coelho

22 jan 2015

Az előbb, amikor Lujzinak kaját adtam, hirtelen megállt a kezemben az alutasakos….ugyanis Coelho volt ráírva.

Az ellenség már a konyhában, sőt a hűtőben van.

(A coelho portugálul nyulat jelent, most már tudom.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

precíziós

07 feb 2014

Ma nagyon büszke voltam magamra, mert egyik közüzemi cég, valamint a telefonszolgáltató ügyintézőjével folytatott beszélgetésben sem engedtem annak a kísértésnek, hogy kihozzanak a sodromból – és el is intéztem mindent.

Megszereztem továbbá az elmúlt három év érettségi megbízási papírjait, amelyeket fel kell majd töltenem az online felületre, és amelyeket annak idején át kellett adnunk a megbízási hely igazgatójának, ergó így nekem nem lehettek meg. Meg is tanultam, hogy innentől kezdve mindent be kell szkennelnem először, hogysem kiadnám a kezemből…dokumentálás, dokumentálás, dokumentálás…csodás.

Nem felejtettem el kaját rendelni sem a jövő hétre, így nem fordulhat elő az, hogy délután háromkor az éhségtől kóvályogva – a reklámhoz hasonlatos módon – befaljak mindent, ami a kezem ügyébe esik.

Kijavítottam a még nálam lévő dolgozatokat, és be is írtam a jegyeket szépen a digitális naplóba.

Már-már túl sok a tökéletességből.

Mark meg is jutalmazott azzal, hogy végre nekem is elkészült a személyes videóm. Istenem, milyen béke lenne a világban, ha Mark minden napra kitalálna egy ilyen cukiságot, és boldog-boldogtalan csak ezzel lenne elfoglalva!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

púderrózsaszín

08 Sze 2013

Nem megy azért olyan egyszerűen az év-és újrakezdés, mint gondoltam, olyannyira nem, hogy a hétvégére már a körülöttem forgó szobáig is eljutottam. 

Nagyjából hétfő reggel, az évnyitó napján kezdődött az a fejfájás, amitől se jobbra, se balra nem tudtam fordítani a fejem, hányingerem volt, meg is fáztam kicsit, szombat reggelre pedig már olyan magas volt az én mindig stabil 120/80-as vérnyomásom, hogy ringlispílnek éreztem magam körül a szobát…

Megint elkövettem ugyanazokat a hibákat, amelyek szerintem a tanár-létre abszolút jellemzőek: a koránkelés, (ezzel sokat nem lehet kezdeni) a napközbeni nem ivás, miközben a szervezetem a nyáron hozzászokott a folyamatos pótláshoz, össze-vissza ettem, nem hordtam a szemüvegemet, és halálra idegesítettem magam az évkezdés minden adminisztratív és egyéb – tőlem független – nyűgével. 

Tetézte még ezt a reggel hétkor 7-8 fok, majd 10-kor már 19, 15 órakor pedig 28 fok, aminek felöltözni igazi kihívás, és ez alatt nem a rétegességet értem, hanem a cipőt…a lábat, amelyről a legkönnyebb felfázni.

Mivel állandóan rohantam, állandóan meg is izzadtam, és közben döntöttem magamba a kávét, ami a suliban nem az a kis lájtos 3in1 vacak, amit itthon, nyugodt körülmények között iszogatok, hanem méregerős, savas, igazi tömény, szívet kicsináló koffeinbomba – ezt nélkülözöm kell.

Tehát, én ezeket hozom fel okként, és így, összeszedve elég soknak tűnik. 

Még mindig baromi nehéz reggelente megennem bármit is, ellenben ha nem teszem, akkor az első óra végére úgy esik le a vércukrom, hogy azt érzem: mindjárt elájulok. 

Nehéz minden este kiválasztanom, hogy másnap mit akarok felvenni, és tartani is ahhoz magamat, nem felpróbálni még öt szettet reggel, hogy végül a hatodik mellett döntsek, de akkor már fél órát elcsesztem erre. 

Kínzás esténként másnapra szendvicset csinálni, vagy salátát, vagy épp előkészíteni a másnapi ebédet, vagy épp csütörtökig kitalálnom, hogy mi legyen a hétvégi ebéd, és kétféle “menüsort” összeállítanom.

Nehéz, mert minden tervezést, előregondolkodást kíván, én pedig inkább a tűzoltásban vagyok jó. 

Mondhatnám úgy is, hogy kiválóan elhárítom azokat a “katasztrófákat”, amelyeket én idéztem elő.

Ez pedig  kogníciót, másféle mentalitást kíván, sokszor ellentéteset az enyémmel, de tudom, hogy ha nem egész életemben a megúszásra akarok csak játszani, akkor el kell sajátítanom. 

Arról nem is beszélve, hogy a fentebbiek jelentősen megkönnyítik az életet, mikor egy-két hónap után már rutinná váltak. 

Ezen könnyítés okán írok fel most már mindent, válaszolok csak arra, amit kérdeztek, (és nem zúdítok a másikra információözönt, amivel semmit sem tud kezdeni) megtartom magamnak, ha valami plusz információval rendelkezem, hogy ne mindig én akarjak a legokosabbnak tűnni, hagyom, hogy a másik is nyerhessen. 

Nekem igazából semmibe sem kerül, (leszámítva az egómat) ő pedig jól érzi magát tőle. 

Most először egy évre előre beírtam minden eddigi információt a határidőnaplóba, van szép kis táblázatom, amelyben hónapokra előre ott vannak az irodalom-,nyelvtan órák, tehetséggondozás-,osztályfőnöki-, munkaközösségi-,szakkör-, fakultáció-,iskolai élet eseményei – természetesen azok, amelyek tervezhetőek. 

Kicsit meg is rémít látvány, amikor ránézek, mert egyszerre rengetegnek tűnik, szinte tornyosulnak előttem…

A héten még kirándulni is voltam a Belvárosban. Részt vettem egy BeyondBudapest sétán a fényűző Pestről, ahol megelevenedtek előttem a 19-20. század arisztokratái, irodalmi és történelmi alakjai, majd pedig tizenhat év pesti lakosság után, melyből tizenegyet a Zsinagóga szomszédságában töltöttem, eljutottam a Zsinagógába is. Nem hittem, hogy ennyire lenyűgöző és egyben megrázó élmény lesz, biztos voltam benne, hogy nekem már semmi újat nem fognak tudni nyújtani – ezzel szemben olyan kicsinek éreztem magam belépve, mint egyetlen másik templomban sem, csak talán az egri bazilikában. 

Nagyon tetszett, hogy ez a “gyülekezet háza”, így lehet benne hangosan beszélgetni, ettek, ittak az emberek, minden kérdésre válaszoltak, és leginkább ön ironikusak, ők nevetnek a legjobban önmagukon.

Másfél óra után pedig az udvarról még régi lakásunk erkélyét is láthattam, és a régi legjobb pirított tésztás kínainál ebédeltünk. 

Nagy öröm volt az is, hogy kis osztályom kortárs színdarabot választott a szülői bemutatóra, (Tasnádi Rovarok-ját) ez jólesik a lelkemnek, épp mint az is, hogy tegnap ötezer forintért hét darab felsőt sikerült vásárolnom, csipkéseket, vintage-okat, fodrosokat – gyönyörűek. 

Egyre inkább összeáll az alapruhatáram, és egyre inkább a fehérek, bézsek, barnák, ekrük alkotják. Ja, és ennyi idősen kezdem megszeretni a fodrokat, hollokat, különleges szabásokat….remélem, azért hatvan éves koromra nem leszek hollywood-i nagyi, aki csak rózsaszínben hajlandó járni.

Bár, ez a púderrózsaszín felső nem sok jót ígér….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jellemző:)

19 Már 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bérletes

03 feb 2013

Ma éjjel hajnali kettőkor felébresztettem a férjemet állítólag, és erőteljesen kérdőre vontam, hogy van-e bérlete. 

Nem, egyáltalán nem emlékszem rá, hogy mit akarhattam. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

jövőre

09 jan 2013

m:”jövőre ilyen karácsonyfadíszeink lesznek, drágám”lippi: “de ahhoz rengeteg jégkrémet kell megenni.”m: “ó, azzal nem lesz gond, drágám

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyafogós

18 okt 2012

Azt hiszem, abbahagyom ezt a blogot.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

együtt

27 Júl 2012

Lehet, hogy tényleg kedvelik egymást, és jót tesz nekik, hogy nincsenek egyedül. Bár, ennek némileg ellentmondani látszik az, hogy Pöttyös simán ráfekszik a macskára teljes testtel, amikor az bebújik az ágytakaró alá; Lujzi pedig rápattan a kutya hátára, ráugrik a kis komódról, mikor sétálni viszem. És egyébként is, Lujzi minden módon bosszantja az ebet…nem tudom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

cat

25 Júl 2012

A blog, ahogyan még sosem láthattátok! Tekerjétek végig az oldalt, érdemes! http://cat.marleen.hu.meowbify.com/

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

össze-vissza

19 Júl 2012

Ma szerintem bepótoltam az elmúlt majdnem egy év szinte teljes bkv-mentességét. Voltam Zuglóban, (egészen más világ) aztán hazajöttem, majd újra be, a Jászain találkoztam férjemmel, keresztül villamosoztunk a városon, megnéztünk egy filmet Újbudán, visszafelé villamossal mentünk a Batthyányig, onnét lesétáltunk a Margit hídig, és ismét héveztünk. Holnap folytatom, megyek a Természettudományi Múzeumba, a Ludovika téren sem jártam még soha, előtte pedig Cserpes Tejivó. Hétvégén pedig Lecsó-és fröccsfesztiválra lenne jó menni a Mikszáth térre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

listák, listák

07 Júl 2012

Eljátszottam a gondolattal, hogy eltűnök teljesen szeptemberig, mindenhonnan, és aztán majd teljesen, mind külsőleg, mind belsőleg megújulva térek vissza, de azt hiszem, ez olyan irreális dolog lenne tőlem, hogy gyorsan el is vetettem. Azért a változást beígértem magamnak, jelenleg listákat gyártok, mert olyan felemelő érzés, amikor valamit már kihúzhatok róla. Igyekszem arra is rászorítani magam, és ezt is jól felírom a listámra, hogy esténként írjam össze egy listában, másnap mit kellene megcsinálnom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

július elseje

02 Júl 2012

Egyébként pedig július elseje van, túl az év felén. Nekem is tényleg elkezdődött a nyár. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

külvárosi

19 jún 2012

Az is egy előnye a külvárosi létnek, hogy az ember megtanulja értékelni a kínait, meg a gyroszost, meg a kávét, ha bejut a Belvárosba. Mert ugye, amikor csak úgy le lehetett szaladni, nem volt súlya. Most meg minden ilyen nap ajándék! Most például alig várom, hogy holnap elnöki utam után beüljek egy kínaiba!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egy éve

18 jún 2012

Tavaly június 16-án délután kétségbeesett macskanyivákolásra figyeltem fel. Mivel kizártnak tartottam, hogy akkori lakhelyünk sznob lakói közül bárki is cicát hozott volna a házhoz, elindultam felderíteni a hang forrását. A belső udvaron, az autók alatt, egy hihetetlenül koszos, büdös, félszemű, a végletekig lesoványodott állatkára leltem, aki annyira félt, hogy egy korty tej megivása után visszafutott a jármű alá. A délután folyamán ezt még kétszer megismételtem, közben fotót is küldtem róla lippinek, kérdezve, hogy mi legyen vele. Lippi egyszerű választ adott: ha már lefotóztam, megetettem, meg is fogom tartani. Én minden erőmmel tiltakoztam ellene, hiszen másnap kezdődött a bések érettségije, minden energiámra szükség volt. Nem hiányzott, hogy egész éjszaka Pöttyös és a cica meccsét kelljen hallgatni, a sírást, vagy esetleg arra ébredni, hogy meghalt a cica. (Akkori állapotában könnyen elképzelhetőnek tűnt ez is.) Végül abban maradtunk, hogy felviszem a lépcsőházba, elkerítünk neki egy kis részt, és rendbe hozzuk, lassan elfogadtatjuk Pöttyössel. Aha, persze. A kutya már az ajtóban várt, messziről megérezte a macska szagát, és ezzel kezdetét vette az a móka, amely után – este fél tíz körül – a cica bejutott végre a lakásba, ráborítottunk egy ládát, kaját kapott, és Pöttyöst átzártuk a másik szobába. Egy éve van velünk Lujzi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kredenc

06 Már 2012

Megvan nyárra az egyik programom, ugyanis beleszerettem ebbe a kredenc átalakításba, s mivel szüleimnél is van egy elfekvőben, fel fogom újítani a nyáron! Mert mindenkinek kell egy jó kredenc! http://panyizsuzsi.hu/blog/a-kredenc/

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tavasz

21 feb 2012

Nálunk már beköszöntött a tavasz. Én átültettem a virágokat, a macska leverte őket a szőnyegre, kiszórta belőlük a földet, a kutya pedig lepisilte.Csak állatokkal ne kezdjen az ember!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

untried

18 feb 2012

Mindig vágytam arra, hogy egy olyan közösség tagja legyek, melyet a tehetség köt össze. De leginkább a közös zenélés, éneklés öröme. Amikor énekel az ember, helyesen veszi a levegőt, tüdeje ideális állapotban van. Sokszor gondolkodtam, milyen zenét is játszanék. Alkatilag, személyiségemben egyértelműen a melankolikusabb, lassabb dalok állnak hozzám közel, mégis…ha igazi tehetség lennék, mindenképpen Pink-féle számokat énekelnék, hogy erőt, optimizmust, dinamizmust lopjak az emberek életébe. Vagy ilyet, mert ez ultraprofi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

reggeli öt perc

10 feb 2012

Lujzi macskánk immáron megtanulta, hogy nem ébreszt fel éjszakánként, amikor neki kedve szottyan egy kis játékra. (Vagy csak én nem ébredek már föl rá?) Helyette megvárja a reggeli óracsörgést,melynek hangjára egy másodpercen belül terem az ágyamnál, és kettesünk megszokott kis szertartását kezdjük azonnal. Az ébredés utáni öt perc csak az övé. Ekkor a karomba bújik, dorombol, szemét lehunyva vakartatja a hasát, mely hangos korgásokkal jelzi, hogy itt a reggeli ideje. Az öt perc letelte után kíméletlen hadművelet indul ugyanis, melynek célja az, hogy engem a konyha felé tereljen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

döntések

05 jan 2012

2011 legjobb döntésének azt tartom, hogy volt merszem egészen rövidre vágatni a hajam. Most pedig be fogom festeni olyan égővörösre, mint amilyen régen, hosszú-hosszú éveken keresztül volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

macaron, miegymás

05 dec 2011

Szükségem lenne pár dologra, le is irom őket, éljen az újabb lista! Mikulás, Jézuska, A Vonzás törvénye – hajrá!Kellene egy vizmelegitő, hatos melegségi fokú paplan vagy régi fajta pehelypaplan, derékmelegitő, pár hosszú atléta, néhány könyv, például Szécsi Noémi: Finnugor vámpir-ja, Frei Tamás A bankár-ja, Grecsó Krisztián Mellettem elférsz cimű kötete. Erről eszembe jutott ez utóbbi szerzőtől az annyi idő után végre elolvasott Tánciskola, olyan ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy én sem tudtam vele mit kezdeni. Volt, hogy kinos kötelességgé vált az olvasás, volt, hogy képtelen voltam letenni a kezemből…de, talán épp ezzel érte el, hogy el akarjam még egyszer olvasni. Mostanában a fakultációkra olvasok újra, igy fedezem fel Kunderát újra és újra, mert mindig új oldalát mutatja meg. Most épp a giccs foglalkoztat a műből, ami eredetileg csak annyit jelentett, mint a természetesség elvetése. Mai jelentését jóval később nyerte csak el. Sztálin fiának története kiváló példázat, a szarról filozofálgatni pedig kiváló mérce arra, hogy ki milyen ember, menyire álszent. Egyébként pedig állatorvos történeteket olvasok kikapcsolódásként, amiből túl sok nem jutott az utóbbi időben. Előadtunk egy szindarabot két és fél hónap kemény munka után, most készülünk egy másikkal, bejutottunk a Bolyai-verseny országos döntőjébe, s itt – életemben először – zsűritag is leszek, felvételi előkészitőt tartok harminchat leendő gimnazistának, közben pedig készitem fel saját diákjainkat – mind a tizenkettőt – a társadalomismeret projekt érettségire is. Aki csinált valaha portfóliót, az tudja mit jelent az előző mondat. Állandó, sztenderd programjaim mellett minden hétre jut valami iskolai rendezvény is, vagy a hétvégére annyira kifáradok, hogy két napra lebetegszem. Most épp a fülem gyulladt be, de az antibiotikumnak köszönhetően már megszűnt a hasogató fájdalom. Ennek köszönhető, hogy egyszerre négy-öt tevékenységet próbálok egyszerre csinálni, amivel az őrületbe kergetem férjemet. Ugyanis szerinte – eltérően a többi nőtől – én befejezem mind a négyet-ötöt, de a végére már olyan ideges vagyok, hogy kettő vagy három már csak igen csak nagyvonalú. Vagyis jobb lenne, ha szépen-sorban, egymás után tenném dolgomat, de akkor sosem végeznék. Ráadásul mostanában rengeteget felügyelek oktv-n, s a dolgozatok száma is megszaporodott, a heti 120 db-os nivót mindig sikerül produkálnom. És sokat szenvedek a most bevezetett digitális naplóval is, ami a hiányzásokat egy nap után automatikusan zárolja, ergó minden napra pontos nyilvántartás kell. De, hogy valahová tartson is ez a szöveg, legyen keretes a szerkezet: a Gerbeaudban csodaszép dobozos macaronokat lehet kapni, ezt is kérek a fentebbiektől! Nekem bőven elég a négy darabos csomag.A Gerbeaud-filmmel kivánok édes perceket. Maga a földi mennyország.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

konyhasónapló

23 nov 2011

Annak idején a freeblog főoldalának nem voltam sosem elég jó, majd az `igazi` irodalmároknak nem voltam eléggé tudományos, mostanság túl irodalmi vagyok egy kevéssé irodalmár oldalon, most pedig még a sznob gasztrobloggerek gyülekezete is kidobott soraikból, mondván: `Nem elég sznob a mi köreinkhez!` Éljen, tényleg büszkék lehettek magatokra a cukorhőmérőitek alól kitekintve! Komolyan: szégyellem, hogy hozzátok tartozni akartam. Ilyenek vagytok:)``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Barbie

13 nov 2011

Kozmetikust is váltottam. A név semmit sem mondott, mikor felhívtam időpontért, azonban mikor ajtót nyitott nekem, ott várt ő, az ex-Kozsó feleség, a Bestiák egyik énekesnője:) Mint megtudtam, hiphopot tanít a Bárcziban, mellette kozmetikus, s most ismét összeálltak retró-csapatként, s vokálozik az azóta befutott másik ex-csapattag, Moór Bernadett mellett:) Celebkozmetikusom lett:) Ő az, aki először énekel:D [youtube http://www.youtube.com/watch?v=YvFqULTDgXE]

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hajas

12 nov 2011

Miután levágattam a hajam rövidre, közölte a férjem, hogy neki is az egészen hosszú haj tetszik, de mivel tudja, hogy az én hajam sosem fog megnőni olyanra, ezért a világon másodjára az a haj tetszik neki, amit épp most viselek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kis dolgok

15 aug 2011

Néhány általam kedvelt formát, színt akarok mutatni. Kezdeném legelőször az ikeás tányéralátét újrahasznosításával a konyhafalon, s hozzátenném: aki a kétoldalú ragasztót és a post-itet feltalálta, azonnal szentté avatnám. ``A konyhában körülnézve találjuk az `ikreket`, akikre a Sparban bukkantam, s mivel icipicik, ezért megtetszettek. ``Nem tudom kinél hogy van, de nálunk a legnagyobb konyhai problémát a tej és a kenyér okozza. Olyan nem volt még, hogy pont annyit sikerült volna venni, hogy ne kelljen kidobni, vagy épp ellenkezőleg, vasárnap este a legközelebbi boltból hozni. Épp ezért vettem egy dobozos rozskenyeret, minden eshetőségre felkészülve, karácsonyig jó.``Az alábbi meggylekvár több szempontból is a kedvencem. Először is, mert a mamám készítette, aki váltig esküszik rá, hogy nincs benne fahéj, (pedig érzem) másodszor mert olyan rubinvörös színű, hogy azt álmodni sem lehet. Mostanában mindig ezt teszem a reggeli zabkásába.``Még a múltkor vettem egy csizmát, gyönyörű prémes kabátom van, találtam is hozzá táskát. ``Őt pedig kézitáskának fogom használni. Mindkét táska turkálós egyébként, kb. 1500ft-ba került a kettő. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

autó

13 aug 2011

Az pedig, hogy tegnap este kétségbeesetten mászkáltunk az autót keresve az egyik nagy áruház parkolójában, mert elfelejtettük hol állunk, csak minket jellemez. Abban a húsz percben nem éreztem túl jól magam. S akkor még enyhén fogalmaztam.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

élő organizmus

13 aug 2011

Tegnap(előtt immár) pedig hirtelen felindulásból kifestettem a spájzot. Spenótzölddel, a konyhai festék maradványával. Extrém-bizarr kategória lett, de nekünk nagyon tetszik. S ha a lakberendező műsorok stilusában akarom megindokolni, ezt mondom: `megteremti a folytonosságot a két élelmiszeripari-komplexum között, összekötve igy a tárolás-feldolgozás egységeit, s a köztük lévő előszobai narancsszin pedig élő organizmussá változtatja az eddig csak funkcionális helyiségeket.`

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ruha

01 aug 2011

Még két ilyen esős, lakásban tartózkodós nap, és nem marad ruhám, mert mindent leselejtezek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

bézs, barna

31 Júl 2011

Ma pedig azon mulattam magamban, ahogyan a lakberendezési újság nagy hatalmú főszerkesztője lelkendezett az egyik olvasói levélen, melyben arról esik szó, hogy a fiatal hölgy csupa színes dologgal kívánja berendezni új lakását. Az újságíró azzal indokolta mindezt, hogy nálunk túlbiztosítás van a lakberendezés terén is, s még az igényes emberek is inkább a bézs-barna kombinációt választják, a színeket, az erőteljeseket szinte senki. Ezek után megszámoltam vajon hány színes, erőteljes lakást/otthont mutat be az újság. Igen, jól tippeltek: egyet sem. Az elegáns, nagypolgári vagy minimalista dizájnú lakások mind, egytől egyig, bézs-barnában pompáztak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nem is

31 Júl 2011

Nem is megyünk hát, és részemről útilapot kötök ennek a nyárnak – ha volt ilyen – a talpára. Nagyszerű karácsonyi ajándéknak való dolgokat találtam, az idő is kedvező hozzá, nekilátok a készítésüknek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum