Széll

15 máj 2016

A férjem mikor eldöntötte, hogy kicsit komolyabban akar gasztronómiával foglalkozni, végignézett minden fellelhető főzési videót, és rendre elmondta, hogy ki mit trükközik a főzéssel a kamerának, és ki az, aki komolyan, minden sallangtól, modorosságtól és manírtól mentesen, eredeti módon csinálja azt, ami a dolga: főz. Kiváló alapanyagokból, de a hétköznapi ember számára is elérhető technikákkal.

Rendre egy névhez tért vissza, ő volt Széll Tamás. Nem tudom, hogy mi vezette a férjemet: kiváló arányérzéke-e vagy az intuíciója, de tény, hogy azóta Széll már bizonyított: megnyerte a Bocuse d’Or budapesti döntőjét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

az étel értelme

24 máj 2015

10828003_10153292961652192_543086542719906394_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

coelho

22 jan 2015

Az előbb, amikor Lujzinak kaját adtam, hirtelen megállt a kezemben az alutasakos….ugyanis Coelho volt ráírva.

Az ellenség már a konyhában, sőt a hűtőben van.

(A coelho portugálul nyulat jelent, most már tudom.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szokásos

26 dec 2014

Vannak dolgok, amiket azt hiszem, sosem fogok megérteni a karácsonnyal kapcsolatban. Ilyen például az, hogy miért kell négyszer annyi kaját készíteni, mint amire szükség van… de ezek igazából apróságok, fenn sem kell rajtuk akadni.

Mégis, nekem ma este például kimondottan jólesett egy hideg sajtos-tejfölös tészta annyi ünnepi étel után.

De, ami az ünnepekben az igazán jó, annak persze semmi köze a kajához, a fentebbi példa csak egy metafora volt.

A visszatérés a szokásoshoz a legjobb. De ezt ünnepek nélkül sosem éreznénk át így.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lángos máshogy

24 dec 2014

Hétfő este elindultunk mi is az adventi vásárokba, ahol is szomorúan konstatáltuk, hogy a negyedik adventi vasárnappal együtt szinte mindenhol véget értek a rendezvények, és egy-két kósza bódé emlékeztet arra, hogy egy hónapig zajlott az élet a tereken. Ennek megfelelően szinte alig voltak emberek az utcákon, a vásárokon, ami egyrészt jó volt, mivel nem kellett tülekedni, másrészt meg le is vesz a hangulatból.

Így inkább csak egy nagyot sétáltunk, kezdtük a Városház téri karácsonnyal, ahol kolléganőm férjének kézzel épített kis temploma van kiállítva, folytatjuk a Vörösmarty térrel, ami már teljesen úgy néz ki, mint a bécsi karácsonyi vásár, és ahol megismerkedtünk a HunDog nevű kajával, majd átsétáltunk a Király utca-Gozsdu udvar részhez. Itt végre megláthattam, hogy mekkora brutális nagyot változott a környék, mióta eljöttünk onnét: a gasztroforradalom központja lett a Síp utca környéke.

Gyakorlatilag minden menő új hely ott nyitott meg: Spíler, Pad Thai, ramenka, Paneer stb.

Mi mégsem ezekbe ültünk be, hanem egy múlt csütörtökön nyitott helyre, a Karavánba, ami a magyar street food mennyország lesz. A koncepciója zseniális: egy foghíjtelekre sátrat húznak, abba beáll kilenc kis kamion, mindegyik másféle gyorskajával, és árulnak.

Mi kolbásszal és libatöpörtyűvel töltött lángost ettünk, a Lángos Máshogynál.

Nagyon finom volt, ennek ellenére másnap beteg voltam tőle. Hiába elszoktam már attól, hogy este kilenckor egyek, ráadásul nehezet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mézédeskalács

20 dec 2014

Tegnap két csodálatos élményem is kapcsolódott a mézeskalácshoz, mézédes mind a kettő, ezért engedtem meg magamnak ezt a szójátékot.

Mivel mind az öt tepsi mézeskalácsom szétégett a sütőben, és biztos voltam benne, hogy még egyszer nem lesz lelkierőm nekiállni, úgy gondoltam, majd az iskolai karácsonyi vásárban veszek annyit, amennyi kettőnknek elég, és még marad a fára is, hogy illatos legyen tőle a lakás.

Csakhogy oda már nem jutottam el, így kiesett ez a lehetőség is.

Ekkor kaptam tegnap két csodálatos ajándékot.

Az egyiket volt tanítványoktól, akik szerintem olvasták a facebook-on, hogyan jártam, és jöttek megsegíteni. Még meleg volt a mézeskalács, mikor behozták a suli karácsonyi ünnepségére.

A másikat pedig osztályom szüleitől, akik külön konyhákban ugyan, de nekem sütöttek és díszítettek mézeseket. Annyifélét, ahányan nekiláttak. Egyszerűen csodálatos ez a gesztus, miután olvastam a levelet, el is pityeredtem rajta.

Nagyon szépen köszönöm, hogy szeretnek engem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jegeskávé

12 Júl 2014

Én igazán finom jegeskávét tudok készíteni, mivel az eredetinek ennyi a receptje: egy adag eszpresszó kávé, 1 dl darált jég, 1-2 gombóc vanília fagylalt.  Ha valaki nagyon édesszájú, akkor tehet még rá némi csokiforgácsot, de én nem lelkesedem érte.

Ezért nem értem, hogy a jegeskávé címén a cukrászdákban miért komplett fagyikelyheket hoznak ki, a tetején tripla (!) tejszínhabbal, amikor én tényleg kávét akarok inni, nem desszertet enni…. Ráadásul nem házi tejszínhabot tesznek rá, hanem a műanyag ízű legolcsóbb flakonost. 

S mindezt majdnem egy ezresért adják. Brrrr!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elmúlt napok

31 máj 2014

Kreatív kézműves ajándék készítése a kollégáknak gallyakból és lapos kavicsokból IKEA- képkeretbe, belvárosi iskolakerülő séta a Palotanegyed málló pompájában, a világon egyedülálló  Jézus családfáját bemutató “Jessze fája” faragott-festett oltár a gyöngyöspatai Kisboldogasszony templomban, mamutnézés a Mátra múzeumban, kollegiális finom ebéd a gyöngyösi Malomban, ballagás, majd vacsora újra ott a családdal, sok-sok selfie, majd este tízkor már Hídvégen, cseresznye-, kakukkfű-, és levendulaszedés, most pedig pici pihenés – holnap reggelig vége a rohanásnak. 

unnamed

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·
kakukkfű és levendula Sajóhídvéfről

kakukkfű és levendula Sajóhídvégről

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

méregtelenít

20 ápr 2014

Ha már Húsvét, akkor persze idén sem sikerült nemhogy negyven napos ételböjtöt, de még mentálisat sem tartanom.

Persze, nézhetném abból a szempontból is, hogy a portfólió megírása sokkal tovább tartott, mint negyven nap, így ez is felfogható egyfajta mentális erőpróbának, és ez is böjt volt, kapcsolati böjt.

Csakhogy ettől még nem érzem jobban magam. Rengeteg csokit ettem és még több ideget nyeltem, így bőven lesz mit méregtelenítem, minden értelemben. Kezdem is egy jó kis lime-os, levendulás teával.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

felszabadulás

20 ápr 2014

Múlt vasárnaptól fájt a fejem, de annyira, hogy nem bírtam balra fordítani, bántotta szememet a fény – brutális migrénem volt egész héten. Volt, hogy kávéval vettem be a fájdalomcsillapítót, volt, hogy citrommal ittam a kávét – egyik sem használt semmit sem. Közben azért befejeztem végre a portfóliót, és lezajlott a hagyományos Zenei Gála is. Megváltás volt a fejfájásban, amikor pénteken délután négy és öt között abbamaradt a szél, és magával vitte a fájdalmat is. Végre elkezdhettem foglalkozni a Húsvétra készüléssel. Takarítottam, sárgarépás-diós-mascarpones muffint sütöttem, míg lippi a marcipánrépákat szerezte be hozzá. Nagyon finom lett, levegős, nem fojtós.

Pénteken délután eljutottam végre odáig is, hogy töröltem a kedvenc oldalaimból 170-et, (gyakorlatilag minden politikai-és hírportált) így hirtelen kitisztult a kép: végre elkezdtem emberek posztjait is látni, nem csak az oldalakét!

Felszabadító érzés. Berendezkedtem a belső emigrációra.

Takarítottam is keveset, majd pedig főztünk. Végre volt mire készülni, hozzánk is jöttek a rokonok, és a mamám!

Ő volt a legszebb húsvéti ajándék nekem. Hosszú idő után először járt nálunk.

SONY DSC

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

férj és torta

07 ápr 2014

Tegnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezen alkalomból készült róla – hosszú idő után –  a fotó.

WP_20140406_008

A tortát pedig a zseniálisan kreatív tesója készítette neki.

1926915_10152286914837192_332979991_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

harapó mókus

06 ápr 2014

Én nem szívesen megyek vendéglőbe, mert rendszerint csalódom – egyszerűen lippi túl jól főz, nagy fantáziával, el vagyok kényeztetve. De, ma nem bántam meg, hogy kipróbáltam a Harapó Mókus Vendéglőt, kicsi, családias hely, sok törzsvendéggel, kedves pincérekkel, és friss, finom ételekkel. Ha arra jártok, feltétlenül próbáljátok ki a csípős sajtlevest pepperonival és a házilag készült burgonyás nudlit, aszalt paradicsomos spenótos, tejszínes, gombás mártással serpenyőben összeforgatva, parmezánsajttal megszórva – isteni!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

FOODPANDA

31 Már 2014

Foodpanda. Ízlelgetem egy kicsit a szót, jól hangzik, azonnal felkelti a figyelmet. A pandák aranyosak, kevés van belőlük, kellemes asszociációkat idéz, rögtön a Kelet ízeire gondolok. Megnézem gyorsan az oldalt, ennél jóval szélesebb az ételek köre, népszerű konyhák várnak: sushi, pizza, burgerek – csupa ismerős cégnév, ez is egy jó pont! Rendelek, külön alkalmazás van mobilra, egyszerű, gyors,és ilyen a kiszállítás is, rendkívül egyszerű fizetési módokkal.

Nekem bejött a foodpanda. (linken oda lehet kattintani)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

keserű

16 jan 2014

Saját magamat is meglepnem tegnap, mikor arra a kérdésre, hogy “kérsz-e keserű csokit?”,  sikerült azt válaszolnom, hogy “bocs, nem!, mert az élet úgy is olyan keserű!”

No comment.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

falun

26 dec 2013

Már csak másfél óra van hátra a karácsonyból, és nem mondom, hogy nem örülök neki. 

Az első karácsony apa nélkül, inkább csak a túlélésre, a még épp elviselhetőre játszva. 

Holnaptól végre minden visszatér a majdnem normális kerékvágásba, pár nap pihenés még, és lassan vége ennek az újabb borzalmas évnek is, jöhet a következő, mely feltételezem: nem lesz jobb, csak más, mint az idei. 

Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért idegenkedek én ennyire a karácsonytól, és most nem az apa után maradt űrre gondolok, ennél sokkal régebbi az érzés. 

Van benne nyilván valami “kamaszos” lázadás a komformizmus ellen, és a kontroll freakségnek sem tesz túl jót az, ha nem én döntök, de igazából ezek is csak felszínes magyarázatok. 

Az igazság az, hogy akinek olyan tökéletes gyerekkora volt, mint nekem falun nagyszülőkkel és szerető szülőkkel, annak mindig hiányérzete van, bármennyire is szép karácsonyai lesznek. 

Falun az ember összhangban van a természettel. Mindennek megvan a maga ritmusa, ideje, nem lehet sem késleltetni, sem siettetni – el kell fogadni azt, hogy nem te diktálsz. 

Maximális alkalmazkodást vár el a természet, és cserébe megad mindent. 

Így novembertől az időt is arra, hogy a családdal legyél. 

Nálunk a karácsony mindig elkezdődött már december elején, s tartott egészen vízkeresztig. 

Jelképesen mindent tisztára sikáltak, ablakot pucoltak, aranyeső gallyat vágtak a vázába, hogy karácsonyra kinyíljék, fokhagymás-kacsazsíros kenyeret sütöttek a sparhelten, és elkezdték a sütemények készítését. 

Disznót vágtak, szalonnát füstöltek, diót törtek, pálinkát főztek – épp, hogy elkészültek vele karácsonyig, amikor megpihentek, élvezték munkájuk gyümölcsét.

Jöttek a rokonok, szilveszterkor együtt főztek, majd vízkeresztkor ünnepélyesen leöltöztették a fát, ismét kitakarítottak, s lassan eljött a vetőmag vásárlásának az ideje is, s kezdődött elölről. 

Félreértés ne essék, nem szeretnék valami hamis nosztalgiával áltatni senkit sem, tisztában vagyok ennek az életformának is a korlátoltságával, hogy túllépett rajta az idő….csak hiányzik.

Hiányzik ez a fajta rendszer, amelyben megvolt a helye mindennek, melyben eligazodtam, megtanultam a világ folyását. 

Hiányoznak ezek a régi vágású emberek is, akiknek a fekete nem fehér, és az adott szó még fontos volt.

Lassan elhányom magam a szürke minden árnyalatától. 

Nem kellenek az átmenetek sem, egyszerűséget akarok, egy szavas válaszokat, igeneket vagy nemeket, a csupa talán és esetleg helyett. 

Falun régen mindez megvolt, és karácsonykor, előtt, után még egyértelműbb volt a létezés. 

De már falun sem érvényes a temetőről nem lopunk szabály, a szegénység felülír mindent, s ami eddig elképzelhetetlen volt, most kétszer is megtörtént: apa sírjáról (és az összes környékbeli sírról is) ellopták a karácsonyi csokrokból a gyertyákat. 

Utolért a szegénység mint a bánat, és szürkeséggel mocskolta be a részvéttelen világot. 

És a mi szürke világunkra ez is jellemző, hogy még ezt is meg lehet érteni, nem lehet hibáztatni. 

Én nem ilyen világot akartam.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

“k”

06 nov 2013

Milyen cuki már, mikor anya a tiltott “k” betűs zöldségeket sorolván, az egyiknél így védekezik: “Dehát a krumpli az nem is “k” betűs, mert burgonya!”

Egyem meg. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csendélet

29 Sze 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egzotikus fűszerek

27 Már 2013

Megismerkedésünk első évében egy akkor már nem annyira új gasztroblogból választottunk spárgareceptet, mely egészen különlegesnek tűnt a belerakott cseresznyével. Mindenben a recept szerint haladtunk, így az eredmény különleges is lett. Különlegesen rossz. Olyannyira, hogy az első kanál levest visszaköptük a tálba, majd utána azonnal ki is öntöttük. 

Aztán megnéztem a szerző többi receptjét is, és még nekem is feltűnt, hogy túl sok az összetevő, a fűszer, és úgy általában a mennyiségek sem stimmelnek. 

Azóta a hölgy hihetetlenül befutott kishazánkban. Nincs olyan gasztroprogram, melynek nem ő lenne a háziasszonya, nélküle nincs étteremnyitás, s most már tévéműsora is van. 

Nagy bajom nincs vele, csak már hihetetlenül unom nézni. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

zöldborsó

22 Már 2013

Az utolsó csomag, mamám által a fagyasztóba eltett, zöldborsót épp most csináltam meg levesnek. 

Olyan íze lett, mint régen, mikor nagyimmal szedtük a május végi-június közepi első borsótermést, és még szinte alig volt borsó benne. Szinte csak a héja, a gyengesége volt az egyetlen értéke. No meg persze a nap, amely a héj alá fúrta be magát, és így gazdagította az ízét. 

Nagyon finom lett, igazi gyógyszer. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fekete spagetti

29 jan 2013

Holnapra kanadai juharszirupban sült csirkemellet rendeltem vajas, mandulás,  fekete spagettivel. 

550 ft-ért. Ugye, nagyon jó lesz? 

Szeretném ha jó lenne, már teljesen rá vagyok készülve! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kenyér

07 jan 2013

Hatalmas vajas kenyereket vízionálok. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kóma

28 dec 2012

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik! 

Milyen egyszerűen működik az állatoknál a fogyókúra!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mángold

02 dec 2012

Ma végre, annyi idő után, megkóstoltam a mángoldot. Nem akartam férjemet rögtön egy zöld krémlevessel sokkolni, igy fokhagymával együtt,némi krémsajtban és tejfölben megpároltam, tettem hozzá gombát, majd tésztával rétegzetten jénaiba pakoltam, sajtot szórtam a tetejére, és jól átsütöttem – isteni lett. 

Nem biztos, hogy ez a legjobb módja a mángoldban lévő vitaminok megőrzésének, de mindenesetre az egyik legfinomabb.

Egyetek Ti is sok-sok mángoldot, mert az jó!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

most must

22 Sze 2012

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le. 

Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, az elfagyott kéz felenged, s közben készül már bográcsban a pörkölt, friss fehér kenyérrel, savanyúsággal. Biztos volt leves is, minden rendes falusi portán van, elő kell késziteni a gyomrot, melegiteni kell, a megfázás legjobb ellenszere. Diszitésnek az asztalra a vetéskor elhullajtott magból kikelt, másodvirágzó,apró termetű sárga napraforgó kerül.

Kora délutánra szinte minden leszedve, szőlő ledarálva, kezdődik a must készitése, majd a sav- és cukortartalom mérése. Ami fennmarad a tőkéken, az a seregélyeké, vagy jégbor lesz majd belőle.

Most akkor gyorsan egy kis mustot. Szeretnék.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szóda

26 aug 2012

Volt idő, mikor a nagyobb városokban lehetett csak ásványvizet kapni, máshol úri huncutságnak tartották, egyedül csak a szóda jutott a faluban élőknek. Szikvízgyártó kisüzemek gyártották az akkor még üvegben kapható szénsavas vizet, s kiválóan megéltek belőle.

Aztán jött persze a változás: előbb csak az üvegpalackokból lettek műanyagok, majd mindezt kiszorította a rengeteg, különböző féle-fajta ásványvíz megjelenése, később pedig megszűntek ezek a szódát gyártó kisipari vállalkozások is.

Hosszú, hosszú évekig nem lehetett szódát kapni, s már az éttermekből is eltűnt teljesen, pedig ez volt mindig a legolcsóbb innivaló.

Az újabb változás talán a víztisztító berendezésekkel jött el, s talán benne volt az is, hogy beleuntunk a sok műanyag palack állandó cipelésébe. Nosztalgia-, retróhullám söpört végig ezen a fronton is, már pár helyen (elsősorban kis falvakban ismét) felbukkantak a cserélhető szódáspalackok, de a Belvárosba persze ebből semmi sem jutott.

Nagyjából ekkor kezdtem vágyakozni egy szódakészítő gépre, s egy Laica mosolygóvizes vízszűrő kancsóra. Utóbbitól sikerült a fórumozóknak elrettenteniük, mindenki a túlzottan “semleges”, és némi mellékízre panaszkodott, az előbbit pedig kissé drágának találtam.

Maradt tehát minden a régiben. Nem ittuk a csapvizet (most jó vagy sem?), ellenben érkezett a sok-sok hatos kartonos ásványvíz.

Azonban most születésnapom alkalmából egy szódagép is érkezett hozzánk. S mit ad isten? Hozzá, választható ajándékként, két dolog közül lehetett választani: szörp vagy a fentebbi kancsó között. Jóanyám helyesen döntött, mikor az utóbbit preferálta!

Így most saját szódát gyártunk a saját bodza-, és szederszörpünkhöz, és hűtött, tisztított csapvizet iszunk!

Remélem, a meleg csökkenésével majd az ásványvizes palackok száma is csökken.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Amikor elképzeltem ideális hétvégi programnak a Lecsó-és Fröccsfesztivált, még ragyogó napsütés, igazi kiülős idő volt. Ez péntek este erőteljesen megváltozott, így tegnap igen hideg volt, kétségeket ébresztve bennem, hogy egyáltalán meleg levesen kívül kívánok-e bármit, de azért elindultunk. Délben már a Mikszáth téren üldögéltünk, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a fesztivál bizony csak három órakor kezdődik, de akkor is csak talán. Maradt ebédre a kínai, amit én azért annyira nem szeretek, éhes is maradtam. Mivel ekkor már négyen voltunk, és ebből ketten mindenképpen akartak enni lecsót, sétálgatni kezdtünk a környéken. Egyrészt Józsefváros ezen része gyönyörű, a házak patinásak, másrészt olyan mértékű fejlesztésbe fogtak az elmúlt években, hogy állandóan ismeretlen részekbe ne botoljon az ember. Tele kávéházakkal, kis éttermekkel, dizájnboltokkal – varázslatos. Így találtunk rá a Darshan udvarra is, ami mint kiderült, tíz éve létezik körülbelül, én azonnal beleszerettem. Hatalmas, 600 négyzetméteres tetőterasz, kiváló ételek kifőzdei árakon (590-790 ft), nagy adagok, (én kétszerre bírtam megenni a túrós tésztájukat) kedves, mosolygós, beszélgetős kiszolgálószemélyzet, aki hagyja üldögélni az embereket, és nyugalom. Csoda, hogy a következő kör séta után ismét itt kötöttünk ki? S már ismerősként üdvözöltek minket. Természetesen a lecsó-és a fröccs sem maradt ki. Lehet kapni kóstolóadagokat, így a barackos és a sörös-tökös is a többiek tányérjában landolt, hozzá finom fröccsökkel. Nagyon kellemes délután volt, még sok ilyet. ````````````````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

cserpes fotó

08 Júl 2012

Csodálatos ötlet sikeres megvalósulása a Cserpes Tejivó. Bár, én életemben egyetlenegyszer jártam Tejivóban, Veszprémben a Mackó bár nevezetűben, azonnal levett a lábamról, és a nosztalgikus mesélések is hozzáadtak ehhez bőven. Bárkivel beszéltem róla, mindenki áradozott a reggelente ott megivott kakaókról, és elfogyasztott soros, sós, vajas kiflikről. Csodák csodája, a Cserpes család látott fantáziát abban, hogy újranyisson és működtessen egy ilyet. Mint tudjuk, a május közepi nyitás óta áll a sor a Deák téren, akkora sikertörténet. Készültek fotók is, az egyik épp ez: ``Izléses, szép fotó, jól sikerült. Mióta megjelent, áll a bál, mert az embereknek nem az jut az eszükbe róla, hogy de jó lenne megkóstolni ezt a szendvicset, hanem az, hogy kesztyű nélkül fogják a lányok a kiflit! Úristen, kesztyű nélkül! Sőt, hajháló sincs rajtuk! Közlöm, hogy ez egy fotó, nem a való élet. Nem egy pillanatfelvétel, ez egy tervezett, beállitott, szépen megcsinált kép. És örülnetek kellene, hogy kis hazánkban van még valaki, aki beruház, kreativkodik, működik is az ötlete, nem pedig ráküldeni egy fotó miatt az ÁNTSZ-t…álszentkéim.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum