marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'étel-ital' Category

15 május
0Comments

Széll

A férjem mikor eldöntötte, hogy kicsit komolyabban akar gasztronómiával foglalkozni, végignézett minden fellelhető főzési videót, és rendre elmondta, hogy ki mit trükközik a főzéssel a kamerának, és ki az, aki komolyan, minden sallangtól, modorosságtól és manírtól mentesen, eredeti módon csinálja azt, ami a dolga: főz. Kiváló alapanyagokból, de a hétköznapi ember számára is elérhető technikákkal.

Rendre egy névhez tért vissza, ő volt Széll Tamás. Nem tudom, hogy mi vezette a férjemet: kiváló arányérzéke-e vagy az intuíciója, de tény, hogy azóta Széll már bizonyított: megnyerte a Bocuse d’Or budapesti döntőjét.

24 május
3hozzászólás

az étel értelme

10828003_10153292961652192_543086542719906394_o

22 január
0Comments

coelho

Az előbb, amikor Lujzinak kaját adtam, hirtelen megállt a kezemben az alutasakos….ugyanis Coelho volt ráírva.

Az ellenség már a konyhában, sőt a hűtőben van.

(A coelho portugálul nyulat jelent, most már tudom.)

26 december
0Comments

szokásos

Vannak dolgok, amiket azt hiszem, sosem fogok megérteni a karácsonnyal kapcsolatban. Ilyen például az, hogy miért kell négyszer annyi kaját készíteni, mint amire szükség van… de ezek igazából apróságok, fenn sem kell rajtuk akadni.

Mégis, nekem ma este például kimondottan jólesett egy hideg sajtos-tejfölös tészta annyi ünnepi étel után.

De, ami az ünnepekben az igazán jó, annak persze semmi köze a kajához, a fentebbi példa csak egy metafora volt.

A visszatérés a szokásoshoz a legjobb. De ezt ünnepek nélkül sosem éreznénk át így.

 

24 december
1Comment

lángos máshogy

Hétfő este elindultunk mi is az adventi vásárokba, ahol is szomorúan konstatáltuk, hogy a negyedik adventi vasárnappal együtt szinte mindenhol véget értek a rendezvények, és egy-két kósza bódé emlékeztet arra, hogy egy hónapig zajlott az élet a tereken. Ennek megfelelően szinte alig voltak emberek az utcákon, a vásárokon, ami egyrészt jó volt, mivel nem kellett tülekedni, másrészt meg le is vesz a hangulatból.

Így inkább csak egy nagyot sétáltunk, kezdtük a Városház téri karácsonnyal, ahol kolléganőm férjének kézzel épített kis temploma van kiállítva, folytatjuk a Vörösmarty térrel, ami már teljesen úgy néz ki, mint a bécsi karácsonyi vásár, és ahol megismerkedtünk a HunDog nevű kajával, majd átsétáltunk a Király utca-Gozsdu udvar részhez. Itt végre megláthattam, hogy mekkora brutális nagyot változott a környék, mióta eljöttünk onnét: a gasztroforradalom központja lett a Síp utca környéke.

Gyakorlatilag minden menő új hely ott nyitott meg: Spíler, Pad Thai, ramenka, Paneer stb.

Mi mégsem ezekbe ültünk be, hanem egy múlt csütörtökön nyitott helyre, a Karavánba, ami a magyar street food mennyország lesz. A koncepciója zseniális: egy foghíjtelekre sátrat húznak, abba beáll kilenc kis kamion, mindegyik másféle gyorskajával, és árulnak.

Mi kolbásszal és libatöpörtyűvel töltött lángost ettünk, a Lángos Máshogynál.

Nagyon finom volt, ennek ellenére másnap beteg voltam tőle. Hiába elszoktam már attól, hogy este kilenckor egyek, ráadásul nehezet.

20 december
1Comment

mézédeskalács

Tegnap két csodálatos élményem is kapcsolódott a mézeskalácshoz, mézédes mind a kettő, ezért engedtem meg magamnak ezt a szójátékot.

Mivel mind az öt tepsi mézeskalácsom szétégett a sütőben, és biztos voltam benne, hogy még egyszer nem lesz lelkierőm nekiállni, úgy gondoltam, majd az iskolai karácsonyi vásárban veszek annyit, amennyi kettőnknek elég, és még marad a fára is, hogy illatos legyen tőle a lakás.

Csakhogy oda már nem jutottam el, így kiesett ez a lehetőség is.

Ekkor kaptam tegnap két csodálatos ajándékot.

Az egyiket volt tanítványoktól, akik szerintem olvasták a facebook-on, hogyan jártam, és jöttek megsegíteni. Még meleg volt a mézeskalács, mikor behozták a suli karácsonyi ünnepségére.

A másikat pedig osztályom szüleitől, akik külön konyhákban ugyan, de nekem sütöttek és díszítettek mézeseket. Annyifélét, ahányan nekiláttak. Egyszerűen csodálatos ez a gesztus, miután olvastam a levelet, el is pityeredtem rajta.

Nagyon szépen köszönöm, hogy szeretnek engem.

12 július
0Comments

jegeskávé

Én igazán finom jegeskávét tudok készíteni, mivel az eredetinek ennyi a receptje: egy adag eszpresszó kávé, 1 dl darált jég, 1-2 gombóc vanília fagylalt.  Ha valaki nagyon édesszájú, akkor tehet még rá némi csokiforgácsot, de én nem lelkesedem érte.

Ezért nem értem, hogy a jegeskávé címén a cukrászdákban miért komplett fagyikelyheket hoznak ki, a tetején tripla (!) tejszínhabbal, amikor én tényleg kávét akarok inni, nem desszertet enni…. Ráadásul nem házi tejszínhabot tesznek rá, hanem a műanyag ízű legolcsóbb flakonost. 

S mindezt majdnem egy ezresért adják. Brrrr!

31 május
0Comments

elmúlt napok

Kreatív kézműves ajándék készítése a kollégáknak gallyakból és lapos kavicsokból IKEA- képkeretbe, belvárosi iskolakerülő séta a Palotanegyed málló pompájában, a világon egyedülálló  Jézus családfáját bemutató “Jessze fája” faragott-festett oltár a gyöngyöspatai Kisboldogasszony templomban, mamutnézés a Mátra múzeumban, kollegiális finom ebéd a gyöngyösi Malomban, ballagás, majd vacsora újra ott a családdal, sok-sok selfie, majd este tízkor már Hídvégen, cseresznye-, kakukkfű-, és levendulaszedés, most pedig pici pihenés – holnap reggelig vége a rohanásnak. 

unnamed

31 május
0Comments

kakukkfű és levendula

kakukkfű és levendula Sajóhídvéfről

kakukkfű és levendula Sajóhídvégről

 

20 április
0Comments

méregtelenít

Ha már Húsvét, akkor persze idén sem sikerült nemhogy negyven napos ételböjtöt, de még mentálisat sem tartanom.

Persze, nézhetném abból a szempontból is, hogy a portfólió megírása sokkal tovább tartott, mint negyven nap, így ez is felfogható egyfajta mentális erőpróbának, és ez is böjt volt, kapcsolati böjt.

Csakhogy ettől még nem érzem jobban magam. Rengeteg csokit ettem és még több ideget nyeltem, így bőven lesz mit méregtelenítem, minden értelemben. Kezdem is egy jó kis lime-os, levendulás teával.

20 április
0Comments

felszabadulás

Múlt vasárnaptól fájt a fejem, de annyira, hogy nem bírtam balra fordítani, bántotta szememet a fény – brutális migrénem volt egész héten. Volt, hogy kávéval vettem be a fájdalomcsillapítót, volt, hogy citrommal ittam a kávét – egyik sem használt semmit sem. Közben azért befejeztem végre a portfóliót, és lezajlott a hagyományos Zenei Gála is. Megváltás volt a fejfájásban, amikor pénteken délután négy és öt között abbamaradt a szél, és magával vitte a fájdalmat is. Végre elkezdhettem foglalkozni a Húsvétra készüléssel. Takarítottam, sárgarépás-diós-mascarpones muffint sütöttem, míg lippi a marcipánrépákat szerezte be hozzá. Nagyon finom lett, levegős, nem fojtós.

Pénteken délután eljutottam végre odáig is, hogy töröltem a kedvenc oldalaimból 170-et, (gyakorlatilag minden politikai-és hírportált) így hirtelen kitisztult a kép: végre elkezdtem emberek posztjait is látni, nem csak az oldalakét!

Felszabadító érzés. Berendezkedtem a belső emigrációra.

Takarítottam is keveset, majd pedig főztünk. Végre volt mire készülni, hozzánk is jöttek a rokonok, és a mamám!

Ő volt a legszebb húsvéti ajándék nekem. Hosszú idő után először járt nálunk.

SONY DSC

 

 

07 április
0Comments

férj és torta

Tegnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezen alkalomból készült róla – hosszú idő után –  a fotó.

WP_20140406_008

A tortát pedig a zseniálisan kreatív tesója készítette neki.

1926915_10152286914837192_332979991_n

06 április
0Comments

harapó mókus

Én nem szívesen megyek vendéglőbe, mert rendszerint csalódom – egyszerűen lippi túl jól főz, nagy fantáziával, el vagyok kényeztetve. De, ma nem bántam meg, hogy kipróbáltam a Harapó Mókus Vendéglőt, kicsi, családias hely, sok törzsvendéggel, kedves pincérekkel, és friss, finom ételekkel. Ha arra jártok, feltétlenül próbáljátok ki a csípős sajtlevest pepperonival és a házilag készült burgonyás nudlit, aszalt paradicsomos spenótos, tejszínes, gombás mártással serpenyőben összeforgatva, parmezánsajttal megszórva – isteni!

31 március
0Comments

FOODPANDA

Foodpanda. Ízlelgetem egy kicsit a szót, jól hangzik, azonnal felkelti a figyelmet. A pandák aranyosak, kevés van belőlük, kellemes asszociációkat idéz, rögtön a Kelet ízeire gondolok. Megnézem gyorsan az oldalt, ennél jóval szélesebb az ételek köre, népszerű konyhák várnak: sushi, pizza, burgerek – csupa ismerős cégnév, ez is egy jó pont! Rendelek, külön alkalmazás van mobilra, egyszerű, gyors,és ilyen a kiszállítás is, rendkívül egyszerű fizetési módokkal.

Nekem bejött a foodpanda. (linken oda lehet kattintani)

16 január
0Comments

keserű

Saját magamat is meglepnem tegnap, mikor arra a kérdésre, hogy “kérsz-e keserű csokit?”,  sikerült azt válaszolnom, hogy “bocs, nem!, mert az élet úgy is olyan keserű!”

No comment.

26 december
0Comments

falun

Már csak másfél óra van hátra a karácsonyból, és nem mondom, hogy nem örülök neki. 

Az első karácsony apa nélkül, inkább csak a túlélésre, a még épp elviselhetőre játszva. 

Holnaptól végre minden visszatér a majdnem normális kerékvágásba, pár nap pihenés még, és lassan vége ennek az újabb borzalmas évnek is, jöhet a következő, mely feltételezem: nem lesz jobb, csak más, mint az idei. 

Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért idegenkedek én ennyire a karácsonytól, és most nem az apa után maradt űrre gondolok, ennél sokkal régebbi az érzés. 

Van benne nyilván valami “kamaszos” lázadás a komformizmus ellen, és a kontroll freakségnek sem tesz túl jót az, ha nem én döntök, de igazából ezek is csak felszínes magyarázatok. 

Az igazság az, hogy akinek olyan tökéletes gyerekkora volt, mint nekem falun nagyszülőkkel és szerető szülőkkel, annak mindig hiányérzete van, bármennyire is szép karácsonyai lesznek. 

Falun az ember összhangban van a természettel. Mindennek megvan a maga ritmusa, ideje, nem lehet sem késleltetni, sem siettetni – el kell fogadni azt, hogy nem te diktálsz. 

Maximális alkalmazkodást vár el a természet, és cserébe megad mindent. 

Így novembertől az időt is arra, hogy a családdal legyél. 

Nálunk a karácsony mindig elkezdődött már december elején, s tartott egészen vízkeresztig. 

Jelképesen mindent tisztára sikáltak, ablakot pucoltak, aranyeső gallyat vágtak a vázába, hogy karácsonyra kinyíljék, fokhagymás-kacsazsíros kenyeret sütöttek a sparhelten, és elkezdték a sütemények készítését. 

Disznót vágtak, szalonnát füstöltek, diót törtek, pálinkát főztek – épp, hogy elkészültek vele karácsonyig, amikor megpihentek, élvezték munkájuk gyümölcsét.

Jöttek a rokonok, szilveszterkor együtt főztek, majd vízkeresztkor ünnepélyesen leöltöztették a fát, ismét kitakarítottak, s lassan eljött a vetőmag vásárlásának az ideje is, s kezdődött elölről. 

Félreértés ne essék, nem szeretnék valami hamis nosztalgiával áltatni senkit sem, tisztában vagyok ennek az életformának is a korlátoltságával, hogy túllépett rajta az idő….csak hiányzik.

Hiányzik ez a fajta rendszer, amelyben megvolt a helye mindennek, melyben eligazodtam, megtanultam a világ folyását. 

Hiányoznak ezek a régi vágású emberek is, akiknek a fekete nem fehér, és az adott szó még fontos volt.

Lassan elhányom magam a szürke minden árnyalatától. 

Nem kellenek az átmenetek sem, egyszerűséget akarok, egy szavas válaszokat, igeneket vagy nemeket, a csupa talán és esetleg helyett. 

Falun régen mindez megvolt, és karácsonykor, előtt, után még egyértelműbb volt a létezés. 

De már falun sem érvényes a temetőről nem lopunk szabály, a szegénység felülír mindent, s ami eddig elképzelhetetlen volt, most kétszer is megtörtént: apa sírjáról (és az összes környékbeli sírról is) ellopták a karácsonyi csokrokból a gyertyákat. 

Utolért a szegénység mint a bánat, és szürkeséggel mocskolta be a részvéttelen világot. 

És a mi szürke világunkra ez is jellemző, hogy még ezt is meg lehet érteni, nem lehet hibáztatni. 

Én nem ilyen világot akartam.

06 november
0Comments

“k”

Milyen cuki már, mikor anya a tiltott “k” betűs zöldségeket sorolván, az egyiknél így védekezik: “Dehát a krumpli az nem is “k” betűs, mert burgonya!”

Egyem meg. 

29 szeptember
0Comments

csendélet

31 július
1Comment
19 május
0Comments
27 március
5hozzászólás

egzotikus fűszerek

Megismerkedésünk első évében egy akkor már nem annyira új gasztroblogból választottunk spárgareceptet, mely egészen különlegesnek tűnt a belerakott cseresznyével. Mindenben a recept szerint haladtunk, így az eredmény különleges is lett. Különlegesen rossz. Olyannyira, hogy az első kanál levest visszaköptük a tálba, majd utána azonnal ki is öntöttük. 

Aztán megnéztem a szerző többi receptjét is, és még nekem is feltűnt, hogy túl sok az összetevő, a fűszer, és úgy általában a mennyiségek sem stimmelnek. 

Azóta a hölgy hihetetlenül befutott kishazánkban. Nincs olyan gasztroprogram, melynek nem ő lenne a háziasszonya, nélküle nincs étteremnyitás, s most már tévéműsora is van. 

Nagy bajom nincs vele, csak már hihetetlenül unom nézni. 

22 március
1Comment

zöldborsó

Az utolsó csomag, mamám által a fagyasztóba eltett, zöldborsót épp most csináltam meg levesnek. 

Olyan íze lett, mint régen, mikor nagyimmal szedtük a május végi-június közepi első borsótermést, és még szinte alig volt borsó benne. Szinte csak a héja, a gyengesége volt az egyetlen értéke. No meg persze a nap, amely a héj alá fúrta be magát, és így gazdagította az ízét. 

Nagyon finom lett, igazi gyógyszer. 

29 január
11hozzászólás

fekete spagetti

Holnapra kanadai juharszirupban sült csirkemellet rendeltem vajas, mandulás,  fekete spagettivel. 

550 ft-ért. Ugye, nagyon jó lesz? 

Szeretném ha jó lenne, már teljesen rá vagyok készülve! 

07 január
3hozzászólás

kenyér

Hatalmas vajas kenyereket vízionálok. 

28 december
0Comments

kóma

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik! 

Milyen egyszerűen működik az állatoknál a fogyókúra!