szépség

A mai nappal annyira telítődtem a még el sem kezdődött, de már minden pillanatunkat meghatározó tanfelügyelettel, minősítéssel, önértékeléssel, hogy innen kezdve nem vagyok hajlandó a szükségesnél több energiát beletolni. Igyekszem minél jobban elkerülni, hogy foglalkozni kelljen velük. Helyette visszatérek a szépség kutatásához, azokhoz a rejtett erőkhöz, amelyek a világ kusza, kerek, ezerszínű koszorút fonják. Szeptember […]

egy hete…

…ilyenkor épp meggyújtottuk a tüzet, amin szalonnát és pillecukrot sütöttünk az osztállyal. Rajongó lettem, pedig azelőtt sosem vonzott ez a fajta mesterséges édesség. De, amikor megkóstoltam:  a kívül roppanós, karamellizált, belül folyós cukor levett a lábamról. Egy hete még mindig nyugis volt, most pedig a tanfelügyelet és az önértékelés köti le szinte minden – nem […]

nyári váza

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok. Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük. Lehet, hogy ez is a megoldás része […]

végefelé

Úgy néz ki, hogy a szokásos év végi osztályfőnöki teendők és érettségiztetés őrületét leszámítva, szakmailag igen nyugis utolsó két hónap elé nézek, mivel idén sem kaptam sem emelt vizsgáztatói, sem érettségi vizsgaelnöki megbízást. Nagyon szomorú vagyok a tendencia miatt, mivel ez már a második év, hogy nem kapok semmit, de annak is örülök, hogy kisebb […]

megtörtént

Tizenhat és fél évet kellett várni rá, de végül megtörtént: elvágódtam és térdre estem az egyik óra közben. Az egyik rémálmom volt, a diákok és én is halálra rémültem, főleg, hogy ráestem a térdemre, és nem bírtam felállni. Így most vizes ruha a bedagadt térdemen és az oldalamon egy hatalmas kék folt. Beleakadt a lábam […]

natúr

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén két fánk lesz: egy kicsi, natúr színű díszekkel nekem november végétől, és egy másik nagy, mindenféle színes, giccses díszekkel lippinek. Meg is kaptam november végén, fel is díszítettem – és rájöttem, hogy nekem ez egyáltalán nem tetszik. Kellenek a színek, a sok piros főleg. Valami olyasmi tetszik most, a kékekkel, […]

elviszi az ördög

Nekem is van ám véleményem az Ördögről, de van ám! Nagyon naiv lehet akkor, ha elhiszi, hogy magának köszönheti mindazt, amiben az elmúlt tizenhárom évben része volt, és nincs tisztában azzal, hogy ő csak egy kiválóan sikerült marketing “terméke” az RTL kiváló menedzsmentjének. Biztos vagyok benne, hogy el fog tűnni hamarosan, és nagyon rossz lóra […]

rutin

Ilyenkor – nagy hajtások után –  természetes dolog az, hogy az ember ürességet érez először. Most én is így vagyok. Holnap még hazahozom a könyveimet, két napot még agonizálok, de aztán muszáj valami napi rutint kitalálni magamnak.

grand

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér […]

szalagtűzés

Csak ülök a gépnél, és mindenfélébe beleolvasgatok: portfóliókészítés, hajnövesztési tanácsok, tüntetési beszámolók. Közben ezüst körömlakkal festem be a sosem használt nagy és kerek fülbevalót, amely a szalagavatói felsőhöz lesz kiegészítő – legalább használom valamire. Nem megy nekem ez a szalagavatózás. Hol nincs megfelelő fekete boleróm, és a meglévő hófehéret akarom befesteni, hol platinaszőkére festem miatta […]

keserű

Saját magamat is meglepnem tegnap, mikor arra a kérdésre, hogy “kérsz-e keserű csokit?”,  sikerült azt válaszolnom, hogy “bocs, nem!, mert az élet úgy is olyan keserű!” No comment.