nyári váza

26 máj 2015

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok.

Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük.

Lehet, hogy ez is a megoldás része lesz? Visszatérés a kreatívkodáshoz?

11312633_1018824988173783_293153873264793654_o….és használatban

WP_20150527_007

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fotók

27 jún 2014

Most jöttem rá, hogy két év alatt egyetlen közös fotó sem készült  az osztályommal. Nincs is rólam egyetlen fotó sem, egyetlen rendezvényünkről sem. Igazolni sem tudnám, ha kellene, hogy ott voltam velük.

Én csak dokumentálok, készítem a több ezernyi képet, de nem vagyok része a közösségnek.

Láttam már ilyet persze.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fák, bokrok

03 máj 2014

Eléggé frusztrál, hogy idén nem fogok sem emelt szinten érettségiztetni, és nem leszek érettségi vizsga elnöke sem – de, ezek a képek kicsit kárpótolnak érte.

SONY DSC

“eddig, és ne tovább!”

SONY DSC

a fák tényleg az égig nőnek

SONY DSC

élő és halott

felhőwestie úszik az égen

felhőwestie úszik az égen

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szinesztézia

02 máj 2014

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tobozok

07 okt 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fényharapás

05 okt 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egy kép

24 aug 2013

Elmúlt hát  ez is. Az első  szülinap apa nélkül. Az első úgy, hogy nem kiabált be a telefonba, mikor anyával beszéltem, hogy “pusziiiiiiii!”…ép ésszel kibírni nem lehet, hát próbálok nem gondolni rá. Elmenekülök a városból, ne legyen családi ünneplés, mert a fogalom már úgysem azt jelenti, amit régen. Nincs torta, csak jelképes ajándékok, csöndben, minden felhajtás nélkül az erdőben vagyunk kettesben. Visszaviszem lippit a gyerekkorába, kisvasutazunk, sétálunk a Mátrában, megebédelünk egy kisvendéglőben, szétnézünk a Kékesen, sokat fotózunk. 

Végre van igazi közös képünk is. 

Szeretem, ahogyan ezen a képen rácsodálkozunk a világra. Hogy boldognak látszunk rajta.Rajtam például nem látszik, hogy mit gondolok arról, ami körülvesz. Nem látszik a csalódás, a düh, az agresszivitás, hogy számtalanszor átvertek már, és még mindig reménykedem abban, hogy egyszer csak történik valami, és helyreáll a rend a fejekben és a szívekben is.Ez annyira nehéz. Tizenöt éve tanítok hősökről, hétköznapiakról is, magam pedig nem merek azzá válni, hiába tudom, hogy utálni fogom magam érte. Így szimplán csak szeretem, hogy a kép megragadta az örökkévalóságnak azt, ahogyan két ember egy boldog pillanatban egyesül.Remélem, apa is látja valahol, és örül neki. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

reggeli készülődés

31 Júl 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Én ma sokáig bámultam ezt a csodát a konyhaablakban. Olyan megnyugtató, pihentető látvány volt, el is felejtettem, hogy kinn kánikula van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

krónika

15 nov 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum