marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'időjárás' Category

19 július
0Comments

Már

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is adott, mivel annyira feszesek az izmaim, és rettenetesen fáj egy ponton a derekam. Nagyon béna voltam, rettenetesen szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam magam, mert iszonyat magasról épültem le. Voltak izmaim, kidolgozott karjaim, erős vállaim, és erős hátizmom. Most meg nem bírom magam kihúzni….De nem adom fel, visszaküzdöm magam oda, ahol már egyszer voltam.

Haza az új szuperhévvel jöttem, véletlenül ezt is elcsíptem. Mivel nem volt kedvem még itthon lenni, bementem megnézni a suliba az asztalt. Mivel tényleg üresek voltak a fiókjai, így minden akadályt elhárult az elől, hogy a birtokba vehessem. Végre van ismét normális asztalom, végre! Aztán kis virágos fóliával a sajátomat (immáron régi) befedtem, így kiváló lesz javító asztalnak, a kis szekrényébe pedig az üres lapok kerülnek.

Utána meg csak üldögéltem, és rendbe raktam a könyveim. Át a Csobánka téren olyan könnyűnek éreztem magam, mint már régen. Enyhe, de nem meleg idő volt, fújdogált egy kis szél, az emberek lassan sétáltak, bennem még dolgozott az endorfin a tesi után, még nem volt izomlázam – meg lehetett volna állítani az időt abban a pillanatban. A jó érzés még mindig tart, remélem, sokáig velem marad.

02 április
0Comments

télies

Nem egészen így képzeltem a tavaszias húsvétot, de a meleg szobából figyelni a hajladozó fákat, hallgatni az eső kopogását, miközben félhomályban olvasok – az sem rossz.

Nézzük a pozitív oldalát a dolgoknak, ugye.

Ah!

02 május
0Comments

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

10 április
0Comments

1458.

Tegnap konferencián voltam a Belvárosban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire más, minőségileg jobb az a fajta élet, amely az egyetemi tanároké. Van idő benne felkészülni az előadásokra, és nem kell minden nap hatszor vagy hétszer negyvenöt percben, állandóan váltogatva az évfolyamokat, végigrohanni egy napon, hanem jut idő elmélyülni egy-egy témában. Sokkal nyugodtabbnak is tűntek, összehasonlítva őket a kollégáimmal és velem. Mi nyúzottak vagyunk nagyon.

Mondjuk,nem csoda. Tegnap nyolctól fél egyig konferencián voltam, ezután rohantam vissza előkészíteni a cserekapcsolat fogadását, fél öttől hétig fogadó óránk volt, közben már érkeztek az erdélyiek, majd nyolc után be is futottak. Tíz óra után értem haza, és akkor még készíthettem mára a szendvicseket nekik, és szerveztem a mozit péntekre, leveleket írva a szülőknek.

Ja, és ez az általános.

Nem panaszképpen mondom, de aki azt mondja, hogy a tanárok délután kettőkor befejezik a munkát, sosem beszélt eggyel sem. Meg a három hónapos nyári szünet mítosza.

karolyi

16 március
0Comments

szél

A mai nap margójára:

Mindenféle időjárást elviselek, kivéve a szelet. Mintha az idegeimet tépné szét, ahogy fúj, és baromira fáj tőle a fejem, valamint aludni sem tudok tőle.

07 március
0Comments

szabad péntek

1780849_684759061580379_554155519_nLassan, nagyon lassan végére érek a portfóliónak. Sajnos, amikor elkezdtem írni, akkor még nyoma sem volt az egyszerűsített feltöltésnek, így először kezdtem neki mindannak, ami a teljes portfólió anyaga, és a legnagyobb falatot, a tíz tanórát, a tanítási egységet hagytam a végére. Most ott tartok, hogy megvan minden óra váza, de egyébként a táblázat minden rubrikája üres még. Azonban hosszabb, összefüggő szöveget, mindenféle reflexiót már nem kell írnom. De, azt megjegyzem, – mintegy mementóként  – hogy azóta működnek ismét az óráim az egyik osztályban, mióta hallgattam a férjemre. Mindig sokat vártam tőlük, és  szerettem volna nekik imponálni, a legjobbat adni nekik magamból, csak közben azt nem vettem észre, hogy ők nem tudnak ennek az elvárásnak megfelelni, és fogadni ezt a rengeteget. Így most szigorúan tartom magam ahhoz, hogy kettéválasztom az alapórai tananyagot és a szakköröset, fakultációsat – kinek kinek azt megadva, ami jár neki. Aki érdeklődő, aki tehetséges, az a legeslegjobbat kapja, amit adni tudok, de akinek nem ez élete célja, az is kap egy nagyon stabil, erős alapot, ha bármikor mégis csak ezzel szeretne foglalkozni, de nem terhelem a legújabb kutatásokkal, nem erőltetem a  kooperatív technikákat, ugyanis bármennyire is ellentmond ez minden modern pedagógiai irányzatnak, de valakinél nem válnak be.

Idézem Nezsi örökbecsűjét: “3. Soha ne adj senkinek többet annál, amennyit akar; utálni fog érte.”

Egyébként meg hosszú idő óta ez az első “szabad” pénteken, mikor nem rohanok kezelésre, gyógytornára, csak hallgatom az esőkopogást, és azt hiszem, végre papírformátumban is beleolvasok az ÉS-be.

24 február
0Comments

egészen

Ma már egészen tavasz volt. Hétvégén március, juhé!

19 február
0Comments

pár a

Engem ez a se színe, se szaga tél jobban megvisel, mintha kemény hideg és szikrázó napok lennének, melyeknek kontúrja lenne, élesen elhatárolódna egymástól  végre nappal és éjszaka, és nem mindig valami átmeneti szürke párában kellene létezni.

Túl a féltávon szóbeli felvételi ügyben. Még két nap, és vége.

16 február
0Comments

jön a tavasz!

Nem engedem be az összes fényt, napfényt, elég nekem, ahogy átszűrődik a redőny résein, hozva a nyár ígéretét, hogy lesz más is hamarosan, nem csak szürkeség, szemerkélő eső és hajnali hideg.

Gyönyörű napsütés. Vigasztaló, melyben egyértelműsödnek a dolgok, láthatóvá válik mindaz, ami piszkos, megújulásra vár. Érzem közben a jácintok illatát, ez is erősíti a tavasz illúzióját. Innét már minden könnyebb lesz. Visszatér belünk az erő, sejtjeink megújulnak, szemünk beissza a színeket, és végre lesz illat a levegőben.

Egyszerre szólal meg a rengeteg bennünk és a természetben élő szólam, mintha csak egy óriási lejátszón harsogna Haydn Teremtése – kezdődik az oratórium.

Jön a tavasz, érzem!

1014105_672261596163459_2050022456_n

28 január
0Comments

január

Azt hiszem, hogy az idei lesz az első tél, amelyen egyáltalán nem látok majd havat.

Pedig kellene, mert azt a kegyelmi állapotot, időn kívüliséget, mikor szakad a hó, én semmi mással nem tudom helyettesíteni.

És még mindig január van, december 21-e óta január van, áll minden, nincs keringés, nincs mozgás, dinamika – mintha egyszerre fagyott volna meg a világ.

Rosszul vagyok ettől a szürkeségtől.

23 december
0Comments

ígéret

Tegnap volt a téli napforduló, a nap, amelyen a fény legyőzte a sötétséget – innen már csak rövidülnek az  éjszakák. 

Ilyenkor szoktam minden tél közepén jácintot venni, mintegy ígéretként, hogy hamarosan itt a tavasz, él a remény – csodás illata betölti a szobát. 

04 december
0Comments
25 augusztus
2hozzászólás

ez nyár?

A nagy nyárimádókat meg végképp nem értem. Abban mi az élvezet, hogy az ember két hónapon keresztül (sajnos már több) kuksol a leengedett redőnyű, bezárt ablakú szobában, ahol éjjel sem lehet pihenni, mert a hőmérséklet nem megy 31 fok alá? Hogy több mint másfél hónapja egy szem eső sem esett, kiégett minden,  és olyan drágaság lesz/van a piacokon, mint még soha? 

Tényleg nehezen tudom megérteni, mi a jó ebben…

07 augusztus
0Comments

nyár van, nyár

Rettenetesen távolinak és idegennek tűnik az tőlem, hogy volt idő, amikor egész nyáron képes voltam reggeltől estig a napon feküdni, hogy szép barna legyek. Vagy azok nem ilyen brutális nyarak voltak?! 

Nekem csal az emlékezetem, hogy csak ritkán volt harminc fok felett a hőmérséklet, és viszonylag rövid kihagyással, de rendszeresen esett az eső?! 

Gyűlölöm ezt az időt, és azokat is, akik víz mellett vészelik át, meg azokat is, akik a facebook-ra posztolgatják, hogy most kell  örülni a nyárnak, hiszen erre vágytunk! 

Vágyott a halál, az. 

06 augusztus
0Comments

heat

Nincs és nem is volt olyan szünet, nyaralás – szabadon helyettesíthető esemény – amit jobban vártam volna, mint ennek az ocsmány trópusi hőségnek a végét! Legalább lenne éjszakánként eső! De három és fél hete az sem esett már. 

Állítólag tíz éven belül minden második nyári nap hőségriasztással fog indulni. Ha valóban így lesz, nem kell attól félni, hogy túl sok nyugdíjas lesz.

Mindenesetre egyszerűen jövőre muszáj, be kell szereltetni az egyik szobába a klímát. Az nem állapot, hogy minden éjszaka kettőig, háromig forgolódunk, majd hatkor már felvagyunk, s napközben zombiként lézengünk. 

Kell a pihenés a szervezetnek éjszaka. 

29 április
1Comment

cselendzs

Minden évben  rettegéssel tekintek az évszakváltások elé, s nem tagadom, de a nyár a legnagyobb kihívás számomra. Mikor előbukkanak a semmiből a hirtelenfehér bőrök, a térdig érő nadrágok, ujjatlan pólok, szandálok – a számomra addig teljesen felismerhető és értelmezhető emberek felismerhetetlenek lesznek. (Volt olyan, akit csak hosszas azonosítás alapján ismertem fel, mikor nyáron összefutottunk, a póló-szandál-short kombó annyira elütött az addig csak öltönyben, nyakkendőben, szép cipőben, aktatáskával mutatkozó embertől.) 

De, ha a teljes igazásgot nézzük, akkor természetesen nem a többi ember jelenti a kihívást, hanem saját magam. Hogyan leplezzem el a láthatót, hogyan legyek elegáns csorgó verítékkel, milyen cipőt-szandált viseljek, aminek nem annyira vékony a talpa, hogy érzem a földet, és egy óra múlva a vádlim úgy fáj, mintha edzésen vettem volna részt, majd két óra múlva már járni sem bírok? Mit csináljak a melegben kitágult vénákkal, s vajon hogy lehet az, hogy a blúz is kisebb lesz egy meleg nyári napon, s már kényelmetlen viselni? 

Természetesen, mikor vékony voltam, nem voltak ilyen gondjaim. Minden szépen állt rajtam, nem féltem a nyártól, élveztem annak minden örömét, s nem egy hűtött szobában próbáltam meg átvészelni. 

Próbáltam már én mindenféle pótmegoldást, de úgy tűnik, csak egy, az igazi, a fájdalmas, a hosszadalmas maradt. 

Nincs más választásom. Segítsetek, hogy könnyebb legyen, mondjátok el, ti hogyan csináljatok! 

02 április
2hozzászólás

becsapva

Azt írja Bálint gazda szokásos heti hírlevelében, hogy “becsapva érzik magukat a növények az időjárás miatt”. Hát még mi emberek milyen becsapva érezzük magunkat! 

Ma nem bírtam tovább nézni a koszos ablakot, így megpucoltam. Majdnem ráfagyott a tisztítószer az ablakra. 

Ha ez még sokáig megy így, idén megfizethetetlen lesz minden növény és gyümölcs ára, lévén még elültetve sincsenek….

Pedig mennyire jó érzés volt tegnap a csípős, hideg szél ellenére is napsütésben sétálgatni! 

26 március
0Comments

hó, hó, hó

Mit nem adnék egy olyan havas Karácsonyért, mint a mostani Húsvét!

16 március
1Comment

ár

A egyébként is már kiöntött Sajó és Hernád vizszintjének nem hiányzott a tegnap lehullott nagy mennyiségű hó. Például Észak-Kelet Magyarországon Bőcsnél már az úttesten folyik át a viz,és  a Kesznyétent és Tiszaújvárost összekötő utat már lezárták.

Ha a jövő héten tényleg 15-18 fokra melegszik a levegő,akkor ez a rengeteg hó egyszerre fog elolvadni, és duzzasztja fel majd a folyók vizét – elkerülhetetlen lesz az áradás.

Kicsit félek, hogy fog zajlani a védekezés.A fotó ma készült.

15 március
0Comments

március 15.

                              Az időjárás miatt a mai ünnep elmaradt.

14 március
3hozzászólás

kipörögni a napvilágra

Nagyon szerettem volna szép időt a hétvégére, vágytam a fényre, a melegre, hogy Attila szavaival “kipörögjek” a napvilágra. Akartam ablakot pucolni, hogy magunk mögött hagyjuk végre a sötétséget, a tél piszkát, akartam piacra menni friss medvehagymáért, kreatív boltba apróságokért, és felkeresni vége a jógaközpontot. 

Ebből itt semmi sem lesz. Nagyon hideg van, zuhog felváltva az eső és a havas eső, embert nem látni az utcán, aki tudott, be-, és elhúzódott, állataink már mélyen durmolnak, nincs mozgás, a légnyomástól sújtottan szédeleg mindenki. 

S végül majd a tél, a hó borítja be szégyenünket,a rajtunk ejtett sebeket – tavaszról, újjászületésről itt szó sem lehet. 

22 február
0Comments

téli ihlet

Tavasznak semmi nyoma, és az én ihletemnek sem. Suhannak a napok, mint szán a végtelen orosz télben, csend van és nyugalom, de remélem, lenn a mélyben, már eredésnek indulnak a később szárba szökkenő gondolatok, melyek a tavasz érkeztével megerősödve virágot bontanak. 

De, egyelőre csak tél van és csend és hó. Így. Nem esik rosszul, nem fáj a léleknek, de azért jöhetne már a fény, felváltva ezt a tompaságot, szürkeséget. 

10 február
0Comments

meteorológiai

Nehéz elhinni most az ablakon kinézve, hogy állitólag pontosan kettő hét múlva ilyenkor itt a tavasz, és az előrejelzések szerint plusz tizennégy fokban szaladgálunk majd az utcán.A Tél halálra váltan

rebeg végső imát. Mondd: minden haldoklásban 

születik hóvirág?

(Horváth Imre)

23 december
0Comments

Sonmi 451

Megnéztem ma végre a Felhőatlaszt, és nem azt kaptam, amit vártam. Mást ad, mint a szinte steril, szinte tökéletes hat perces trailer, nehéz volt  elkapnom a ritmusát, de mikor ráhangolódtam, akkor elsodort, magával ragadott. 

Ma ez volt szép, a fánk, és a hóesés Szentendrén, mely egyébként is olyan, mint egy ékszerdoboz, de ilyenkor különösen. 

04 december
0Comments

kegyelem

Kegyelmi pillanat, mikor a fűtött szobából bámulunk kifelé a szakadó hóesésbe. Ritka, s épp ezért különleges. Hívják óceán-élménynek is, lényege, hogy valami csodálatos, ősi, tőlünk hatalmasabb ismeretlen erővel találkozunk, amely lenyűgöz minket. Most épp ilyen, igen. Köszönet érte.