Nem tudok elegánsan veszíteni. Nem tudok úrinőként elengedni. Másokat vádolok a saját rossz döntéseimért. Nem vagyok felnőtt. Okos pedig még kevésbé. Pedig taktikáznom kellene. Taktika, taktika. Tik-takk.

álmodj, királylány

Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki királylánynak képzeli magát, aztán rájön, hogy ennek egyetlen ismérve, hogy egyedül, magányosan üldögél a toronyban, és azzal kell szembenéznie, hogy mindent, de mindent elrontott, és csak ő a felelős az egészért, és hátralévő életében mindig ott lesz ez a tudat. Ellenségek? Ugyan. Minek? Saját magamnak én vagyok a legnagyobb […]

miért?

Hetek óta nyálkás, párás, ködös az idő. Hetek óta küzdök az ismét kiújult izületi gyulladásokkal, azzal az érzéssel, mintha sorvadnának az izmaim és a gerincem, gyakorlatilag állandósult a hol gyengébb, hol erősebb fájdalom. Estére nagyon elfáradok. Kimaradt három hét gyógytornája is, amit tegnap igyekeztünk pótolni, kérésemre dupla órát csináltunk – ennek következtében már nem egy […]

2018

Az ünnepekben mindig az a legcsodálatosabb, amikor végre vissza lehet térni a hétköznapokhoz, felvenni a leejtett fonalakat, és a megállás, átgondolás után jobban folytatni a megkezdett dolgokat. Nekem bőven volt mit átgondolnom. Szavakkal azonban nem biztos, hogy pontosan vissza tudnám adni, elkenni, túl finomkodni pedig nem szeretném. Maradjunk abban, hogy egyszerűbb most nekem a számok […]

T2

Sikerült tegnap este pont a felénél bekapcsolódnom a Transpotting 2-be, épp láthattam Renton újabb nagy monológját. Örülök, hogy Danny Boyle nem rontotta el a folytatást, épp annyira él és  friss a film, mint a kultikus első. És akkor mától negyven napig eltűnök a közösségi oldalról – kíváncsi vagyok, hogy kinek tűnik majd fel.

kegyelmi állapot

Ülni a csodálatos őszi napfényben, új, frissen feltört diót majszolgatni, s közben tudni, hogy a többiek pár perces távolságban vannak csupán tőled, és mégsem vagy egyedül, hangjukat – ha befelé figyelsz – még hallod is, alakjuk épp csak eltűnt a kanyarban, s van értelme, célja a várakozásnak – varázslatos. Utatok együtt folytatódik tovább, a nyugalom […]

Megdöbbenéssel

…látom, hogy minden vidéken maradt egykori évfolyamtársam milyen pozíciókba került. Míg én azért harcolok, hogy egy gimiben kicsit nagyobb terem legyen egyéni elképzeléseim megvalósítására, addig ők egyetemi tanszékek, intézetek vezetői lettek. Mivel szinte mindenki Pestre jött, az üres álláshelyeket be kellett tölteni, és gyorsan lehetett haladni a ranglétrán. Én boldog lettem volna annó, ha vidéken […]

gerinces

Megszüntettem a párhuzamos levélcímeimet, már csak egy van. Kinyírtam az összes, használatban lévő határidőnaplómat, jegyzetfüzetemet, az azokban lévő összes listával – egy maradt csak. Nincs külön füzet ennek, külön füzet másnak. Végre kezdem úgy érezni, hogy ismét enyém az irányítás. Évtizedekig teljesen jól működtem csak az agyamra támaszkodva.Csak ez az utolsó öt év, amikor elkezdtem […]

Még

…akkor is rendkívül szomorú dolog arról hallani, hogy a volt osztályomból ketten is otthagyták az egyetemet, ha az ember lánya számít rá. Mert közben azért csak él a remény, hogy mégsem lesz igaza. De, most sajnos, igen. Szomorú.

új év – első fejezet

2017. Elkezdődött. Ilyenkor úgy illő, hogy az ember számvetést készítsen, rendszerezzen, fogadjon meg sok szép dolgot. Részemről ez nagyon is rendben van, tegnap már el is kezdtem. Vettem hozzá szép határidőnaplót, végigolvastam a blog tavalyi írásait, és kategóriánként helyes kis listákat készítettem. Összeírva az apróságokat,  mindig meglepődöm, hogy végül mennyi mindent csináltam. Januárban ilyenkor már […]

okos

A férjem ma egy nagyon egyszerű, már-már triviális igazságot osztott meg velem, és a lelkemre kötötte, hogy az érzelmileg nagy megingást előidéző helyzetekben mindenképpen próbáljam meg alkalmazni. Így hangzik: “Az életet csak úgy lehet túlélni, ha mindig te vagy a legokosabb.” Vagyis, amíg a tömeg üvölt, mi kivárunk, és addig stratégiát találunk ki. Nekem ez […]

továbbképzés

Most már verem a fejem a falba, hogy igent mondtam a holnap kezdődő továbbképzésre. Három nap, harminc óra, utána tesztírás, majd egy óravázlat elkészítése – sok púp a hátamra. Ráadásul a téma sem túlzottan izgalmas, pénzügyi ismeretek, a társadalomismerethez kell. Közben persze kellene ezerrel írni a portfóliót, és becsúszott egy másik szakmai megújító képzés is. […]

gyűlöl

Gyűlölöm a nyarat és a meleget. Gyűlölöm, hogy most amikor lenne időm mindenre, semmit sem tudok elintézni, várni kell és még el is várják, hogy jó képet vágjak az egészhez – hiszen van időm, szabadságon vagyok, én várhatok! Gyűlölöm ezt a forróságot, a pihenés nélküli éjszakákat, a lehúzott redőnyöket, a sötét szobákat, az egész napos […]

emberek

Kedvesnek lenni, de ténylegesen. Meghálálni, megszolgálni a sok kedves szót. Kapcsolatokat, igaziakat teremteni újra. Beszélgetéseket. Nem úgy elválni, hogy kényelmetlen legyen a legközelebbi találkozás. Emberi módon bánni a másikkal. Nem elvárni, hanem kiérdemelni. Tudni a másikról, hogy hol van, hogy van. Jókor ott lenni, ha kellek. Csak ennyit. Ezt szeretném.

Azt írja….

…. az újság, hogy alváspanaszok ellen a legjobb, ha kellőképpen átszellőztetünk, és húsz fok körülire hűtjük a szobát. Aha. Ha addig élek is, jövőre beszereltetjük a légkondit. Ez elviselhetetlen. Mindenki eltűnt, válasz a levelekre senkitől nem jön. Filmeket nézek.  Láttam a Császárok klubját, a Vadon-t, a Sils Mária hegyeit. Mindegyik tetszett, mindegyik hiányérzetet keltett bennem. […]

egó

Sosem lehet előre tudni, hogy mikor futunk bele egy olyan beszélgetésbe, amely bár könnyednek tűnik, mégis olyan lelki tartalékot ad az embernek, amibe belekapaszkodhat, mikor megint kidől egy, életének tartóoszlopai közül. Pedig csak ennyi hangzik el: “rájöttem, hogy nekem óriási menedék a vallásom, mert az egó legyőzésére tanít.” Mióta küzdök már ezzel? Hányszor mondta a […]

isten szántóföldje

“Mindannyian Isten szántóföldje vagyunk.” – mondta az indiai származású katolikus pap, apa halálának második évfordulóján, emlékmisénken. Hálás vagyok érte, hogy az ő jóvoltából apa is gyakorolni tudta végre vallását egy maroknyi közösségben, egy apró borsodi faluban. S bár az atya még töri a magyart, beszédének üzenete világos volt: szeretet, béke és elfogadás. Remélem, azon a […]

vakság

Levert cölöpök nélkül, vakon tántorgok harminc ember saját világában. Már csak egy év együtt, és már minden pillanatnak azt mondanám: “Oly szép vagy! Ne menj, maradj!” Eladtam már én is régen a lelkemet az ördögnek, szegény Faust: ki ment meg? Lesz-e az angyalok között helyed, eljutsz-e a csillagokig? Ki vezet végig az úton? Ki lesz […]

hideg fej

Holnap Pünkösd. Egy újabb ünnep, amelyre nem készültem fel sem lélekben, sem mentálisan. Az utóbbi hetekben szabadon engedtem indulataimat, két év visszafojtott dühe egyszerre tört fel bennem, magamat is meglepve, hogy milyen borzalmak dolgoznak bennem, amelyek csak arra várnak, hogy egy látszólag semmiség miatt robbanjanak. Nem hozott megkönnyebbülést, fájdalmat, csalódást, kiábrándulást igen. Értetlenséget is. Olyan […]

mondat

Ma olvastam egy mondatot, és úgy érzem, hogy megvan, ez az. “egyszerűen csak annyi a probléma, hogy nem tudja kezelni azt, ha minden rendben van. Problémákat, akadályokat kreál, irreális dolgokat, csak hogy igaza legyen – és hogy mi az ő igazsága? Az, amit megteremtett magának. Esetében az, hogy “mindig harcolnom kell, ha nincs harc, nem […]

tegnap

A tegnapi nap után már tudom, hogy nekem ebben az életben nem önmagam megvalósítása, hanem a szolgálat a célom. Mindig, amikor már egy kicsit jól érezném magam, jön a sors/Isten/karma (akármi) a bunkósbotjával, és jól fejbe ver, hogy emlékeztessen arra, mi is az én igazi feladatom. Néhány példa, hogy ez mindig is így volt. Mikor […]

alapítványok

Egyre kevésbé szeretek kísérletezni, új dolgokat bevállalni. Illetve ez csak annyiban igaz, hogy már nem szeretek az osztályomhoz mindenféle alapítványoktól emberkéket fogadni, még akkor sem, ha életbe vágóan fontos az a téma, amiről beszélnek. Sajnos, mindig befürdünk velük, egyszerűen nem tudnak egy mai 17-18 évessel normálisan kommunikálni, kis hülyékként kezelik őket. Aztán nekem kellemetlen az […]

előadó

Ma egészen furcsa dolgot vettem észre a meghívott előadón, úgy kb. az óra 20. percétől kezdve. Láttam, hogy elfárad, nehezen veszi a levegőt, nehezére esik összpontosítani a 31 diák kérdése közepette arra, amiről beszélni akart. Óra után azt mondta, hogy ő sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz tanítani, és ilyen mértékű összeszedettséget kíván, mert ő […]

utolsó

Ma van az utolsó olyan vasárnap, amikor szabadon eldönthetem azt, hogy akarok-e vásárolni. A hangsúly azon van, hogy dönthetek. Hogy van jogom ahhoz, hogy önálló, felnőtt vagy akár gyerekes döntést meghozhassak. Nem a vásárlás a cél, hanem a döntés szabadsága. Amit elvettek tőlem. Aki ennek örül, annak nincs helye az életemben, nincs helye a kapcsolataimban. […]

tegnap

A laminálógép ötlete minden érettségiztetéskor felmerült, amikor drága diákjaim a feladatokat – a kérés, figyelmeztetés ellenére – mindig a kiadott tételen oldották meg, de aztán lezárultával el is felejtettem. Most, viszont az öt napig tartó felvételiztetéskor hihetetlenül beleuntam abba, hogy minden nap nyomtathattam újra a feladatokat, így elszántam magam. Közelgő névnapom alkalmából egy laminálógépet kértem, […]

reflexió

Ahogy sétálgattunk lippivel a boltokban, sokszor ütötte meg a fülünket az, hogy milyen rondán beszélnek egymással a párok…és milyen csúnyán beszélnek a gyerekekkel. Nagyon szomorú volt hallgatni.

Hesse

Tegnap olvastam Herman Hesse-től egy nagyszerű idézetet, kénytelen vagyok ide bemásolni, mert annyira igaznak érzem. “Mindig az győz, aki szeret, nem az, aki többet tud.” Ebben benne is van minden valaha elkövetett hibám a tanítással kapcsolatban (is). Egyébként túl vagyunk a szalagavatón, nem estem hasra a színpadon, és mindenki megörökíthette a tűzős bénázásomat, valamint a […]

idétlen időkig

Mintha megállt volna az idő, és minden nap újrakezdődik ugyanaz a tegnapi nap. Mintha mindenki eltűnt volna, és egyedül lennék a világon. Borzasztóan ijesztő és kétségbeejtő mindkettő. Negyedik hete járunk a téli szünet vége óta, és ez lesz a harmadik hétvége, amit benn töltök, majd folytatódik a hétfővel, a szülői értekezlettel. Én ettől teljesen széthullok, […]

megint péntek

Sosem szimpatizáltam az össze-vissza léttel, maximum rövid ideig bírom a rendetlenséget, az össze-vissza pakolgatott, egymás hegyére-hátára dobált napokkal racionális elmém nem tud mit kezdeni, épp így  a szombati péntekekkel, az egyébként téli szüneti napok ledolgoztatásával sem. Gazdasági értelmét sem látom, hatékonyság nincs benne, a péntek utáni péntek az Idétlen időkig című filmet juttatja az eszembe, […]