új év – első fejezet

2017. Elkezdődött. Ilyenkor úgy illő, hogy az ember számvetést készítsen, rendszerezzen, fogadjon meg sok szép dolgot. Részemről ez nagyon is rendben van, tegnap már el is kezdtem. Vettem hozzá szép határidőnaplót, végigolvastam a blog tavalyi írásait, és kategóriánként helyes kis listákat készítettem. Összeírva az apróságokat,  mindig meglepődöm, hogy végül mennyi mindent csináltam. Januárban ilyenkor már […]

szív

Mélyen megrázott thomas halálhíre, amely épp olyan váratlan volt, mint egy májusi felhőszakadás. A semmiből termett hirtelen, elsodort és bőrig áztam általa. Gondolkodtam, hogy miért, hiszen alig ismertem, egyszer találkoztam vele személyesen. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a netes világból jött, nem a valódiból, és ebben nem szoktak csak úgy meghalni karakterek…főleg nem az […]

Hesse

Tegnap olvastam Herman Hesse-től egy nagyszerű idézetet, kénytelen vagyok ide bemásolni, mert annyira igaznak érzem. “Mindig az győz, aki szeret, nem az, aki többet tud.” Ebben benne is van minden valaha elkövetett hibám a tanítással kapcsolatban (is). Egyébként túl vagyunk a szalagavatón, nem estem hasra a színpadon, és mindenki megörökíthette a tűzős bénázásomat, valamint a […]

mézédeskalács

Tegnap két csodálatos élményem is kapcsolódott a mézeskalácshoz, mézédes mind a kettő, ezért engedtem meg magamnak ezt a szójátékot. Mivel mind az öt tepsi mézeskalácsom szétégett a sütőben, és biztos voltam benne, hogy még egyszer nem lesz lelkierőm nekiállni, úgy gondoltam, majd az iskolai karácsonyi vásárban veszek annyit, amennyi kettőnknek elég, és még marad a […]

virágkaspók

Első férjemmel kötött házasságomból legtartósabbnak az a két virágkaspó bizonyult, amit annó a legértelmetlenebb ajándéknak tartottam. Még kicsit fel is háborodtam, hogy miért ez kapjuk, de aztán megértettem, hogy ez az ajándék nem kettőnknek, hanem csak nekem lett adva, és szívvel választva. Minden drága kristály- és porcelánváza, bonbonier összetört már, kivéve ezt a két cserepet, […]

száraz

Tegnap eszembe jutott, mikor még gimiben meglátogattam osztálytársamat, aki megmutatta a nővére szobáját. Telis-tele volt száraz virággal, és én döbbenetemben így kiáltottam fel: “Ó, te jó ég! Mindjárt megfulladok! Nem csoda, hogy Edit ennyire rosszul érzi magát, hisz itt nincs semmi energia, csak halott virágok!” Erre mindannyian ledöbbentünk. Én a merészségemen, ők azon, hogy felismerték […]

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk. Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat” Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként […]

harminc napos kihívás

Sokat töprengtem ezen a harminc napos kihívás-dolgon, és arra jöttem rá, hogy kiváló lehetőség arra, hogy egy-egy szokáson változtassunk, beépüljön az életünkbe, rögzüljön. Nem kell nagy időintervallumokban gondolkodni, de mivel egymás után jönnek a programok, valami mindig mozgásban van, miközben lassan kicserélődnek a megszokott rutinok. Ma este bele is kezdek egybe, ami pont a névnapomon […]

hó elején

Ül Lujzi mellettem az ágyban, néha idejön megpihenni, majd percek múlva ismét továbbáll, képtelen a hosszas pihenésre, örök nyughatatlanságban rója apró macskaléte állandó köreit. Pont mint én. Sok a hasonlóság köztünk, ráadásul – macskától szokatlanul – utánoz és reprodukál. Én is ugyanazokat a köröket futom másfél, két évtized óta. Mindig ugyanazok a dolgok szerepelnek a […]

napi hála

meglátni  a szépséget és a jót mindenben hálát adni minden nap a jó dolgokért: – elindult mégis a mosógép, megspóroltunk egy csomó pénzt, idegességet, időt – lezárult a másfél éve húzódó procedúra – nem borult rám a forró babgulyás – csodálatos a körömvirágos-csalános fürdőgolyó  – a betegség miatt ajándékba kapott színházjegyekért, amelyekkel megvalósíthatom azt a […]