Már

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is […]

télies

Nem egészen így képzeltem a tavaszias húsvétot, de a meleg szobából figyelni a hajladozó fákat, hallgatni az eső kopogását, miközben félhomályban olvasok – az sem rossz. Nézzük a pozitív oldalát a dolgoknak, ugye. Ah!

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk. Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat” Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként […]

1458.

Tegnap konferencián voltam a Belvárosban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire más, minőségileg jobb az a fajta élet, amely az egyetemi tanároké. Van idő benne felkészülni az előadásokra, és nem kell minden nap hatszor vagy hétszer negyvenöt percben, állandóan váltogatva az évfolyamokat, végigrohanni egy napon, hanem jut idő elmélyülni egy-egy témában. Sokkal nyugodtabbnak is tűntek, összehasonlítva […]

szél

A mai nap margójára: Mindenféle időjárást elviselek, kivéve a szelet. Mintha az idegeimet tépné szét, ahogy fúj, és baromira fáj tőle a fejem, valamint aludni sem tudok tőle.

szabad péntek

Lassan, nagyon lassan végére érek a portfóliónak. Sajnos, amikor elkezdtem írni, akkor még nyoma sem volt az egyszerűsített feltöltésnek, így először kezdtem neki mindannak, ami a teljes portfólió anyaga, és a legnagyobb falatot, a tíz tanórát, a tanítási egységet hagytam a végére. Most ott tartok, hogy megvan minden óra váza, de egyébként a táblázat minden […]

pár a

Engem ez a se színe, se szaga tél jobban megvisel, mintha kemény hideg és szikrázó napok lennének, melyeknek kontúrja lenne, élesen elhatárolódna egymástól  végre nappal és éjszaka, és nem mindig valami átmeneti szürke párában kellene létezni. Túl a féltávon szóbeli felvételi ügyben. Még két nap, és vége.

jön a tavasz!

Nem engedem be az összes fényt, napfényt, elég nekem, ahogy átszűrődik a redőny résein, hozva a nyár ígéretét, hogy lesz más is hamarosan, nem csak szürkeség, szemerkélő eső és hajnali hideg. Gyönyörű napsütés. Vigasztaló, melyben egyértelműsödnek a dolgok, láthatóvá válik mindaz, ami piszkos, megújulásra vár. Érzem közben a jácintok illatát, ez is erősíti a tavasz […]

január

Azt hiszem, hogy az idei lesz az első tél, amelyen egyáltalán nem látok majd havat. Pedig kellene, mert azt a kegyelmi állapotot, időn kívüliséget, mikor szakad a hó, én semmi mással nem tudom helyettesíteni. És még mindig január van, december 21-e óta január van, áll minden, nincs keringés, nincs mozgás, dinamika – mintha egyszerre fagyott […]

ígéret

Tegnap volt a téli napforduló, a nap, amelyen a fény legyőzte a sötétséget – innen már csak rövidülnek az  éjszakák.  Ilyenkor szoktam minden tél közepén jácintot venni, mintegy ígéretként, hogy hamarosan itt a tavasz, él a remény – csodás illata betölti a szobát.