sed non est pax

Mindig azt gondoltam, komolyan hittem, hogy a Húsvét az én igazi ünnepem, mivel minden kelléke adott a boldogsághoz. Bár sosem sikerült még betartanom a Vízkereszttől Hamvazószerdán át a Nagyböjtig tartó szigorú szabályokat, de abban is biztos voltam, hogy egyszer majd sikerül. Nos, ebben az évben a feltámadás és a várakozás boldogsága is elmaradt. Továbbra sincs […]

új év – első fejezet

2017. Elkezdődött. Ilyenkor úgy illő, hogy az ember számvetést készítsen, rendszerezzen, fogadjon meg sok szép dolgot. Részemről ez nagyon is rendben van, tegnap már el is kezdtem. Vettem hozzá szép határidőnaplót, végigolvastam a blog tavalyi írásait, és kategóriánként helyes kis listákat készítettem. Összeírva az apróságokat,  mindig meglepődöm, hogy végül mennyi mindent csináltam. Januárban ilyenkor már […]

Reggel

….óta zuhog, mintha dézsából öntenék. Sötét van, hűlt a levegő, minden elcsendesedett – én pedig meglehetősen jól érzem így magam. Pakolászom, olvasgatok. Maradjon még így egy kicsit.

Már

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is […]

sörtúra a cseheknél

Velem nem jó utazni, mert nem érdekelnek a “hagyományos”, sok turistát vonzó helyek, szemben a Monarchia világát idéző elfeledett kisvárosokkal, fürdővárosokkal, sörgyárakkal. Kb. tizenöt éve kitaláltam, hogy végig kellene járni egyszer az összes cseh sörgyárat, végigkóstolni a söröket. Aztán ebből “hivatalos” túra lett, jövőre pedig én is a részese lehetek, hála férjemnek! Aztán már csak […]

háló

Csodálatos érzés volt felébredni a hófehérre változott szobában, amit tegnap festett át férjem sárgáról. Nem szerettük a sárgát, annyira intenzív volt egy hálóhoz, ahová megnyugodni tér vissza az ember, izgatta a szemet, és ha lehunytam, akkor is tudtam ésszel, hogy ott van – és idegesített minket. Elnyelte a fényt, és nagyon meg kellett válogatni, hogy […]

átmenet

Szép csöndben, az éj leple alatt végre február lett, véget ért a majdnem másfél hónapos, szürke január. Innentől már egyenesben vagyunk, jön a szerelmes ünnep, a Hamvazószerda, a Torkos Csütörtök, kezdődik a böjt, érezhetően hosszabbodnak a nappalok, mozgásba jön minden, és az állandóságot felváltja valami várakozás, aminek biztosan ismerjük a végét, és úgy hívják, hogy […]

konyhai filozófia

Nagyon hálás vagyok azért, hogy péntek délután van és itthon pihenhetek, miközben szakad kinn az eső. Hálás vagyok, mert nem kell végre holnap dolgozni mennem, épp elég volt az elmúlt két szombat, plusz a végigjavított vasárnapok. Gyakorlatilag három hete élek ebben a taposómalomban, és mostanra épp eléggé elfáradtam – mintha sosem lett volna téli szünet. […]

hó elején

Ül Lujzi mellettem az ágyban, néha idejön megpihenni, majd percek múlva ismét továbbáll, képtelen a hosszas pihenésre, örök nyughatatlanságban rója apró macskaléte állandó köreit. Pont mint én. Sok a hasonlóság köztünk, ráadásul – macskától szokatlanul – utánoz és reprodukál. Én is ugyanazokat a köröket futom másfél, két évtized óta. Mindig ugyanazok a dolgok szerepelnek a […]

elsők

Tegnap eljutottam végre orvoshoz, (nagy csalódás volt, sok időt nem szánt rám a doktornő, úgy látszik, ha nem magánrendelésre megyek, akkor a kutyát sem érdekli az ember…ami azért érdekes, mert az oktatásban ezt nem tapasztalom) ahol az orvos szerint minden tünetem a stressztől van, (ez az itt fáj, ott fáj,zsibbad, hasmenés, betegségek) semmi köze a […]

a szürke minden árnyalata

Nincs jó kedvem. Bár, tudom, hogy a Húsvét nem a jókedvről kell, hogy szóljon, azért ez is beleférhet(ne).  De, most nem vagyok ráhangolódva az elmélyülésre, a megbocsátásra, a kegyelemre.  Elfáradtam ebben a végtelen hosszú télben, a hónapokig tartó szürkeségben, a várakozásban, melyben minden sejtem sikítva követelte már a napfényt, a meleget, a megújulást – és […]

hála

Ez csak egy bejegyzés arról, hogy mennyire hálás vagyok azért a sok-sok jóért, kedvességért, melyet a napokban kaptam. Hálás azokért a színházutalványokért, melyeket köszönetképpen kaptam a felvételi felkészítésért, hálás Lidinek a csodálatos szivárványszínű üvegnyakláncért és a talizmánokért, melyeket Thaiföldről hozott nekem, a diákjaimtól kapott virágokért, a frizuráért, melyet Zsuzsi fodrász vágott nekem, és a finom […]

az év dolgozója

Különös nap ez a mai, ez a bejelentések napja. Közösségformáló erejű és hatású döntések nyilvánosságra hozatala, melyek új sorsszálakat indítanak el, s lezárnak régieket. Furcsa péntek, mely napon sok minden eldől, lezárul, miközben a malmok – ha másképp is – de tovább őrölnek.  Közben pedig a férjemet a cége “Az év dolgozójának” választotta, és én […]

hatéves a blog!

Írok itt mindenféle apróságról s közben belém hasított a tény, hogy ma hatéves a blog! S végre ez egyszer nem felejtettem el, mint az utóbbi három évben. Hát, boldog szülinapot akkor magamnak, s remélem még nagyon sokszor tehetem ezt meg.  Sosem múló hála és köszönet Adának és Aginak az első változatért, s végül Lippiért is. […]

harmónia

Olyan szép, szeles és szeszélyes az idő ma, mintha nem is a tél közelegne, hanem az idő kereke ismét tavaszra fordulna. Ehhez illik az is, hogy ibolyaszörpöt kóstoltam, s közben friss, érett, illatos fügét majszoltam. Élveztem az egy órányi csöndet is, mely adódott, távolról zongoraszó szűrődött be, madarak rikoltoztak, s olyan nyugalom volt, hogy szívem […]

most must

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le.  Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, […]

ennyi:)

Zsolt Lippai7 órája azért (is) szeretem Marlent, mert vele percekig el lehet vitatkozni lefekvés előtt azon, hogy vannak e női manók. Tetszik · Athina Vagyok, Sümeghi Mátyás, Mónika Sivák és még további 3 személykedveli ezt. Összes hozzászólás 7 megtekintése

Lecsó és Józsefváros

Amikor elképzeltem ideális hétvégi programnak a Lecsó-és Fröccsfesztivált, még ragyogó napsütés, igazi kiülős idő volt. Ez péntek este erőteljesen megváltozott, így tegnap igen hideg volt, kétségeket ébresztve bennem, hogy egyáltalán meleg levesen kívül kívánok-e bármit, de azért elindultunk. Délben már a Mikszáth téren üldögéltünk, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a fesztivál bizony csak három órakor […]

dzsekis

Valamelyik télen mi adtuk oda nagymamám régi kabátját egy hajléktalannak, aki egy szárazvirág csokorral viszonozta a kedvességet. Ma én találtam az ajtónk kilincsére akasztva egy teljesen új, nagyon jól kinéző, meleg dzsekit. Tényleg teljesen új, szerintem még senki sem hordta. Olyan dzseki, amelyet mindig is szerettem volna. Nincs magyarázat. Kár, hogy még nem jó a […]

egy éve

Tavaly június 16-án délután kétségbeesett macskanyivákolásra figyeltem fel. Mivel kizártnak tartottam, hogy akkori lakhelyünk sznob lakói közül bárki is cicát hozott volna a házhoz, elindultam felderíteni a hang forrását. A belső udvaron, az autók alatt, egy hihetetlenül koszos, büdös, félszemű, a végletekig lesoványodott állatkára leltem, aki annyira félt, hogy egy korty tej megivása után visszafutott […]

ablakerdő

A hétvégén pedig átültettem az összes fűszernövényt. Megtöltöttem egy balkonládát, közel tíz liter földet beletöltöttem, s aztán engedtem, hogy hadd nyújtoztassák ki eddig elnyomorított, apró dobozkába belepréselt gyökereiket a növénykék. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtanak: `De jó is ez!` Remélem, meghálálják a törődést, és hamarosan citromfű-, bazsalikom-, menta-, és rozmaringerdő fogad majd az ablakban.

black

Az előbb megszólalt az egyik tévéadón Black Wonderful Life című száma. Azt hiszem, ehhez a számhoz nekem már mindörökre hozzákötődik a rántott brokkoli íze, melyet a miskolci Rétes-Kék Kávéház elődjében eszegettem, bámulva az utcán sétáló embereket. Azt hiszem, ha kell pont, ahol először éreztem azt, hogy meg kell ragadni a pillanatot, s valamiképpen dokumentálni – […]

ágy, asztal, tévé

Mindenkinek megvan a maga perverziója. Nekem az ágyból tévézés az. Szinte hallom az értelmiségi felháborodást, s szinte érzem `A hálószobába nem való televízió` című tanulmányt lobogtatók rosszallását. De sajnos, én imádom bámulni, hangot levéve, mikor még lippi alszik, s én hamarabb ébredek. Imádom a dokumentum-és ismeretterjesztő filmeket, s imádom hallgatni munka közben a parlamenti közvetítéseket. […]