szív

16 máj 2016

Mélyen megrázott thomas halálhíre, amely épp olyan váratlan volt, mint egy májusi felhőszakadás. A semmiből termett hirtelen, elsodort és bőrig áztam általa. Gondolkodtam, hogy miért, hiszen alig ismertem, egyszer találkoztam vele személyesen. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a netes világból jött, nem a valódiból, és ebben nem szoktak csak úgy meghalni karakterek…főleg nem az olyan markánsak, mint ő. Nehezen tettem tovább a dolgomat, mikor megtudtam – elhalványult a dolgok jelentősége.

Pedig magamért is lenne bőven miért aggódnom. A héten az egyik órán rosszul lettem, tényleg olyan volt, amilyennek a szívinfarktust elképzelem…de a műszerek nem mutattak semmit. A doki azért hazaküldött, mondta, hogy nagyon túlhajtottam magam, egész hétre ki akart írni, de csak aznapra maradtam távol. Mindegy, köszönet nem volt érte, csak végtelen cinizmus és gőg. Sosem értettem az olyan embereket, akik ahelyett, hogy segítenének az elesetteknek, még inkább belerúgnak egyet. De, a lelkiismeretével neki kell elszámolnia, nem nekem.

Megijedtem nagyon, mit szépítsem. Azóta diétázom, próbálok többet pihenni, lecsökkenteni a gyógyszereket, és alig várom, hogy végre nyár legyen, és nagyon komolyan elkezdjek magammal foglalkozni. Most mindenesetre örülök, hogy semmilyen elnökséget, emelt érettségit nem vállaltam, épp elég lesz a három osztályt magyarból és társadalomismeretből leérettségiztetni. Még a kis cuki kínai magántanítványt is megkértem, hogy csak szeptembertől jöjjön! Ó, szeptember! Mikor már csak huszonkét órám lesz, és nem huszonhat! Nem lesz kétféle fakt, kétféle emeltre készítés, nem lesz két érettségiző osztály, nem lesz tanfelügyelet és minősítés, és sajnos, nem leszek osztályfőnök se. Ez utóbbihoz még ambivalens a viszonyom, de egyre tolódik a pozitív tartomány felé.

Mindenesetre valahogy nagyon értékelem, hogy ma pihenőnap van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

méhes

17 ápr 2016

A napok továbbra sem egyszerűek, és egyre inkább bonyolódnak. Bankváltás közben vagyunk, erre letilt minket a még jelenlegi számlavezető bank egy netes tranzakció miatt. Hiába  hívom fel, hogy mi kezdeményeztük az átutalást, ők akkor is letiltanak, azonnal levonják a 12 ezer forintos kártyatiltási díjat, és hiába mondjuk, hogy nem kérünk kártyapótlást, mert otthagyjuk őket, 10 percen belül érkezik az sms a két kártyapótlási tranzakció pénzösszegének levonásáért. Több ezer forintot költök velük telefonbeszélgetésre, minden beszélgetéskor épp az ellenkezőjét mondják annak, amit előtte. Hiába vagyunk társtulajdonosok, egyikünk sem intézkedhet a másik nélkül, még meghatalmazással sem. Annak idején azt ígérték, hogy mindent el tudunk intézni, ha a másik bemutatja a meghatalmazást. Most, hogy levonták a díjat, újabb 120 napot kellene várni, amíg visszautalják az összeget. Addig persze menne még négy hónap folyószámlavezetési-díj nekik, közben kitalálnának még egy-két újabb kártyatiltást….anyátokat. A májusi fizuk már a másik bankhoz mennek, és mindent, egészség-és nyugdíjpénztárt is ott indítunk el, ezt a régi számlát pedig még négy hónapig fenntartjuk, de a kártyákat leadjuk, és csak a minimális 400ft-os számlavezetést kérjük. Prémium ügyfelek vagyunk, és így bánnak velünk. Maradjanak csak magukra. A panaszainkat kivizsgálták, egyiket sem tartották jogosnak, ha nem értek egyet, forduljak a felügyeleti szervekhez és pereljem be őket…Persze.

Mindezt a letiltást sikerült akkor eljátszani, mikor Pöttyösön életmentő műtétet kellett végrehajtani, és épp a kórházban kellett volna fizetnie a férjemnek. Szegény, zokogva hívott, hogy ott áll a letiltott kártyával és nem fér hozzá a saját számlánkhoz…Sosem bocsátom meg nekik….

Drága kutyánkat teljesen kipakolták, méhgyulladással került kórházba, másfél kilót szedtek ki belőle. Napokig nem evett, elvesztette az önbizalmát, rettegett az egyedülléttől – mostanra kezd normalizálódni a helyzet, holnap varratkiszedés, gondolom, nagyon meg fogja viselni ismét….

Minden nap tablóztunk, az osztállyal kapcsolatos utolsó rengeteg tennivaló közepette telnek a napok. Már mindenki nagyon várja, hogy végre vége legyen, és jöjjön egy cezúra, hogy aztán soha többé ne folytatódjon ugyanúgy már semmi – legalább is a diákoknak.

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

reményteli

19 nov 2015

Az óriási rohanást persze megelégelte a szervezetem, lebetegedtem. Pedig a megelőző este még vigéckedtem is, hogy végre hozzászoktam az 500valahány diák által behurcolt vírusokhoz, immunis lettem rájuk. Aztán hopp, másnap reggel már antibiotikumot ír fel a doktornő, és egy hétig nyomom az ágyat. De úgy, hogy semmi mást nem tudtam ám csinálni! Olvasni, tévézni nem bírtam, lekötni nem tudott semmi: magammal küzdöttem lázasan.

Most sem vagyok még hejdejól, fájdogál a fülem, de holnap menni szeretnék. Csak egy fél nap, remélem minden rendben lesz.

Közben pedig megtanultam azt is a saját káromon, hogy ruhát sosem szabad rendelni a netről. Hiába ellenőriztem a méretet, a centiket – mégsem stimmelt. Más szabású volt, más anyagból készült, és egyik sem tetszett. Így mindent visszaküldtem, most egy hónapig várok arra, hogy visszautalják a pénzt.

Még szerencse, hogy nagy csomagküldő szolgálattól rendeltem, különben most igen ki lennék borulva.

Ennek következtében továbbra sincs szalagavatói ruhám. De most már próbálok a meglévőkre alapozni, a hétvégén összepárosítgatom őket, aztán hátha találok mégis egy tökéleteset, amibe beleszeretek és még jó is lesz! 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

grand

28 Már 2014

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér ez az időszak, mert nekem a legrosszabb magamat elviselni.

Múlt vasárnap eljutottunk az újjáépített Kossuth térre, nekem nem nyerte el a tetszésemet, nagyon hiányoznak a fák, és borzasztó nézni, hogy a maradék kis növendéket pedig kiöntötték betonnal…minden beton lett egyébként,  József Attila-szobor versidézete pedig hibás, kimaradt egy vessző. Tudom, nagyon negatív vagyok….így ezt abba is hagyom.

Hétfő este utoljára voltam gyógytornán, sikerült úgy meghúznom az izületeimet, miközben még ömlött is be a hideg levegő, hogy kedden már alig bírtam kimászni az ágyból. Ekkor még arra tippeltem, hogy egyszerű izomláz, de szerda reggelre egyértelmű lett, hogy ez ennél sokkal súlyosabb, tipegni bírtam csak, ha leültem, akkor felállni nem bírtam…így hazajöttem és gyors segítségként Voltaren-t vettem be, amitől tíz perc múlva már aludtam, ezek után öt körül már fel tudtam állni, estére pedig ki is egyenesedtem. Közben persze megtudtam, hogy minden rossz, amit én óravázlatként, reflexióként csináltam, de csak abban erősített meg, miután padlóra küldött  kb. két óráig, hogy egy percet sem vagyok hajlandó tovább ezzel foglalkozni és így, ahogyan vannak most, feltöltöm. Egyébként sincs rá több időm, jövő héten intenzív hét, aztán vizsgák, majd jönnek az erdélyiek, zenei gála, tavaszi szünet, Civitas-verseny, érettségi felkészítés, majd már az érettségiknél, a javításoknál és az osztálykirándulásoknál vagyunk. Uszkve másfél hónapra napra be vagyok táblázva.

Ma egyébként végre eljutottam a Maggie’s-be, csodaszép holmik vannak, kis osztályommal pedig megnéztük moziban az új Wes Anderson-filmet, ami megint csak bűbájos mese, csodaszépen fényképezve, kiváló zenével, és nagyszerű színészekkel. Szerintem nekik nem tetszett, de voltak annyira bájosak, jól neveltek, hogy erre nem tértek ki.

Ma lenne egyébként apa 68 éves. Csak holnap tudok a sírjára virágot vinni. Átkozott távolság!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elsők

08 dec 2013

Tegnap eljutottam végre orvoshoz, (nagy csalódás volt, sok időt nem szánt rám a doktornő, úgy látszik, ha nem magánrendelésre megyek, akkor a kutyát sem érdekli az ember…ami azért érdekes, mert az oktatásban ezt nem tapasztalom) ahol az orvos szerint minden tünetem a stressztől van, (ez az itt fáj, ott fáj,zsibbad, hasmenés, betegségek) semmi köze a kávéhoz, és olyan normális a vérnyomásom, amit bárki megirigyelhet. 

A szervezet így védekezik a normálistól, elviselhetőtől jócskán eltérő, magas stressz miatt. Nekem kellene megtanulnom bizonyos stresszoldó technikákat, átgondolnom az életemet….a baj csak az, hogy ahányszor átgondoltam az életemet, felállítottam a kereteit, abban a pillanatban történt valami olyan tragédia, ami fél, uszkve egy évre megint hazavágott lelkileg, és kezdődött elölről megint a mókuskerék…

Már bele sem merek gondolni egy igazán radikális életmód változtatásba, mert ki tudja mivel büntetne cserébe az ég, hogy merem egy kicsit jól érezni magam a világban, merek magammal törődni…mint a görög sorstragédiák hősnői, komolyan. Mindenért megbűnhődöm, minden jóért megvan cserébe a büntetés…

Pedig olyan egyszerűen hangzik: napi ötszöri étkezés, heti három torna, egy kis kardió vagy jóga, nagy séták, sok finom gyógytea, minőségi ételek, a stressztől való függetlenítés….etc. 

Ha ilyen egyszerű, vajon miért nem megy senkinek? 

Ma is felébredtem fél ötkor, azóta próbálom meg elütni az időt. 

Lippi Varsóban, jutalomút a kollégáival, belvárosi luxusszálló, épp reggelizik szerintem. 

Rossz, hogy nincs itt, hiányzik. Minden pillanatban mondanék valamit, kommentálnám az apróbb történéseket…aztán rájövök, hogy nincs kinek, max. Pöttyösék néznek rám furán és morcosan, amiért legkedveltebb foglalatosságukból, a napi huszonhárom óra alvásból kizökkentem őket.

Van azonban pozitív stressz is, amely inspirálóan hat, és amelytől annyira izgatott lesz az ember, hogy képtelen aludni. 

Például az, hogy a hetedikeseim megnyerték az Bolyai országos döntőjét, és max. pontos lett a szóbelire vitt színdarab jelenet! 

Na, az ilyen dolgok miatt marad az ember a tanári pályán.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyomor

17 nov 2013

Szeptemberben többször fáztam meg, de nem foglalkoztam vele, mentem továbbra is minden nap és általában valamelyik hétvégi napon is dolgozni. Különben is intézni kellett az örökösödési átírást, az autó, utánfutó eladását, a biztosítások megkötését, majd felszámolását az eladás után, így nem volt lehetőségem kipihenni a betegséget. 

Október első munkanapján még elvittem a gyerekeket színházba, de másnap már magas lázzal, erős fájdalmakkal ébredtem; a diagnózis szerint tüszős mandulagyulladással, és teljes felső légúti fertőzéssel. 

Amit nem vett észre a doktornő, az egy arcüreggyulladás volt, amelyről begyulladt a fogaimat tartó csonthártya, s így az egyik fognál teljes fogbél elhalást váltott ki. 

Hiába gyökérkezelték a fogat, nem szűnt a fájdalom, mivel csak a harmadik röntgennel sikerült kimutatni azt, hogy a csonthártya is gyulladásban van, ezért nem tud gyógyulni – azonban addigra eltelt három hét irgalmatlan fájdalmakban, és fájdalomcsillapítót szedve. Mondtam a dokiknak, (tanulva az előző esetekből) hogy nem úszom meg soha széles spektrumú antibiotikum nélkül, mivel nem átlagember érzékenységű fogaim vannak, de megint nem hittek nekem.

A doki elsőre rosszul lett, amikor meglátta, hogy mekkora foggyökeret kellene kezelnie, ami ráadásul össze-vissza tekeredik….szó volt közben már fogműtétről is, aminek még a gondolatától is rosszul lettem, mivel emlékeztem, hogy mit csináltak velem kilenc évvel ezelőtt, a majd három órás műtétre, az azt követő kék-zöld-lila, felpuffadt vízi hulla arcra, és végül a varratkiszedés sokkoló élményére….

Végül elkerültem a műtétet, s közel másfél hónappal a fog feltárása után bekerült a próbatömés is, és ha minden igaz, akkor kedden végre végleges is kerül bele. 

Azonban ennyi  (két hónapnyi) szenvedés, antibiotikum, és egyéb gyógyszerszedés után annyira könnyen elkapok minden vírust, és olyan könnyen lever a lábamról, hogy szerdán már az iskolában, az órán lettem rosszul, egy, a hetedikesektől elkapott gyors lefolyású, magas lázas calici-szerű vírustól, amely másnapra nyomtalanul távozik. Kiújult a laktóz érzékenységem is, képtelen vagyok tejet inni, pici tejet tölteni a kávéba, felgőzölni mézzel, hogy melange-ot igyak, mert fél perc múlva a wc-ben kötök ki ismét. 

Sajnos nem vehettem vissza a munkából, így továbbra is tartom a tehetséggondozást, az érettségi felkészítést, készülünk két színdarabbal hétvégenként, és minden egyéb más kutyafüle is van persze a suliban – de, sajnos csak annyi vágyam van minden nap, hogy végre ágyban lehessek, ami mondjuk a lippivel is nagy kitolás….

Hullámzóan jobb egészségi állapotomban próbálok azért erőt venni magamon, így eljutottunk kétszer színházba, meg orchideakiállításra is, de ahhoz képest, amit terveztünk, ez nem sok.

Szedek napi 2000mg c-vitamint, ca-mg-zn tablettát és pezsgőtablettát, Merz-drazsét, das gesunde plus tőzegáfonyát, de semmi javulást sem tapasztalok az állapotomban. 

Nem jutok ki a szabadba, mert hétvégenként általában benn próbálunk. 

El vagyok keseredve némileg, és már előre rettegek a keddi fogászattól….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hetedik és nyolcadik

27 okt 2013

Tegnap töltötte be a blog a hetedik évét, és lépett át a nyolcadikba, és én rendes, jó szokásom szerint megint elfelejtkeztem róla – így ez most pótolom. Remélem, még sokáig megmaradunk így, együtt. 

A mai nap ismét felvágták a fogamat, ez immár a két és feledik hét, mióta ezzel kínlódok, és a tüszős mandullagyulladással együtt a harmadik, amit végigszenvedtem. 

Pontosan az az időszak, amióta elkezdtem az életmódváltást, és mióta szedek mindenféle vitamint, általános immunerősítésre, hajnövesztésre, stb. 

Férjem szerint jobb állapotban vagyok, mint tavaly ilyenkor, (milyen lehettem vajon akkor?!) de hiába változtatom meg az életmóddal együtt a gondolkodásomat is, egyelőre csak a betegségek jönnek. 

Amit szerinte meg kell tanulnom, az a konfliktuskerülés – és tudja, hogy nekem ez a legnehezebb. Mert én olyan vagyok, mint Zsandark, ha úgy hiszem, hogy igazam van, akkor meg  is védem azt. 

Csak mindig elfelejtem, hogy már fizikailag nem bírom a sok frontos harcot, és a mostanában divatos harcmodort sem – én nem akarom eltiporni az ellenfelemet, csak meggyőzni. Mivel optimista vagyok, ugyanezt tételem fel másokról is. 

S tényleg eláll a lélegzetem, torkomra fagy a szó, mikor kapom a gyalázkodó leveleket, melyben a megsemmisítésemre tesznek utalást – és belebetegszem. 

Tegnap például egy nyugdíjas néni kötött belém, és közölte, hogy a profilképem alapján ötven x lehetek, és inkább a nyugdíjjal foglalkozzak, húzzak már a tanításból. Sosem beszéltünk előtte, csak neki nem tetszett, hogy nekem vannak elfogadható részek a portfólióban, így a legkönnyebb, legaljasabb, legprimitívebb támadási felületet választotta –  a külsőt, a kinézetet. Hadd fájjon, üssük csak! 

Elhiszem, hogy nem vagyok top formában, de azért ötven x-nek nem nézek ki, szerintem…..

Ezeket untam meg, a netes trollkodást minden formájában, a kisember legegyszerűbb kielégülési formáját. 

És ugyanezt a valós életben is. A mindenáron győzni akarást, a mindenkinél többet tudást, a hétköznapi agressziót, annak minden formáját. 

A magamét is. A pofavágásaimat, a visszaszólást, ha valaki támad – tényleg miért legyek én is olyan, mint ő? 

Annyi nemes és jó embert is látok magam körül, akik példaképül szolgálnak nekem. Mint a kollégám, aki mind emberként, mind tanárként, mind nőként etalon a számomra, és aki még most is, hatvan évesen úgy iskoláz le minket mindenben, hogy csak ámulunk! 

Csodálatos ember – olyan akarnék lenni, mint ő! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

púderrózsaszín

08 Sze 2013

Nem megy azért olyan egyszerűen az év-és újrakezdés, mint gondoltam, olyannyira nem, hogy a hétvégére már a körülöttem forgó szobáig is eljutottam. 

Nagyjából hétfő reggel, az évnyitó napján kezdődött az a fejfájás, amitől se jobbra, se balra nem tudtam fordítani a fejem, hányingerem volt, meg is fáztam kicsit, szombat reggelre pedig már olyan magas volt az én mindig stabil 120/80-as vérnyomásom, hogy ringlispílnek éreztem magam körül a szobát…

Megint elkövettem ugyanazokat a hibákat, amelyek szerintem a tanár-létre abszolút jellemzőek: a koránkelés, (ezzel sokat nem lehet kezdeni) a napközbeni nem ivás, miközben a szervezetem a nyáron hozzászokott a folyamatos pótláshoz, össze-vissza ettem, nem hordtam a szemüvegemet, és halálra idegesítettem magam az évkezdés minden adminisztratív és egyéb – tőlem független – nyűgével. 

Tetézte még ezt a reggel hétkor 7-8 fok, majd 10-kor már 19, 15 órakor pedig 28 fok, aminek felöltözni igazi kihívás, és ez alatt nem a rétegességet értem, hanem a cipőt…a lábat, amelyről a legkönnyebb felfázni.

Mivel állandóan rohantam, állandóan meg is izzadtam, és közben döntöttem magamba a kávét, ami a suliban nem az a kis lájtos 3in1 vacak, amit itthon, nyugodt körülmények között iszogatok, hanem méregerős, savas, igazi tömény, szívet kicsináló koffeinbomba – ezt nélkülözöm kell.

Tehát, én ezeket hozom fel okként, és így, összeszedve elég soknak tűnik. 

Még mindig baromi nehéz reggelente megennem bármit is, ellenben ha nem teszem, akkor az első óra végére úgy esik le a vércukrom, hogy azt érzem: mindjárt elájulok. 

Nehéz minden este kiválasztanom, hogy másnap mit akarok felvenni, és tartani is ahhoz magamat, nem felpróbálni még öt szettet reggel, hogy végül a hatodik mellett döntsek, de akkor már fél órát elcsesztem erre. 

Kínzás esténként másnapra szendvicset csinálni, vagy salátát, vagy épp előkészíteni a másnapi ebédet, vagy épp csütörtökig kitalálnom, hogy mi legyen a hétvégi ebéd, és kétféle “menüsort” összeállítanom.

Nehéz, mert minden tervezést, előregondolkodást kíván, én pedig inkább a tűzoltásban vagyok jó. 

Mondhatnám úgy is, hogy kiválóan elhárítom azokat a “katasztrófákat”, amelyeket én idéztem elő.

Ez pedig  kogníciót, másféle mentalitást kíván, sokszor ellentéteset az enyémmel, de tudom, hogy ha nem egész életemben a megúszásra akarok csak játszani, akkor el kell sajátítanom. 

Arról nem is beszélve, hogy a fentebbiek jelentősen megkönnyítik az életet, mikor egy-két hónap után már rutinná váltak. 

Ezen könnyítés okán írok fel most már mindent, válaszolok csak arra, amit kérdeztek, (és nem zúdítok a másikra információözönt, amivel semmit sem tud kezdeni) megtartom magamnak, ha valami plusz információval rendelkezem, hogy ne mindig én akarjak a legokosabbnak tűnni, hagyom, hogy a másik is nyerhessen. 

Nekem igazából semmibe sem kerül, (leszámítva az egómat) ő pedig jól érzi magát tőle. 

Most először egy évre előre beírtam minden eddigi információt a határidőnaplóba, van szép kis táblázatom, amelyben hónapokra előre ott vannak az irodalom-,nyelvtan órák, tehetséggondozás-,osztályfőnöki-, munkaközösségi-,szakkör-, fakultáció-,iskolai élet eseményei – természetesen azok, amelyek tervezhetőek. 

Kicsit meg is rémít látvány, amikor ránézek, mert egyszerre rengetegnek tűnik, szinte tornyosulnak előttem…

A héten még kirándulni is voltam a Belvárosban. Részt vettem egy BeyondBudapest sétán a fényűző Pestről, ahol megelevenedtek előttem a 19-20. század arisztokratái, irodalmi és történelmi alakjai, majd pedig tizenhat év pesti lakosság után, melyből tizenegyet a Zsinagóga szomszédságában töltöttem, eljutottam a Zsinagógába is. Nem hittem, hogy ennyire lenyűgöző és egyben megrázó élmény lesz, biztos voltam benne, hogy nekem már semmi újat nem fognak tudni nyújtani – ezzel szemben olyan kicsinek éreztem magam belépve, mint egyetlen másik templomban sem, csak talán az egri bazilikában. 

Nagyon tetszett, hogy ez a “gyülekezet háza”, így lehet benne hangosan beszélgetni, ettek, ittak az emberek, minden kérdésre válaszoltak, és leginkább ön ironikusak, ők nevetnek a legjobban önmagukon.

Másfél óra után pedig az udvarról még régi lakásunk erkélyét is láthattam, és a régi legjobb pirított tésztás kínainál ebédeltünk. 

Nagy öröm volt az is, hogy kis osztályom kortárs színdarabot választott a szülői bemutatóra, (Tasnádi Rovarok-ját) ez jólesik a lelkemnek, épp mint az is, hogy tegnap ötezer forintért hét darab felsőt sikerült vásárolnom, csipkéseket, vintage-okat, fodrosokat – gyönyörűek. 

Egyre inkább összeáll az alapruhatáram, és egyre inkább a fehérek, bézsek, barnák, ekrük alkotják. Ja, és ennyi idősen kezdem megszeretni a fodrokat, hollokat, különleges szabásokat….remélem, azért hatvan éves koromra nem leszek hollywood-i nagyi, aki csak rózsaszínben hajlandó járni.

Bár, ez a púderrózsaszín felső nem sok jót ígér….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Azt hiszem, az életem megrekedt egy ponton, melyről ma bebizonyosodott, hogy csak körbe-körbe járok, s az is, hogy tévút, sehová sem vezet.

Azt hittem, az egyre rövidebb haj majd karaktert és ellenpontot ad, és visszavezet a helyes útra.

Azt hittem, ha mindent átvizsgálok, rendszerezek magam körül, ha leselejtezem a régi, elavult dolgokat, akkor valahol megtalálom majd a lényeget.

Azt hittem, ha egyre többet és többet dolgozom, az majd segít.

Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak így magától nem fog menni a megújulás, ami nekem a jól bevált, igazi utat jelentette. 

Nagyon, nagyon össze kell kapnom már végre magam, nekem kell tényleg tennem érte – különben sok dologtól elbúcsúzhatok. 

Legelsőként a térdeimtől. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nincs több titok

23 Már 2013

Tegnap visszamentem kontrollra, ahol helyettesítő doktornő fogadott, a mi volt tanítványunk. Nagyon örültem neki, de egyben furcsa is volt előtte levetkőzni, hogy meghallgassa a tüdőmet. Olyan érzésem volt, mintha lelepleződött volna egy titok. Hosszú éveken keresztül én álltam a katedrán, és ő nézett fel rám, most viszont felcserélődtek a szerepek. Bár tudom, hogy minél tovább tanítok, annál gyakrabban és annál több helyen fordulnak majd elő a fentebbi esetek, azért még szoknom kell.

Ehhez tartozik, hogy azért nem megyünk az egy kilométeres körzetben lévő három strand egyikébe sem, mert biztos vagyok benne, hogy összefutok tanitvánnyal.

Nekem ez olyan, mint Karinthy Cirkusz cimű novellájában, mikor a kissrác előtt fellebben a függöny, bekerül az előadásba, és nincs több titok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

akvárium

22 Már 2013

Ahogy így fekszem betegen az ágyban, és bámulok kifelé az ablakon, olyan, mintha egy akváriumban feküdnék, és az időnként felrepülő levelek, a szél által felkapott újságpapírok, eldobott zacskók lennének a halak.Bár, lehet, hogy a hógömb stílszerűbb lenne. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Egyre jelképesebbnek érzem ezt az ablakpucolás dolgot. Addig nem lesz tiszta, amíg meg nem tisztítjuk meg, viszont nem tudjuk megtisztítani, mert mindig hideg van, esik az eső, vagy éppen a tél kopogtat ismét az ajtón, havazással. Mintha sosem akarna véget érni ez az évszak, pedig nincs ember az országban, aki vágyna rá…s úgy érzem, s addig én is csak húzom ezt a betegséget az átkozott szövődményeivel együtt, amíg nem tiszta az ablak, nincs tiszta lap. 

S egyre inkább úgy érzem, elegem van a magukat tévedhetetlennek gondoló emberekből, akikből kiveszett már minden empátia, s mivel a neten sokan fordulnak elő ilyenek, magából a netből is. Igen, tudom már mit jelent a netes ismeretség-kifejezés, s ilyen érdemben is foglalkozom vele. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

all right

12 feb 2013

Mindig meglepődöm, ha valami rendben megy. Ha az orvos két órán belül válaszol a megadott rendelői e-mail címén, ráadásul ténylegesen betartja a visszaigazolt kért időpontot, nem kell várakozni, és azonnal felírja magától (!) az antibiotikumot, miután végigolvasta a hosszas kórlapomat, és megkímél a három hétig tartó szenvedéstől – az tényleg maga a csoda. Gondolkodom, hogyan tudnám neki megköszönni azt, hogy embernek érzem magam ettől a viselkedéstől. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyomor

06 jan 2013

Amennyire sikeresen megúsztam a karácsonyi nagy étkezési bűnöket mindenféle gyomorbántalom nélkül, annyira sikerült az első két munkanap után a gyerekektől valami gyomorvirust elkapnom. Eléggé visszavetett ez a ma éjjeli kis “móka”, alig aludtam, kábé mintha páros lábbal rúgtak volna hasba, rettenetesen fáj mindenem. Igy ma csak pihenek, próbálok erőt gyűjteni a jövő hétre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ügyfélkapu

18 nov 2012

Azt hiszem, hogy az érett, komoly felnőtté váláshoz vezető fontos lépcsőfok az ügyfélkapu-regisztráció. Én megléptem, és még időpontot is foglaltam neten, hogy az önkormányzatnál véglegesítsem! Decemberben már fogom tudni, hogy milyen orvosi ellátásban részesültem, mikről kell tudnom, hogy az elmúlt években hány műtétem volt vajon …

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

háziorvos

27 okt 2012

Hálás lehetek Pöttyös kutyánknak, amiért annyira barátságos, hogy gond nélkül odamegy bárkihez, és fél perc alatt az ujja köré tekeri. Igy adódott, hogy az ő révén ismerkedtem meg a házban lakó orvosasszintenssel, akiről hamar kiderült, hogy azon háziorvos mellett dolgozik, akit mindenki dicsért és ajánlott, mikor ideköltöztünk. Sajnos, azonban én nem az ő körzetébe tartoztam, igy nem mehettem hozzá.

Helyette egy olyan orvoshoz kerültem, aki mindig egy órás késéssel jelent meg a rendelésén, az egy év alatt egyszer sem nézett a szemembe, s nem vizsgálta meg a torkomat, legutóbbi betegségemkor pedig már gyógyszert sem adott, mondta, hogy kérjek a gégészeten…..

Tőle kerültem most el, ugyanis a Pöttyös által megbolonditott hölgy felajánlottta, hogy segit nekünk abban, hogy főnöke átvegyem minket, és sikerült!

El sem tudom mondani, mennyire örülök. A mostani orvostól nyomtatott füzetet kaptam az önéletrajzával, a fontosabb tudnivalókról, és például skype-on is lehet vele beszélgetni, ha csak tanácsot akarok tőle kérni. 

Csináltattunk már laborvizsgálatot, mindenen abszolút jó, s aminek kell, az negativ.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

itthon

27 Sze 2012

Ma már nem mentem iskolába. A háziorvos, mikor meghallotta a köhögésemet, azt mondta, hogy akkor jövő héten ilyenkor találkozzunk, addig feküdjek csak nyugodtan. Visszakérdeztem, hogy ez most komoly, egy hétig maradjak itthon? Bólintott, mondtam, hogy ez lehetetlen, végül abban egyeztünk meg, hogy ha nem javulok, akkor hétfő délután ismét felkeresem. Úgyhogy muszáj meggyógyulnom mihamarabb.

Ilyen makacs betegségem még sosem volt, amelyik ennyire ragaszkodna hozzám, pedig már orvosi előirásra 4000 mg/ napi adag C-vitamint szedek, s mellé Béres-cseppet. Emellett persze a  Salvus-viz, a kálcium, a csipkebogyó és a gyömbér, a méz, a csilipaprika, a fokhagyma is jelen van az életemben, és most immunerősitőként kipróbálásra kaptam Calli teát, valamint algás szirupot is. 

Izgi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csöndkúra

25 Sze 2012

Régebben meggyőződésem volt, hogy a “csöndkúra”-kifejezés a régi táblákon, csak arra fedőszó, hogy a nővérek nyugodtan kávézhassanak, lazíthassanak egy kicsit. Ma gondolatban elnézést kértem tőlük. 

Rájöttem, hogy milyen csodálatos, mikor egy hosszú, mentás-rozmaringos fürdő után gyorsan bebújok az ágyba, s az óra ketyegését hallgatva csupán, csöndben egy negyed-, félórát meditál az ember. 

Nemcsak a teste újul és tisztul meg, hanem a gondolatai is. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Wick

23 Sze 2012

Gyerekként még nehezebb volt elviselnem a betegséget, amely mindig valamilyen szövődménybe torkollott, s álmatlansággal járt. Ilyenkor segített sokat az a legendás kék tégelyes, mentolos-eukaliptuszos kenőcs, amellyel a mellkast és a hátat bekenve nyugodt pihenést biztosított, miközben a légutakat szabadon tartotta, és gyógyította. 

Aztán kivonták a forgalomból, s azóta sem lett jobb helyette. 

Hosszú évek után – másfél évtized – a vásárlói nyomásnak engedve azonban úgy döntöttek, hogy újra elkezdik gyártani a terméket, s immár kapható nálunk is!

Újra kapható milliók kedvence!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

elég

23 Sze 2012

Nem bírom tovább, egyszerűen megfulladok, nem kapok levegőt, éjszakáim nincsenek. Körülbelül huszadik napja vagyok beteg, először az irgalmatlan fülgyulladás, majd a felsőlégúti fertőzés, végül, épp most a nátha, és az izületi gyulladás. Borzasztóan érzem magam, lassan elvesztem minden nőiességemet, az arcom eltorzul, a hajam tönkremegy a sok beszedett gyógyszertől, az összes pénzünk rám megy el, az orvosokra, a gyógyszerekre, s mivel mindezt érzem és tudom, egyre inkább türelmetlenebb vagyok, s aki mindezt elszenvedi, az a férjem. Neki kell ellátnia az én megszokott feladataimat is, s mivel ő van csak mellettem, ő szenvedi el az én tehetetlenségből adódó rosszkedvemet is. S mivel dolgozom, ergó úgy kezelnek mint egy egészségest, ott a minden napi munkából adódó kötelezettség is, a rengeteg osztályfőnöki teendő, amit mindig a lukas óráimban, vagy hazaérve próbálok meg elintézni.  A héten minden nap napi kb. négy órát töltöttem a megtartott óráimon felül ezen teendőimmel, s nagyjából ugyanott vagyok, ahol elkezdtem. S akkor még nem készültem a szakóráimra, még nem javítottam és nem állítottam össze dolgozatot, nem néztem utána az érettségiknek, a versenyeztetésnek, az ünnepeknek, nem szerveztem kirándulást, színházat, hangversenyt – csak a hivatalos, adminisztratív feladataimat láttam el. 

Tovább menve: nem jutottam el gerinctornára, lippivel hétvégi programra, s mivel én magam is türelmetlen vagyok, nemcsak beteg, hanem lassan rossz modorú is leszek. 

Tiltakozik is a szervezetem, tudom, hogy emiatt vagyok beteg, ő kényszerítene pihenésre, de erre sajnos semmilyen téren (idő, munka stb.) nincs most lehetőségem. 

Csak lippit sajnálom, de nagyon. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

itt a nyár!

21 Sze 2012

Most, hogy már minden nyári cuccot elpakoltam, lezajlott rajtam az összes átmeneti időjárásban megjelenő tanárbetegség,és alig várom, hogy megérkezzen végre az ősz – a jövő héten 30-31 fok lesz.

Nem akarom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

péntek

21 Sze 2012

Mire átirányitottuk ide a régi oldalt, s megszoktam a blogger kezelőfelületét, lecserélték erre a csili-vili dinamikusra, ami viszont annyira minimalista, hogy alig tudom használni. Nem gond,csak megint valami,ami mozgásban van, fejlődik, tanulni késztet.

Hosszú hetem volt, szülői értekezlettel,ismerkedési évfolyamtalálkozóval, törzskönyvek és bizonyitványok monoton irásával, rengeteg osztályfőnöki intézni valóval, a szakértői kataszter tesztjének kitöltésével. Gyakorlatilag minden időmet leköti az állandó szervezés,adminisztráció, e-mailekre válaszolás,a határidők betartatása.

Sosem hittem volna, hogy ez ekkora feladat, s ennyire nincs semmi látszata. 

Kegyetlenül elfáradtam. 

Valaki irjon valami nagyon csipős levest, ami egyszerűen elkészithető és kinyirja az engem kerülgető összes virust!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

ha

11 Sze 2012

Most, hogy a fülgyulladásból teljes felsőlégúti fertőzés lett, kaptam egy marha erős antibiotikumot. Mikor én kértem, megakadályozandó, hogy teljes felsőlégúti fertőzésem legyen, nem kaptam. Közben eltelt négy nap kínszenvedésben. Ha az első nap megkaptam volna, már rég túl lennék rajta, így viszont még legalább egy hét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

füles

08 Sze 2012

Minden kiválasztott programot (és sok volt) felülirt erre a hétvégére az a hihetetlen fájdalom, amely a bal fülemből sugárzik ki mindenfelé. Fél percenként kapkodok a fejemhez, infralámpázok, gyulladáscsökkentőt szedek, és sapka van a fejemen.

Tök jó, hogy kinn harminc fok van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum