szív

Mélyen megrázott thomas halálhíre, amely épp olyan váratlan volt, mint egy májusi felhőszakadás. A semmiből termett hirtelen, elsodort és bőrig áztam általa. Gondolkodtam, hogy miért, hiszen alig ismertem, egyszer találkoztam vele személyesen. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a netes világból jött, nem a valódiból, és ebben nem szoktak csak úgy meghalni karakterek…főleg nem az […]

hanyatlás

Az elárvult blog az üres, a pusztulásnak, hanyatlásnak átadott ház képzetét kelti – szomorú látvány. Azt hiszem, a közösségi oldal mellett az utolsó, ami betett a blogírásnak, az a google reader megszüntetése volt. A feedly sajnos nem ugyanaz. A többi pedig, ahol 160 karakterben, vagy csak egy képben fejezi ki magát az ember, sajnos nem […]

2001. bejegyzés

Még nem szedtük le a karácsonyfát – talán ma.  A férjem az elmúlt hétvégét Manchesterben töltötte, kedvenc csapata meccsén vett részt, én dolgoztam. Most sincs ez másképp. Benn a suliban, felvételiztetünk.  Ha véget ér, akkor pedig vár a 152 db dolgozat javítása. Kimondhatatlanul fáradt vagyok. Az előző volt a 2000. bejegyzés. Az nagyon sok.

örülünk, Vincent

Most örülök igazán, hogy idén nem kaptam emelt szintű vizsgadolgozat javítást. Most nagyon szenvednék, ha a város másik végébe kellene elzarándokolnom naponta. Egyrészt mivel itt vannak a saját érettségizőim dolgozatai, másrészt rettenetesen fáradtnak érzem magam, harmadrészt kivagyok az állandósult frontoktól – éjszakánként óránként felébredek. Mondtam már, hogy mennyire utálom a szelet?! Csak ne legyen megint […]

sor

Pénteken szakadt el a cérna, akkor kezdtem nagyon hisztizni. Mindenből elegem lett. Elegem lett abból, hogy minden nap megyek fizioterápiára, aminek a kezdetére egy órát várok mindig munka után és bár nem kell semmit sem csinálnom, a mágneságyon való fekvés után gyakorlatilag olyan fáradtnak érzem magam, hogy alig bírok hazavonszolódni. Elegem lett a gyógytesiből is, […]

hetedik és nyolcadik

Tegnap töltötte be a blog a hetedik évét, és lépett át a nyolcadikba, és én rendes, jó szokásom szerint megint elfelejtkeztem róla – így ez most pótolom. Remélem, még sokáig megmaradunk így, együtt.  A mai nap ismét felvágták a fogamat, ez immár a két és feledik hét, mióta ezzel kínlódok, és a tüszős mandullagyulladással együtt […]

tiszta ablak, tiszta lap

Egyre jelképesebbnek érzem ezt az ablakpucolás dolgot. Addig nem lesz tiszta, amíg meg nem tisztítjuk meg, viszont nem tudjuk megtisztítani, mert mindig hideg van, esik az eső, vagy éppen a tél kopogtat ismét az ajtón, havazással. Mintha sosem akarna véget érni ez az évszak, pedig nincs ember az országban, aki vágyna rá…s úgy érzem, s […]

hatéves a blog!

Írok itt mindenféle apróságról s közben belém hasított a tény, hogy ma hatéves a blog! S végre ez egyszer nem felejtettem el, mint az utóbbi három évben. Hát, boldog szülinapot akkor magamnak, s remélem még nagyon sokszor tehetem ezt meg.  Sosem múló hála és köszönet Adának és Aginak az első változatért, s végül Lippiért is. […]

magány

Azt hiszem, ilyen légüres térben még sosem mozogtam. Sosem voltam egy körülrajongott társasági ember, leszámitva egy, az életem egészéhez mérten rövid időszakot, mikor tőlem sokkal őrültebb emberek  között én lehettem a hétköznapiság mércéje – de ilyen magánnyal azért  nem gondoltam, hogy valaha szembe kell néznem. Az, hogy eltelik egy nyár, amikor senki sem tud időt […]