marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'haj' Category

08 február
0Comments

El ne felejtsem

…ideírni, hogy soha, de soha többé ne vágassam le a hajam! De, tényleg! Nem lehetek ennyire hülye.

25 június
0Comments

hajbaj

Azt hiszem, hogy soha többé nem vágatom le olyan rövidre a hajam, hogy ne tudjam összefogni. Maga a pokol ebben a kánikulában az épp ismét növesztendő, nyakamba hulló haj, amit nem lehet begumizni. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy a két évig növesztett, és már huszonöt centis hajamat levágattam!

Tényleg mindenki a maga legnagyobb ellensége.

01 augusztus
0Comments

hajas

Egyébként a problémáim, nyavalygásaim 90%-a abból adódik, hogy nem tudom összefogni a hajam, és megőrülök ettől, olyan melegem van. Sajnos, nem opció az sem, hogy kössem fel  egy kendővel (ezt teszem), vagy vágassam le rövidre, mert nem akarom.

A legnagyobb becsapás a hajak történetében a félhosszú. Legalább annyira hosszúnak meg kell hagyni, hogy copfozható legyen.

Mindegy, ezt is elrontottam ismét, senki sem szorított a fejemhez pisztolyt, hogy vágassam le – most csak a saját önfejűségemnek, rossz döntésemnek következményét viselem. Igen, sokadjára.
Ettől még szenvedhetek.

18 december
6hozzászólás

rövid bejegyzés arról, hogy miért nem lesz soha többé rövid hajam

Mert túl gyakran kell fodrászhoz járni vele. S bármennyire is tündéri és kiváló kezű fodrásszal is futunk össze, nekem sajnos nem fér bele, (sem időben, sem anyagilag) hogy három hetenként utána igazíttassam a frizurámat. A rövid haj, az ugyanis nem mutat, ha már nő egy picit. Elveszti a formáját, a fazonját, itt lóg, ott lóg belőle, s akárhogy fésülöm, szárítom – nekem sosem fog úgy állni, mint amikor Zsuzsi fodrász szárítja be. 

Különösen fájdalmas a tarkórész, amelyet felborotváltattam, és ahol először csak borostás lett, majd most – a negyedik hónapban – elérte az egy centiméter hosszúságot…

Közben a haj többi része úgy kunkorodik, ahogy neki tetszik, és a sapka alatt úgy áll, mint a szalmakazal…ha épp nem lapul le. 

Reggelre mindig elalszom a hajamat, így iszonyatos mennyiségű hajlakk, hajhab, zselé fogy, hogy valahogyan kinézzen. 

Egy rövid hajjal sajnos én nem tudok sokat kezdeni. Nem lehet besütni, a kis csatok, hajráfok, díszek idiótává tesznek egy diák szemében, az alapfrizura pedig egy idő után unalmas. 

És sajnos, hiába minden ellenkező híresztelés, meg hogy a személyiség elviszi a rövid hajat – de, akkor sem nőies. 

Sajnos. 

Így, ha valaha az életben megnő még a hajam, én tényleg soha, de soha többé nem vágatom le se félhosszúra, se rövidre. 

(sátáni kacajokat kéretik nem hallatni)