általános

„Már a felső tagozatban is a pénteki utolsó óra előtti szünetet szerettem a legjobban: mikor már majdnem vége a munkának, ám mégse. Lehet ábrándozni a közeli szabadságról, mely azonban – kilépve a sulikapun – mindig szétfoszlott kezeimben. Megálmodni igen – élvezni sosem.” Tóth-Barbalics István: Aforizmák Így valahogy. Minden élethelyzetre érvényes.

A lovak és az angyalok

Mert végül semmi sem marad, csak az angyalok s a lovak. Csak állnak lent az udvaron, az angyalok meg a szobámban; csellengnek néha szinte százan – egy lény mit is tesz önmagában? Feldobrokol, s ismét megáll, vagy szárnyát csattogtatja olykor, mint egy szellőzködő madár. Csak állnak és nincs semmi más, csak látvány és csak látomás, […]

A szamurájokról

“A szamurájokról szinte mindenki hallott már, lehet őket szeretni vagy nem szeretni, egy dolog azonban vitathatatlan. Mesterei voltak a harcnak, de ezen kívül képezték magukat a művészetekben, versírásban, zenében és sok más olyan dologban is, aminek semmi köze nem volt a hadviseléshez. Kezdetben paraszt, tehát alacsony származású katona is lehetett szamuráj, később azonban ez a […]