Az előbb értünk haza, mert visszavittük a suliba a már kiolvasott könyvtári könyveket, a rengeteg – balgatag módon – hazahozott dossziét, és a virágokat a 103-asból, amiket bevállaltam nyári gondozásra, csak elfelejtettem azt, hogy hely nem nagyon van már nekik, plusz elég nagy pára van tőlük (a locsolgatástól). Egyébként is sok virágunk van, így két dolgot szűrtem le ebből: nem veszek több élő virágot a lakásba, illetve nem leszek Teréz anyu más virágaival, bármennyire is sajnálom őket – de, gondozza mindenki a sajátját, és vigye haza nyárra őket. Bár, erről megint eszembe jut az, hogy mindig az kapja a legtöbb és legszebb virágokat, akit teljesen hidegen hagy a téma, és kidobja őket a kukába…én meg kiveszem onnét, mert felháborít ez a hozzáállás. Nem tudom kettőnk közül melyikünkről mond el többet ez a megjegyzésem…Csokit is az kap a kollégák közül általában, aki nem eszik, így azonnal “bedobja a közösbe”. Azt hiszem, sokat kell változtatnom magamon. Láttam egyébként, hogy van változás a tanáriban, az egy éve várakozó könyvespolcokon rend kezd kialakulni, és a selejtezés is elkezdődött. Remélem, tényleg lesz végre normális asztalom. Azt hittem, hogy bírom nagy asztal nélkül, de nem. Amit egyszer megszokott az ember, attól nagyon nehezen válik már meg, és nekem tényleg rengeteg cuccom van. Már csak azért is, mert öt különböző tantárgyat tanítok, és mindegyikhez nagy a szakanyag.

Itthon is rendet tettem végre az íróasztalon, megemeltük a monitort is, így most már felfelé nézek, és ez jó nekem. Lecseréltük a széket is, hihetetlen változás a kemény szék után, ami ráadásul össze-vissza csikorgatta a laminált padlót…Minden téren igyekszem rendet tartani most már. Így próbálok este hat után semmit sem enni, így sokkal jobban alszom, és remélem, idővel meg is mutatkozik majd rajtam. Holnaptól pedig elkezdem a gyógytornát is.

Lassan vége a nyári szünet második hetének. Ezen a héten voltam gerincorvosnál, kificamítottam a bokám, elolvastam öt könyvet, meghalt Esterházy Péter, Törökországban “puccs” zajlott, Nizzában terrortámadás, nem kezdtem el kekeckedni T-vel, hanem elfogadtam, hogy “széllel szemben pisilni nem lehet”, és csak annyit teszek bele ezentúl ebbe a dologba, ami ahhoz kell, hogy ne vegye el a düh az energiámat, amiért bosszankodom a dolgain. Nagy példaképem volt, de idővel az ideálok ledőlnek – vagy épp mi változunk meg. Ezen a héten is sokat tanultam magamról, és ez jó.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hetes

25 ápr 2014

Túl vagyunk a Civitas- Polgár az európai demokráciában című verseny országos döntőjén – harmadikok lettünk, csodálatos teljesítmény, le vagyok a diákoktól nyűgözve! Örülök annak is, hogy számukra pozitív élmény volt nemcsak a verseny, hanem a közjogi intézményekben tett látogatás is, és leginkább az Alkotmánybíróság. Remélem, hogy ez az élmény még sokáig meghatározza majd az életüket, mint ahogy a Nyitott Bíróság program, és a hátralévő EU tanóra is.

Elmúlt a vizsgaelnöki felkészítő is, megvolt a továbbképzés, bár még nem tudom, hogy fogok-e elnökösködni idén. Állítólag hétfőn, legkésőbb kedden kiderül – majd meglátjuk. E nélkül is van érettségiző osztályom, társadalomismeretből is vannak hatan – munka van bőven.

A lakógyűlésre már nem mentünk el, semmi kedvünk nem volt a Kisbéka bezárásáról vitázni a három véresszájú nyugdíjassal. Minket sosem zavartak, sőt nyaranta jókat szórakoztunk az öreg bácsikon, akik egy sör mellett a legpontosabb politikai elemzéseket nyújtják.

Különben is a lakógyűlés külön műfaj az emberiség történetében.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum