új év – első fejezet

2017. Elkezdődött. Ilyenkor úgy illő, hogy az ember számvetést készítsen, rendszerezzen, fogadjon meg sok szép dolgot. Részemről ez nagyon is rendben van, tegnap már el is kezdtem. Vettem hozzá szép határidőnaplót, végigolvastam a blog tavalyi írásait, és kategóriánként helyes kis listákat készítettem. Összeírva az apróságokat,  mindig meglepődöm, hogy végül mennyi mindent csináltam. Januárban ilyenkor már […]

hair

Nem tudom, hogy mi ez a késztetés bennem, ami arra irányul, hogy ami működik és jó – megváltoztassam. Most csak arra gondolok, hogy megint levágattam két hónapja a hajamat, valamiféle idióta ötletből, és azóta szenvedek. Tulajdonképpen csak aznap tetszett a hajam, pár órára önazonosnak éreztem magammal, de már másnap reggel megszólalt egy hang legbelül, a […]

szív

Mélyen megrázott thomas halálhíre, amely épp olyan váratlan volt, mint egy májusi felhőszakadás. A semmiből termett hirtelen, elsodort és bőrig áztam általa. Gondolkodtam, hogy miért, hiszen alig ismertem, egyszer találkoztam vele személyesen. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a netes világból jött, nem a valódiból, és ebben nem szoktak csak úgy meghalni karakterek…főleg nem az […]

ma van a születésnapom

Az első és utolsó hekk az évben, a majdnem üres Rómain. A levegőben már ott van az elmúlás, az esték már nem forrók, megfontoltottá tesz az idő. Míg régebben csak vánszorgott, most mintha felgyorsult volna – rohan. Nagyon sok éves lettem.

lineáris

Túl a tanéven, három nap érettségi elnökségen, az évzárón. Előttem még két nap érettségiztetés, egy bankett, egy évzáró értekezlet, a beiratkozás – és lassan jövök. Addig annyit jegyeznék meg, hogy már most rossz volt a gondolat, hogy az osztályomnak ez volt az utolsó évzárója, már soha többé nem lesz nekik.

átmenet

Szép csöndben, az éj leple alatt végre február lett, véget ért a majdnem másfél hónapos, szürke január. Innentől már egyenesben vagyunk, jön a szerelmes ünnep, a Hamvazószerda, a Torkos Csütörtök, kezdődik a böjt, érezhetően hosszabbodnak a nappalok, mozgásba jön minden, és az állandóságot felváltja valami várakozás, aminek biztosan ismerjük a végét, és úgy hívják, hogy […]

Je suis Charlie

Olyan fáradt vagyok délutánra, mintha nem is két hét leállás után, hanem a tanév végi hajtásban lennék. Lenyomom az órát, fél óráig tart, amíg kikászálódom az ágyból,  tanítás után pedig mint egy zombi, csak nézek ki a fejemből… Hideg is van, lassan kihunynak az ünnepi fények is, leszedik a díszeket mindenhonnét – egyre hétköznapibb arcát […]

szilveszter

Még sosem volt ilyen csöndes a szilveszteréj, a – 11 foknak meglett a következménye, embert alig lehetett látni az utcán. Mi kiválóan szórakoztunk a Vígszínházban, egy egészen extrém Bodó Viktor-féle Revizor feldolgozáson, ahol találkoztunk Zazival is. Éjfél előtt kettő perccel haza is értünk, így itthon szilvesztereztünk, s mivel pezsgőt elfelejtettünk venni, borral koccintottunk. Mindenkinek nagyon […]

hó elején

Ül Lujzi mellettem az ágyban, néha idejön megpihenni, majd percek múlva ismét továbbáll, képtelen a hosszas pihenésre, örök nyughatatlanságban rója apró macskaléte állandó köreit. Pont mint én. Sok a hasonlóság köztünk, ráadásul – macskától szokatlanul – utánoz és reprodukál. Én is ugyanazokat a köröket futom másfél, két évtized óta. Mindig ugyanazok a dolgok szerepelnek a […]

koffein

Ma miután megittam a második méregerős kávémat, hirtelen bevérzett a szemem, lezsibbadt a bal karom, és azt hittem, hogy helyben kapok valami olyasmit, ami két perc alatt végez velem. Nagyon megijedtem, úgy érzem, nem én beszélek, nem én cselekszem, hanem valaki, aki épp bennem őrültként tombol. Megváltozott a hangom, elnagyoltak lettek a mozdulataim, és az […]

kész, komplex

Kész, komplex tervekkel készültem még májusban a nyárra. Pontosan tudtam, hogy min és mekkora mértékben akarok változtatni, hogy az ajándékba kapott hat hetet igazi tartalommal töltsem meg. Aztán meghalt apa, és teljesen összetörtem. Nem számítottak a tervek, hiszen ha minden ilyen váratlanul, kiszámíthatatlanul megtörténhet, akkor minek tervezgetni a jövővel foglalkozni? Nem annak van igaza, aki […]

magány

Azt hiszem, ilyen légüres térben még sosem mozogtam. Sosem voltam egy körülrajongott társasági ember, leszámitva egy, az életem egészéhez mérten rövid időszakot, mikor tőlem sokkal őrültebb emberek  között én lehettem a hétköznapiság mércéje – de ilyen magánnyal azért  nem gondoltam, hogy valaha szembe kell néznem. Az, hogy eltelik egy nyár, amikor senki sem tud időt […]