marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'fotóz' Category

26 május
0Comments

nyári váza

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok.

Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük.

Lehet, hogy ez is a megoldás része lesz? Visszatérés a kreatívkodáshoz?

11312633_1018824988173783_293153873264793654_o….és használatban

WP_20150527_007

03 május
4hozzászólás

fák, bokrok

Eléggé frusztrál, hogy idén nem fogok sem emelt szinten érettségiztetni, és nem leszek érettségi vizsga elnöke sem – de, ezek a képek kicsit kárpótolnak érte.

SONY DSC

“eddig, és ne tovább!”

SONY DSC

a fák tényleg az égig nőnek

SONY DSC

élő és halott

felhőwestie úszik az égen

felhőwestie úszik az égen

22 december
0Comments
07 október
0Comments

tobozok

05 október
0Comments

fényharapás

29 szeptember
0Comments
24 augusztus
0Comments

egy kép

Elmúlt hát  ez is. Az első  szülinap apa nélkül. Az első úgy, hogy nem kiabált be a telefonba, mikor anyával beszéltem, hogy “pusziiiiiiii!”…ép ésszel kibírni nem lehet, hát próbálok nem gondolni rá. Elmenekülök a városból, ne legyen családi ünneplés, mert a fogalom már úgysem azt jelenti, amit régen. Nincs torta, csak jelképes ajándékok, csöndben, minden felhajtás nélkül az erdőben vagyunk kettesben. Visszaviszem lippit a gyerekkorába, kisvasutazunk, sétálunk a Mátrában, megebédelünk egy kisvendéglőben, szétnézünk a Kékesen, sokat fotózunk. 

Végre van igazi közös képünk is. 

Szeretem, ahogyan ezen a képen rácsodálkozunk a világra. Hogy boldognak látszunk rajta.Rajtam például nem látszik, hogy mit gondolok arról, ami körülvesz. Nem látszik a csalódás, a düh, az agresszivitás, hogy számtalanszor átvertek már, és még mindig reménykedem abban, hogy egyszer csak történik valami, és helyreáll a rend a fejekben és a szívekben is.Ez annyira nehéz. Tizenöt éve tanítok hősökről, hétköznapiakról is, magam pedig nem merek azzá válni, hiába tudom, hogy utálni fogom magam érte. Így szimplán csak szeretem, hogy a kép megragadta az örökkévalóságnak azt, ahogyan két ember egy boldog pillanatban egyesül.Remélem, apa is látja valahol, és örül neki. 

31 július
0Comments
24 július
0Comments

árnyjáték az ablakban

Én ma sokáig bámultam ezt a csodát a konyhaablakban. Olyan megnyugtató, pihentető látvány volt, el is felejtettem, hogy kinn kánikula van.

28 július
0Comments

chansonphoto

``Itt lehet több gyönyörűséget nézegetni: http://www.facebook.com/impressionorama/photosS ha már virág, akkor Lujzi is kedveskedik. ``

25 július
0Comments

szép – művészet

Ma a Szépművészetiben töltöttem a délelőttöt. Ahhoz képest, hogy az impresszionistákat és az egyiptomi kiállítást akartam ismét megnézni, mindkettő zárva volt, így maradt a nagyon beharangozott Bruegel és kora. Ne nézzétek meg, ha jót akartok. Egy icipici teremben, körülbelül húsz centis grafikák, ismeretlen alkotóktól, melyek felé folyamatosan görnyedni kell. Ráadásul, gyakorlatilag létezni nem lehet a múzeumban a teremőr nénik és bácsik munkája következtében. Egyedüli hazai látogatóként hármas díszkíséret asszisztálta végig utamat, miközben a japán/kínai turisták két centiről – természetesen a gyűjtemény legexkluzívabb darabjaira – történő vakuzását széles mosollyal nyugtázták. A végén úgy beleuntam, hogy leültem az előtérben olvasni, ahol végre békén hagytak. `` ````

23 július
0Comments

Lecsó és Józsefváros

Amikor elképzeltem ideális hétvégi programnak a Lecsó-és Fröccsfesztivált, még ragyogó napsütés, igazi kiülős idő volt. Ez péntek este erőteljesen megváltozott, így tegnap igen hideg volt, kétségeket ébresztve bennem, hogy egyáltalán meleg levesen kívül kívánok-e bármit, de azért elindultunk. Délben már a Mikszáth téren üldögéltünk, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a fesztivál bizony csak három órakor kezdődik, de akkor is csak talán. Maradt ebédre a kínai, amit én azért annyira nem szeretek, éhes is maradtam. Mivel ekkor már négyen voltunk, és ebből ketten mindenképpen akartak enni lecsót, sétálgatni kezdtünk a környéken. Egyrészt Józsefváros ezen része gyönyörű, a házak patinásak, másrészt olyan mértékű fejlesztésbe fogtak az elmúlt években, hogy állandóan ismeretlen részekbe ne botoljon az ember. Tele kávéházakkal, kis éttermekkel, dizájnboltokkal – varázslatos. Így találtunk rá a Darshan udvarra is, ami mint kiderült, tíz éve létezik körülbelül, én azonnal beleszerettem. Hatalmas, 600 négyzetméteres tetőterasz, kiváló ételek kifőzdei árakon (590-790 ft), nagy adagok, (én kétszerre bírtam megenni a túrós tésztájukat) kedves, mosolygós, beszélgetős kiszolgálószemélyzet, aki hagyja üldögélni az embereket, és nyugalom. Csoda, hogy a következő kör séta után ismét itt kötöttünk ki? S már ismerősként üdvözöltek minket. Természetesen a lecsó-és a fröccs sem maradt ki. Lehet kapni kóstolóadagokat, így a barackos és a sörös-tökös is a többiek tányérjában landolt, hozzá finom fröccsökkel. Nagyon kellemes délután volt, még sok ilyet. ````````````````````

22 július
0Comments
18 július
0Comments

Iparművészeti

Még májusban elhatároztam, hogy használni fogom végre a pedagógus igazolványomat, lepecsételtetem végre, és elmegyek minden olyan múzeumba, ahol elfogadják, és ingyenesen megnézhetem a kiállításokat. Nem sok ilyen van, de egy-kettő azért akad. Így ma neki is kezdtem az Iparművészetiben, ahol megnéztem először az Art Deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon, 1920-1940 között, majd a Művészet mindenkinek – a Victoria és Albert Múzeum, a világ első Iparművészeti Múzeuma, és végül a Gyűjtők és kincsek címűeket. (Az első a legjobb, szerintem.)Kellemes dolog hétközben múzeumozni, nincs tömeg, s ennek következtében van idő mindenre. Álldogálni egy-egy mű előtt, elmerengni a csodálatos kék ruhán, hogy rajtunk hogyan állna, vagy csak üldögélni a padokon, és bámulni a többi embert. Csütörtökön a Természettudományival folytatom a sort. ```````` ``

15 július
0Comments
07 július
0Comments

fotók az elmúlt hétről

Mintha már hónapok óta lett volna, pedig csak múlt pénteken, 16.42 perckor ért véget az érettségi elnökség, és szerdán telt le a fellebbezési határidő. Alig egy hete csupán, s nekem teljes egy egész hét kellett, amíg valamennyire kiszellőztettem az agyamat, s kezdek végre magamra figyelni, próbálok lazítani. Az alábbi fotók azonban még ennek a fentebbi időszaknak a dokumentumai. ``Reggelente a Liszt Ferenc téren vezetett át az utam, az előző éjszaka bizonyítékainak elrejtése zajlott, csend volt és nyugalom. ``Ebben a teremben zajlott az érettségi, három napig gyönyörködtem a valóban szép orgona látványában, miközben az ablak előtt zajlott az élet, kavargott a pesti Broadway. ``A margitszigeti Hajós Alfréd uszoda lelátója. Itt zajlott a testnevelés gyakorlati érettségi egyik része, miközben mindenki a habokban hűsölt, addig mi 35 fokban, teljes csiniben izzadtunk, és irigykedtünk. ``A világ legszebb Mc`Donaldsa, régebben Kormányváró. Szépek a késő délutáni fények. ``A lakás egyik szobájának részlete. Jó lett volna pár napot pihenni a hajtás után, sajnos a meleg miatt ez még nem lehetséges.

20 június
2hozzászólás

roráté

Jó szokásához híven a hárombetűs budapesti tömegközlekedési cég most sem nézett körbe az iskolákban, így nem juthatott tudomására az sem, hogy még két hétig érettségi időszak van, így várnia kellene pont ennyit, amíg a nagy felújításokat elkezdi. Balszerencsénkre ez pont egybeesik a 35 fokos kánikulával, így az átszállások, tömegnyomor közben még ezzel is meg kell küzdenünk. A lényeg, hogy teljesen bizonytalanná vált, hogy egyik helyszínről a másikra mennyi idő alatt lehet eljutni. Gondos tervezésem következtében (másfélszer annyi utazási idővel számolok, mint rendesen) és mert minden azonnal jött, a megbeszélt találkozó előtt még fél órám maradt. Reggel fél nyolckor. Ahol voltam, épp egy kávézó sem volt, pad sem, viszont épp nyitott a templom, ahol az idős nénike így invitált: `Jöjjön csak drágácska, itt legalább hűvös van!` Beláttam igazát, vele tartottam, s még egy páran. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott a liliomok illata, a hűvösség, és a nagy csönd. Nagyon megnyugtató volt, melyre óriási szükségem is volt a nap további fejleményei tekintetében. ````````

08 június
0Comments

mától ez a lényeg

``

27 május
0Comments

Tóalmás

Budapesttől kb. negyven kilométerre található Tóalmás község, ahol tegnap jártunk. Van strandja, kastélya, szép régi házai – összességében rendezett, tiszta, kellemes hely. Meglepő, hogy a régebbi építésű házak nagy része üresen áll, pusztul, míg az újak – amiből kevés van – mérhetetlen gazdagságról árulkodnak. Az utcákon szinte senki, csak a csend honol. ````````Utána még megálltunk a gödöllői Grassalkovich-kastélynál is, és végre – annyi átutazás után – be is jutottam! Többet vártam, de így is csodálatos volt, a nyáron pedig visszatérek ezt megnézni: ``

02 május
0Comments

hazaértünk

A nyers fotó iPhone-nal utazás közben, egy effektet rögtön rátéve: ``Körülbelül öt perc utómunka után: ``

14 április
5hozzászólás

together forever

Ma reggel összefutottam a fodrásszal, aki megdicsérte, hogy milyen jó az új frizurám. Nem, nem azt mondta, hogy jól áll nekem, illik hozzám, hanem azt, hogy jó a hajam. Mivel gyakorlom az önuralom erényét, még bűbájosan mosolyogtam is rá. Mikor elváltunk, belerúgtam egy kőbe dühömben. Este hazajőve megnéztem mikor jár le a hat hónap, és kétségbeestem. Hat hónap, az november (!) tizedike! Hat hónapig nem lehet keseregni, valahogy el kell viselni, együtt kell élni az új hajjal. Mivel sapkát, kalapot a munkahelyemen nem hordhatok, a kis virágos, kis szalagos hajráfjaimat pedig egyszerűen kinevetik, így hozott anyagból kell dolgoznom. Ezért készültek ezek a képek. Egyrészt, hogy dokumentálják mennyit nő majd a hajam, másrészt, hogy megtanuljam addig is viselni ezt a hajat. Kegyetlen hosszú lesz a hat hónap. `` ``

14 április
0Comments

ilyen lakást egyszer

``

09 április
0Comments

Boldog Húsvétot!

``

08 április
0Comments

pályaudvar

``

17 március
3hozzászólás

Szentendre, szerelmem

``````