok viszonylagossága, a felborult értékrend, hazaérkezéskor. 

két regény

Az elmúlt héten két könyv végére került pont, és egyik sem okozott katarzist, de még mestermunkának sem minősíteném őket. Szécsi Noémi Nyughatatlanok-ja nagy csalódást okozott, mivel a hölgy eddig mindig magas színvonalon teljesített, igényessége megbízható volt, de ez a szabadságharcos múltba helyezett nagyregény kifogott rajta – egyszerűen untam. Mint ahogyan Cserna-Szabó zseniális című “Szíved helyén […]

nehéz és súlyos

Nagyon nehéz szeretni Alföldi-feldolgozását, mert nagyon nehéz szeretni önmagunkat az eltelt huszonhárom év tükrében. Nehéz pátosz , hangzatos szólamok, és a szó hagyományos értelmében vett katarzis nélkül élni. Nehéz, hogy nem történelmi, monumentális keretek között kell előrehaladnunk, s nem látni tetteinkben a távlatot, hanem csak a jelen szűk és sokszor ellentmondásos világában mozoghatunk, beismerni, hogy […]

darvasi

Ami eddig tetszett a Darvasi-könyvben, az most épp annyira idegesít. Beleuntam az öncélú művészieskedésbe, az agyoncsiszolt mondatokba, a rengeteg perverzió állandó jelenlétébe, és a káromkodásokba. Mindazonáltal a könyv zseniális, igazi író a szerző, nála jobban kevesen értik az írás művészetét – de, úgy jártam,  mint két éve a Virágzabálókkal, ezt is abbahagyom most.  Az is […]

A könnymutatványosok legendája

Ilyen regényt olvasok, és el vagyok andalodva egészen.  A regény jellemzője a baljós, szorongató, lázálomszerű atmoszféra, a véres, erőszakos események nagy száma.A regény egyik fő erénye a csodás elemek nagy mennyisége, a varázslatoknak és az irracionális eseményeknek a kifogyhatatlan bősége. A dolgok nem engedelmeskednek a fizikai törvényszerűségeknek: Jozef Bezdán egy alkalommal pl. egy olyan követ helyez […]

intro

A szív segédigéi– bevezetés a szépirodalomba – Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont. Ludwig Wittgenstein Előszó A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs. Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljen bevezetést. Majdnem két hete már, hogy az anyám meghalt, […]