marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for the 'apróság' Category

24 szeptember
2hozzászólás

szépség

A mai nappal annyira telítődtem a még el sem kezdődött, de már minden pillanatunkat meghatározó tanfelügyelettel, minősítéssel, önértékeléssel, hogy innen kezdve nem vagyok hajlandó a szükségesnél több energiát beletolni. Igyekszem minél jobban elkerülni, hogy foglalkozni kelljen velük.

Helyette visszatérek a szépség kutatásához, azokhoz a rejtett erőkhöz, amelyek a világ kusza, kerek, ezerszínű koszorút fonják.

Szeptember 24-e van, és mintha sosem lett volna nyári szünet, annyira fáradt vagyok.

Legyen már ősz, legalább a melegnek legyen vége. Más, reális vágy beteljesülésére úgysincs kilátás.

Szóval, visszatérek. Elég volt a migrénből és a fájó gyomorszájból.

09 szeptember
0Comments

egy hete…

…ilyenkor épp meggyújtottuk a tüzet, amin szalonnát és pillecukrot sütöttünk az osztállyal. Rajongó lettem, pedig azelőtt sosem vonzott ez a fajta mesterséges édesség. De, amikor megkóstoltam:  a kívül roppanós, karamellizált, belül folyós cukor levett a lábamról.

Egy hete még mindig nyugis volt, most pedig a tanfelügyelet és az önértékelés köti le szinte minden – nem tanítással  töltött -gondolatomat.

Nem jó ez így.

26 május
0Comments

nyári váza

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok.

Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük.

Lehet, hogy ez is a megoldás része lesz? Visszatérés a kreatívkodáshoz?

11312633_1018824988173783_293153873264793654_o….és használatban

WP_20150527_007

25 április
0Comments

végefelé

Úgy néz ki, hogy a szokásos év végi osztályfőnöki teendők és érettségiztetés őrületét leszámítva, szakmailag igen nyugis utolsó két hónap elé nézek, mivel idén sem kaptam sem emelt vizsgáztatói, sem érettségi vizsgaelnöki megbízást. Nagyon szomorú vagyok a tendencia miatt, mivel ez már a második év, hogy nem kapok semmit, de annak is örülök, hogy kisebb rajtam a felelősség, és tudok koncentrálni például arra, hogy mindent megtegyek azért, hogy a jövő tanév nyugodtan, tervezhetően indulhasson – minden tananyagnak a tervezett végére fogok érni, sőt meg is haladom azt. Kézműveskedek majd az osztályommal, és a meglévőnél is többet foglalkozom majd a faktosaimmal. Végső soron nem bánom, hogy így alakult.

17 március
0Comments

megtörtént

Tizenhat és fél évet kellett várni rá, de végül megtörtént: elvágódtam és térdre estem az egyik óra közben.

Az egyik rémálmom volt, a diákok és én is halálra rémültem, főleg, hogy ráestem a térdemre, és nem bírtam felállni. Így most vizes ruha a bedagadt térdemen és az oldalamon egy hatalmas kék folt.

Beleakadt a lábam a dobogóba…

22 január
2hozzászólás

koperta

Olvasom Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét, és hirtelen megakad a szemem a szón: koperta.
Nagyapám halála óta nem hallottam, ő használta mindig…

21 december
2hozzászólás

natúr

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén két fánk lesz: egy kicsi, natúr színű díszekkel nekem november végétől, és egy másik nagy, mindenféle színes, giccses díszekkel lippinek.

Meg is kaptam november végén, fel is díszítettem – és rájöttem, hogy nekem ez egyáltalán nem tetszik. Kellenek a színek, a sok piros főleg.

Valami olyasmi tetszik most, a kékekkel, mint amit a fejlécbe tettem.

Nagyon megnyugtató egyébként, hogy a múlt heti karácsonyfa-és macskakiállításon is ugyanazt a fát és cicát választottuk lippivel. Ez nagyon jó érzés.

17 július
1Comment

elviszi az ördög

Nekem is van ám véleményem az Ördögről, de van ám! Nagyon naiv lehet akkor, ha elhiszi, hogy magának köszönheti mindazt, amiben az elmúlt tizenhárom évben része volt, és nincs tisztában azzal, hogy ő csak egy kiválóan sikerült marketing “terméke” az RTL kiváló menedzsmentjének. Biztos vagyok benne, hogy el fog tűnni hamarosan, és nagyon rossz lóra tett.

A másik, hogy – tartsanak régimódinak – így, ilyen gerinctelenül nem vágjuk át azt, aki tizenhárom éve az életünk.

24 június
0Comments

rutin

Ilyenkor – nagy hajtások után –  természetes dolog az, hogy az ember ürességet érez először.

Most én is így vagyok.

Holnap még hazahozom a könyveimet, két napot még agonizálok, de aztán muszáj valami napi rutint kitalálni magamnak.

28 március
0Comments

grand

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér ez az időszak, mert nekem a legrosszabb magamat elviselni.

Múlt vasárnap eljutottunk az újjáépített Kossuth térre, nekem nem nyerte el a tetszésemet, nagyon hiányoznak a fák, és borzasztó nézni, hogy a maradék kis növendéket pedig kiöntötték betonnal…minden beton lett egyébként,  József Attila-szobor versidézete pedig hibás, kimaradt egy vessző. Tudom, nagyon negatív vagyok….így ezt abba is hagyom.

Hétfő este utoljára voltam gyógytornán, sikerült úgy meghúznom az izületeimet, miközben még ömlött is be a hideg levegő, hogy kedden már alig bírtam kimászni az ágyból. Ekkor még arra tippeltem, hogy egyszerű izomláz, de szerda reggelre egyértelmű lett, hogy ez ennél sokkal súlyosabb, tipegni bírtam csak, ha leültem, akkor felállni nem bírtam…így hazajöttem és gyors segítségként Voltaren-t vettem be, amitől tíz perc múlva már aludtam, ezek után öt körül már fel tudtam állni, estére pedig ki is egyenesedtem. Közben persze megtudtam, hogy minden rossz, amit én óravázlatként, reflexióként csináltam, de csak abban erősített meg, miután padlóra küldött  kb. két óráig, hogy egy percet sem vagyok hajlandó tovább ezzel foglalkozni és így, ahogyan vannak most, feltöltöm. Egyébként sincs rá több időm, jövő héten intenzív hét, aztán vizsgák, majd jönnek az erdélyiek, zenei gála, tavaszi szünet, Civitas-verseny, érettségi felkészítés, majd már az érettségiknél, a javításoknál és az osztálykirándulásoknál vagyunk. Uszkve másfél hónapra napra be vagyok táblázva.

Ma egyébként végre eljutottam a Maggie’s-be, csodaszép holmik vannak, kis osztályommal pedig megnéztük moziban az új Wes Anderson-filmet, ami megint csak bűbájos mese, csodaszépen fényképezve, kiváló zenével, és nagyszerű színészekkel. Szerintem nekik nem tetszett, de voltak annyira bájosak, jól neveltek, hogy erre nem tértek ki.

Ma lenne egyébként apa 68 éves. Csak holnap tudok a sírjára virágot vinni. Átkozott távolság!

25 január
3hozzászólás

szalagtűzés

Csak ülök a gépnél, és mindenfélébe beleolvasgatok: portfóliókészítés, hajnövesztési tanácsok, tüntetési beszámolók. Közben ezüst körömlakkal festem be a sosem használt nagy és kerek fülbevalót, amely a szalagavatói felsőhöz lesz kiegészítő – legalább használom valamire. Nem megy nekem ez a szalagavatózás. Hol nincs megfelelő fekete boleróm, és a meglévő hófehéret akarom befesteni, hol platinaszőkére festem miatta a hajamat, majd pedig előtte vissza, szétégetve teljesen azt, vagy épp annyira nem foglalkozom vele, hogy elkések róla, mert túl későn (nagyon későn) kezdek rá készülődni…

Idén már augusztusban vettem egy alkalmi felsőt, de tegnap felpróbálva borzalmas volt, így ma adtam egy esélyt a budakalászi nagy turkálónak és sikerült is négy kiváló felsőt összeszednem, holnap végigpróbálgatom a meglévőekkel, és döntök. Hálistennek a hajam rendben lesz, és most úgy tűnik, talán még az oly nagyon vágyott konty is összejön….mert annak ellenére, hogy majdnem tizenöt évig volt hosszú hajam, nincs egy fotó, amely ezt igazolná….csak a rövid hajas szalagtűzős korszakból maradtak fenn fotók, azok pedig rémesek. Rémes ez az egész szalagtűzés is, amikor kb. ezer ember bámul, amíg végiglejtünk egyedül (!) a színpadon, majd pedig a tömegnek hátat fordítva feltűzzük a szalagot – minden képen mindenképpen csak a fenekünk és a hátunk látszik….rémes egyszerűen.

Ha nem attól a stressztől halok meg, amikor azon drukkolok, hogy ne essek orra a színpadon, akkor ott a fenékprobléma….

Csodálatos érzé egyébként, ha egy-egy diák felkér a szalagtűzésre – mindezek ellenére. Megható, és örömmel tölti el az embert, valamint arról is mindig meggyőződhetek, hogy mennyire nem ismerem jól az embereket. Nagyon kevés volt az olyan eset, amikor az kért fel tűzni, akire tippeltem volna.

Nagy csalódások szoktak ilyenkor megesni, mindkét irányban, nem egyszerű időszak ez egy tanár lelki életében, sok stresszel, rágódással jár….

16 január
0Comments

keserű

Saját magamat is meglepnem tegnap, mikor arra a kérdésre, hogy “kérsz-e keserű csokit?”,  sikerült azt válaszolnom, hogy “bocs, nem!, mert az élet úgy is olyan keserű!”

No comment.

05 január
0Comments

újra munka

Vége az extra hosszúra nyúlt téli szünetnek, holnaptól ismét munka – nyolctól ötig tanítok.

Már most azon stresszelem magam, hogy fogok holnap reggel hatkor felkelni.

Ma főpróbát tartottam, háromnegyed hétkor még az ágyban agonizáltam.

Mi lesz itt holnap?!

26 november
0Comments

ez is, az is

Lezárult egy kisebb szakasz, és végre betömték a fogamat is. Bár közölte a doki, hogy kivette a harapásból, tehát fogként a továbbiakban nem fog funkcionálni, de legalább nincs ott is luk. 

Ha belegondolok a morálfilozófiába, így kezdődik minden hanyatlás. Előbb csak megjelenik egy pici apró luk, repedés, hiány, ami a későbbiekben teljesen átveszi az uralkodást, és végül marad már csak a sötétség.

Végül mindig csak valaminek a hiánya tölti ki az életünket, az lesz a van, a nincsből kinövő valóság, bármily morbid is. 

De, most csak örüljünk, hiszen csodálatos előadást hozott össze kis osztályom, mindenki erején felül teljesített, hangosan és érthetően beszélt – nagyon megható volt őket a színpadon látni! 

Megvan végre a hófehér mini tearózsa tő is, amire régen vágytam, hófehér és illatos az adventi koszorú is, kaptunk ajándékba egy előszobafalat is, amit hamarosan fehérre festünk majd le, hogy lebegő legyen a térben. 

Történnek jó és kevésbé jó dolgok is, így van ez.

27 október
4hozzászólás

hetedik és nyolcadik

Tegnap töltötte be a blog a hetedik évét, és lépett át a nyolcadikba, és én rendes, jó szokásom szerint megint elfelejtkeztem róla – így ez most pótolom. Remélem, még sokáig megmaradunk így, együtt. 

A mai nap ismét felvágták a fogamat, ez immár a két és feledik hét, mióta ezzel kínlódok, és a tüszős mandullagyulladással együtt a harmadik, amit végigszenvedtem. 

Pontosan az az időszak, amióta elkezdtem az életmódváltást, és mióta szedek mindenféle vitamint, általános immunerősítésre, hajnövesztésre, stb. 

Férjem szerint jobb állapotban vagyok, mint tavaly ilyenkor, (milyen lehettem vajon akkor?!) de hiába változtatom meg az életmóddal együtt a gondolkodásomat is, egyelőre csak a betegségek jönnek. 

Amit szerinte meg kell tanulnom, az a konfliktuskerülés – és tudja, hogy nekem ez a legnehezebb. Mert én olyan vagyok, mint Zsandark, ha úgy hiszem, hogy igazam van, akkor meg  is védem azt. 

Csak mindig elfelejtem, hogy már fizikailag nem bírom a sok frontos harcot, és a mostanában divatos harcmodort sem – én nem akarom eltiporni az ellenfelemet, csak meggyőzni. Mivel optimista vagyok, ugyanezt tételem fel másokról is. 

S tényleg eláll a lélegzetem, torkomra fagy a szó, mikor kapom a gyalázkodó leveleket, melyben a megsemmisítésemre tesznek utalást – és belebetegszem. 

Tegnap például egy nyugdíjas néni kötött belém, és közölte, hogy a profilképem alapján ötven x lehetek, és inkább a nyugdíjjal foglalkozzak, húzzak már a tanításból. Sosem beszéltünk előtte, csak neki nem tetszett, hogy nekem vannak elfogadható részek a portfólióban, így a legkönnyebb, legaljasabb, legprimitívebb támadási felületet választotta –  a külsőt, a kinézetet. Hadd fájjon, üssük csak! 

Elhiszem, hogy nem vagyok top formában, de azért ötven x-nek nem nézek ki, szerintem…..

Ezeket untam meg, a netes trollkodást minden formájában, a kisember legegyszerűbb kielégülési formáját. 

És ugyanezt a valós életben is. A mindenáron győzni akarást, a mindenkinél többet tudást, a hétköznapi agressziót, annak minden formáját. 

A magamét is. A pofavágásaimat, a visszaszólást, ha valaki támad – tényleg miért legyek én is olyan, mint ő? 

Annyi nemes és jó embert is látok magam körül, akik példaképül szolgálnak nekem. Mint a kollégám, aki mind emberként, mind tanárként, mind nőként etalon a számomra, és aki még most is, hatvan évesen úgy iskoláz le minket mindenben, hogy csak ámulunk! 

Csodálatos ember – olyan akarnék lenni, mint ő! 

16 szeptember
0Comments

zombie

Azt érzem, hogy egy “zs”-kategóriás zombie filmben vagyok szereplő, és folyton harapdálni akarnak, és már nem tudom, meddig bírom elhárítani a támadásukat – és közben sehol egy zombievadász …

25 augusztus
0Comments

második évad

Kedvenc sorozatom, a Newsroom pedig erőteljesen megváltozott a második évadra. Már a főcím is jelzi ezt, amely sokat visszavett patetikusságából, és sokkal lassabb is lett. Úgy tűnik, hogy az eddigi epizódszerűséget egyre inkább felváltja a több részen át történetmesélés, jobban megismerjük a szereplőket, kontextusba helyezi őket Sorkin, vállalva azt, hogy így a két főszereplő háttérbe szorul egy kicsit.

Ami nekem kevésbé tetszik, hogy teljesen amerikai lett a sorozat, s mivel abszolúte nem foglalkoztam a belügyeikkel, így a számukra életbevágóan fontos ügyek számomra keveset mondanak.

Érdekes ez így, de sajnos már nem sírok minden rész végén.

31 július
1Comment
24 március
0Comments

első online bevásárlás

Mikor még a Belvárosban éltem, teljesen egyedül, állandó problémám volt a bevásárlással, ugyanis a közelben nem volt sem szupermarket, és akkor még nem voltak “banyatankok” sem, mindent kézi erővel, és többszöri fordulással tudtam csak megoldani. Bevallom, sokszor inkább nem ettem, mert nem volt kedvem cipekedni, így a hűtő fagyasztó részét sem tudtam telepakolni  végszükségek esetére. 

A változás akkor következett be, mikor papám nyugdíjas lett, és időnként rá tudtam venni, hogy jöjjön Pestre – ilyenkor “nagybevásároltunk”, ami úgy nézett ki, hogy a gurulós bőröndöket megpakoltuk ásványvízzel, dobozos tejjel, kézben és hátizsákban pedig hazacipeltük a többit. 

Ha akkor indította volna a Tescó házhozszállítási lehetőséget, az egekbe emeltem volna, ugyanis megkíméltük volna magunkat a fentebbi tortúrától. Most is nagyon örültem persze, mikor először hallottam róla, azonnal előregisztráltam is, és most –  hogy csütörtökön elindult a rendszer – az első lehetőségnél ki is próbáltuk. 

Mivel nincs húsz kilométeres körzetben Tescó, így a 899 Ft-os kiszállítási költség nekünk megéri, mivel a benzinköltség több lenne, arról nem is beszélve, ha elmegyek egy áruházba, akkor veszek sok mást is, mert akciós, mert megtetszik, és így tovább – többet költök, mint így. 

Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól jött most ez a lehetőség, ágyhoz kötötten. 

Ezek az én tapasztalataim: 

1. telefonon jelzik, hogy körülbelül mikor érkeznek a megadott időponton belül.

 2. lakásajtóig hozzák a cuccot, minden külön ládákban van, nem egy nagyba pakolnak mindent. 

3. minden összetartozó tétel külön is be van csomagolva tescós szatyorba.

4. mielőtt fizetnél (kártyával) átnézetik veled, hogy megvan-e minden, és olyan állapotban, ahogy lennie kell

 5. mivel volt helyettesítő termékem, megkérdezték, hogy elfogadom-e azt, vagy vigyék vissza. (279 ft-os kristálycukrot rendeltem, de az nem volt, csak 257ft-os)

 6. kedvesek voltak, udvariasak 

7. kérés nélkül hoztak kuponfüzetet a hozzátartozó pontokkal együtt, és jóvá is írták a kártyás pontokat.

8. az autó hűtött, felül szellőzővel, amiben szállítanak, így nyáron sem fog megromlani semmi.

9. 899 ft a házhozszállítás rendelési súlytól függetlenül.Egyedüli negatívumként a salátát tudom felhozni, az egy picit összenyomódott, de nem vészes. Nekem nagyon bejött, örülök neki, hogy végre megvalósult, és biztosan rendszeres vásárlójuk leszek. 

Gondoljatok bele, mekkora könnyebbség ez egy több gyermekes családnak, ahol eddig a papa cipelte a raklapnyi tejet, ásványvizet például! 

22 március
2hozzászólás

akvárium

Ahogy így fekszem betegen az ágyban, és bámulok kifelé az ablakon, olyan, mintha egy akváriumban feküdnék, és az időnként felrepülő levelek, a szél által felkapott újságpapírok, eldobott zacskók lennének a halak.Bár, lehet, hogy a hógömb stílszerűbb lenne. 

21 március
0Comments

ibolya

Mamám mondta az előbb, hogy otthon már nyílik a kiskertben az ibolya és a rózsaszín virág, amely már mindörökre ezen a néven fog bevonulni a történetembe, mert sosem ismertem a nevét. De, nem ő a lényeg, hanem az ibolya! Ha választanom kellene kedvenc virágot az odvas keltike mellé,  (nehéz dolgom lenne, a virágok Gombóc Artúra vagyok) őt választanám, mert annyira törékeny, apró, és mégis csodálatos illata van! 

S nem mellesleg, gyerekkoromban rengeteget szedtünk a pálinkafőző oldalában, a tejcsarnok kertjében, s az erdőben – akkor még igazi barátokkal. 

Ő a gyerekkorom virága. 

16 március
0Comments

pápa

Nekem szimpatikus az új pápa, aki – legalábbis számomra – a teljes ismeretlenségből érkezett, maga mögött hagyva a nagy esélyeseket. Tetszenek azon emberi gesztusai, hogy a gyülekezet felé fordittatja az oltárt, nem használja a magánautót, hanem a többiekkel együtt buszon utazik, s legfőképp, hogy a pedofil érsekeket fedező papot kizavarta az általa tartott miséről. 

Jó érzés, hogy a szegények és elesettek védőszentjét, Assisi Szent Ferencet tartja példaképének, s úgy tűnik,  nemcsak szavakban kivánja megvivni a katolikus egyház előtt álló reformot és megtisztulást, hanem tetteiben is megnyilvánul szándéka. 

A magam részéről drukkolok neki, hogy sikerüljön.

22 február
0Comments

téli ihlet

Tavasznak semmi nyoma, és az én ihletemnek sem. Suhannak a napok, mint szán a végtelen orosz télben, csend van és nyugalom, de remélem, lenn a mélyben, már eredésnek indulnak a később szárba szökkenő gondolatok, melyek a tavasz érkeztével megerősödve virágot bontanak. 

De, egyelőre csak tél van és csend és hó. Így. Nem esik rosszul, nem fáj a léleknek, de azért jöhetne már a fény, felváltva ezt a tompaságot, szürkeséget. 

10 február
1Comment

szakszervezetis

Mindig, ha a macskára nézek, egy igazi múlt századi szakszervezetis jut róla az eszembe, aki táblát rázva, hangosan követeli megérdemelt jussát. Vagy egy porszívóügynök, akit ha kidobnak az ajtón, bejön az ablakon. Mert ő sosem adja fel, mindig megszerzi amire szüksége van. 

Tanulékony is. Most például rájött arra, hogy ha a hátára fekszik az általa már előzetesen kihúzott fiókban, akkor ki-és be tudja tologatni lábbal a fiókot, s így kellemesen ringatni magát. 

Nem mondom, kupász is. Mindig finomabb, amit a másik eszik. Ugyanakkor bamba is, mert ha kap az annyira akart kajából, akkor csak nézeget jobbra-balra, mintha nem lenne szaglása. 

És piszok mód szemtelen. Ennek Pöttyös a megmondhatója és elszenvedője, akinek a farkába kapaszkodik és azon csüng, mikor felugrik az ágyba. 

Van pár elviselhetetlen szokása, ugyanakkor olyan okos és nyílt, játékos, amin mindig elcsodálkozunk. 

Igazi egyéniség. 

03 február
2hozzászólás

bérletes

Ma éjjel hajnali kettőkor felébresztettem a férjemet állítólag, és erőteljesen kérdőre vontam, hogy van-e bérlete. 

Nem, egyáltalán nem emlékszem rá, hogy mit akarhattam.