szépség

A mai nappal annyira telítődtem a még el sem kezdődött, de már minden pillanatunkat meghatározó tanfelügyelettel, minősítéssel, önértékeléssel, hogy innen kezdve nem vagyok hajlandó a szükségesnél több energiát beletolni. Igyekszem minél jobban elkerülni, hogy foglalkozni kelljen velük. Helyette visszatérek a szépség kutatásához, azokhoz a rejtett erőkhöz, amelyek a világ kusza, kerek, ezerszínű koszorút fonják. Szeptember […]

egy hete…

…ilyenkor épp meggyújtottuk a tüzet, amin szalonnát és pillecukrot sütöttünk az osztállyal. Rajongó lettem, pedig azelőtt sosem vonzott ez a fajta mesterséges édesség. De, amikor megkóstoltam:  a kívül roppanós, karamellizált, belül folyós cukor levett a lábamról. Egy hete még mindig nyugis volt, most pedig a tanfelügyelet és az önértékelés köti le szinte minden – nem […]

nyári váza

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok. Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük. Lehet, hogy ez is a megoldás része […]

végefelé

Úgy néz ki, hogy a szokásos év végi osztályfőnöki teendők és érettségiztetés őrületét leszámítva, szakmailag igen nyugis utolsó két hónap elé nézek, mivel idén sem kaptam sem emelt vizsgáztatói, sem érettségi vizsgaelnöki megbízást. Nagyon szomorú vagyok a tendencia miatt, mivel ez már a második év, hogy nem kapok semmit, de annak is örülök, hogy kisebb […]

megtörtént

Tizenhat és fél évet kellett várni rá, de végül megtörtént: elvágódtam és térdre estem az egyik óra közben. Az egyik rémálmom volt, a diákok és én is halálra rémültem, főleg, hogy ráestem a térdemre, és nem bírtam felállni. Így most vizes ruha a bedagadt térdemen és az oldalamon egy hatalmas kék folt. Beleakadt a lábam […]

natúr

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén két fánk lesz: egy kicsi, natúr színű díszekkel nekem november végétől, és egy másik nagy, mindenféle színes, giccses díszekkel lippinek. Meg is kaptam november végén, fel is díszítettem – és rájöttem, hogy nekem ez egyáltalán nem tetszik. Kellenek a színek, a sok piros főleg. Valami olyasmi tetszik most, a kékekkel, […]

elviszi az ördög

Nekem is van ám véleményem az Ördögről, de van ám! Nagyon naiv lehet akkor, ha elhiszi, hogy magának köszönheti mindazt, amiben az elmúlt tizenhárom évben része volt, és nincs tisztában azzal, hogy ő csak egy kiválóan sikerült marketing “terméke” az RTL kiváló menedzsmentjének. Biztos vagyok benne, hogy el fog tűnni hamarosan, és nagyon rossz lóra […]

rutin

Ilyenkor – nagy hajtások után –  természetes dolog az, hogy az ember ürességet érez először. Most én is így vagyok. Holnap még hazahozom a könyveimet, két napot még agonizálok, de aztán muszáj valami napi rutint kitalálni magamnak.

grand

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér […]

szalagtűzés

Csak ülök a gépnél, és mindenfélébe beleolvasgatok: portfóliókészítés, hajnövesztési tanácsok, tüntetési beszámolók. Közben ezüst körömlakkal festem be a sosem használt nagy és kerek fülbevalót, amely a szalagavatói felsőhöz lesz kiegészítő – legalább használom valamire. Nem megy nekem ez a szalagavatózás. Hol nincs megfelelő fekete boleróm, és a meglévő hófehéret akarom befesteni, hol platinaszőkére festem miatta […]

keserű

Saját magamat is meglepnem tegnap, mikor arra a kérdésre, hogy “kérsz-e keserű csokit?”,  sikerült azt válaszolnom, hogy “bocs, nem!, mert az élet úgy is olyan keserű!” No comment.

újra munka

Vége az extra hosszúra nyúlt téli szünetnek, holnaptól ismét munka – nyolctól ötig tanítok. Már most azon stresszelem magam, hogy fogok holnap reggel hatkor felkelni. Ma főpróbát tartottam, háromnegyed hétkor még az ágyban agonizáltam. Mi lesz itt holnap?!

ez is, az is

Lezárult egy kisebb szakasz, és végre betömték a fogamat is. Bár közölte a doki, hogy kivette a harapásból, tehát fogként a továbbiakban nem fog funkcionálni, de legalább nincs ott is luk.  Ha belegondolok a morálfilozófiába, így kezdődik minden hanyatlás. Előbb csak megjelenik egy pici apró luk, repedés, hiány, ami a későbbiekben teljesen átveszi az uralkodást, […]

hetedik és nyolcadik

Tegnap töltötte be a blog a hetedik évét, és lépett át a nyolcadikba, és én rendes, jó szokásom szerint megint elfelejtkeztem róla – így ez most pótolom. Remélem, még sokáig megmaradunk így, együtt.  A mai nap ismét felvágták a fogamat, ez immár a két és feledik hét, mióta ezzel kínlódok, és a tüszős mandullagyulladással együtt […]

zombie

Azt érzem, hogy egy “zs”-kategóriás zombie filmben vagyok szereplő, és folyton harapdálni akarnak, és már nem tudom, meddig bírom elhárítani a támadásukat – és közben sehol egy zombievadász …

második évad

Kedvenc sorozatom, a Newsroom pedig erőteljesen megváltozott a második évadra. Már a főcím is jelzi ezt, amely sokat visszavett patetikusságából, és sokkal lassabb is lett. Úgy tűnik, hogy az eddigi epizódszerűséget egyre inkább felváltja a több részen át történetmesélés, jobban megismerjük a szereplőket, kontextusba helyezi őket Sorkin, vállalva azt, hogy így a két főszereplő háttérbe […]

első online bevásárlás

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére.  […]

akvárium

Ahogy így fekszem betegen az ágyban, és bámulok kifelé az ablakon, olyan, mintha egy akváriumban feküdnék, és az időnként felrepülő levelek, a szél által felkapott újságpapírok, eldobott zacskók lennének a halak.Bár, lehet, hogy a hógömb stílszerűbb lenne. 

ibolya

Mamám mondta az előbb, hogy otthon már nyílik a kiskertben az ibolya és a rózsaszín virág, amely már mindörökre ezen a néven fog bevonulni a történetembe, mert sosem ismertem a nevét. De, nem ő a lényeg, hanem az ibolya! Ha választanom kellene kedvenc virágot az odvas keltike mellé,  (nehéz dolgom lenne, a virágok Gombóc Artúra […]

pápa

Nekem szimpatikus az új pápa, aki – legalábbis számomra – a teljes ismeretlenségből érkezett, maga mögött hagyva a nagy esélyeseket. Tetszenek azon emberi gesztusai, hogy a gyülekezet felé fordittatja az oltárt, nem használja a magánautót, hanem a többiekkel együtt buszon utazik, s legfőképp, hogy a pedofil érsekeket fedező papot kizavarta az általa tartott miséről.  Jó […]

téli ihlet

Tavasznak semmi nyoma, és az én ihletemnek sem. Suhannak a napok, mint szán a végtelen orosz télben, csend van és nyugalom, de remélem, lenn a mélyben, már eredésnek indulnak a később szárba szökkenő gondolatok, melyek a tavasz érkeztével megerősödve virágot bontanak.  De, egyelőre csak tél van és csend és hó. Így. Nem esik rosszul, nem […]

szakszervezetis

Mindig, ha a macskára nézek, egy igazi múlt századi szakszervezetis jut róla az eszembe, aki táblát rázva, hangosan követeli megérdemelt jussát. Vagy egy porszívóügynök, akit ha kidobnak az ajtón, bejön az ablakon. Mert ő sosem adja fel, mindig megszerzi amire szüksége van.  Tanulékony is. Most például rájött arra, hogy ha a hátára fekszik az általa […]

sor és hó

Sosem fogom megérteni, miért töltök mindig legalább húsz percet sorban állással a Spar-ban? Miért tűnik úgy mindig, hogy pont akkor lassul le a sor, mikor odajutok a pénztárhoz? Minden egyes alkalommal felidegesítem magam rajta – tudom, feleslegesen, attól nem megy gyorsabban… Cserébe kaptam gyönyörű szép hóesést, hirtelen csendet, miközben Pöttyössel nagyot sétáltunk.  A képen pedig […]

amíg

Leszedtük ma a karácsonyfát, elmúlt az ünnep, szomorú és üres lett a helye. Eltűntek a csillárra fellógatott díszek is, most kopár, de tiszta, már a tavaszt váró a lakás.  Eljutottunk végre a kreatív boltba is, lazán eltelt ott egy óra úgy, hogy fel sem tűnt. Mennyi szépséget, kiváló ötletet találtam, s csak rám várnak, hogy […]

apróságok

Sokáig pakolgattam az íróasztalomat, de sehol sem volt jó, mert szeretek időnként munka közben kibámulni az ablakon, nézegetni a sétáló embereket, viszont az ablaknál – hiába voltak kicserélve egy-két éve – folyamatosan éreztem valami huzatot, ráadásul annyira távol volt a bejárati ajtótól, hogy úgy éreztem: kiesek a “körforgásból”. Agyaltam, tologattam mindenfelé, mígnem megtaláltam az ideális […]

mázlicska

Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy amikor reggel rájössz,hogy le kell vágatni a hajad, és muszáj, és azonnal, akkor délután már meg is valósuljon? Mindezt úgy, hogy már csak jövőre lett volna időpont, megkértem, ha valaki lemondja, azonnal szóljon,majd hazafelé épp az üzlete előtt csörög a telefonom, hogy most mehetek, és én egy perc múlva […]

nadrág

Tegnap elhatároztam sok apró dolgot, (lista, lista!!!) melyek az életminőség javításához kellenek, többek között azt is, hogy legyen az bármilyen, apró, más számára talán teljesen érdektelen dolog, de megmaradt bennem valamiért a nap folyamán, arról minden nap fogok írni a blogban. Így ma számomra fontos felfedezés volt, hogy az angol farmerek hossza változtatható, belül fel vannak […]