méhes

17 ápr 2016

A napok továbbra sem egyszerűek, és egyre inkább bonyolódnak. Bankváltás közben vagyunk, erre letilt minket a még jelenlegi számlavezető bank egy netes tranzakció miatt. Hiába  hívom fel, hogy mi kezdeményeztük az átutalást, ők akkor is letiltanak, azonnal levonják a 12 ezer forintos kártyatiltási díjat, és hiába mondjuk, hogy nem kérünk kártyapótlást, mert otthagyjuk őket, 10 percen belül érkezik az sms a két kártyapótlási tranzakció pénzösszegének levonásáért. Több ezer forintot költök velük telefonbeszélgetésre, minden beszélgetéskor épp az ellenkezőjét mondják annak, amit előtte. Hiába vagyunk társtulajdonosok, egyikünk sem intézkedhet a másik nélkül, még meghatalmazással sem. Annak idején azt ígérték, hogy mindent el tudunk intézni, ha a másik bemutatja a meghatalmazást. Most, hogy levonták a díjat, újabb 120 napot kellene várni, amíg visszautalják az összeget. Addig persze menne még négy hónap folyószámlavezetési-díj nekik, közben kitalálnának még egy-két újabb kártyatiltást….anyátokat. A májusi fizuk már a másik bankhoz mennek, és mindent, egészség-és nyugdíjpénztárt is ott indítunk el, ezt a régi számlát pedig még négy hónapig fenntartjuk, de a kártyákat leadjuk, és csak a minimális 400ft-os számlavezetést kérjük. Prémium ügyfelek vagyunk, és így bánnak velünk. Maradjanak csak magukra. A panaszainkat kivizsgálták, egyiket sem tartották jogosnak, ha nem értek egyet, forduljak a felügyeleti szervekhez és pereljem be őket…Persze.

Mindezt a letiltást sikerült akkor eljátszani, mikor Pöttyösön életmentő műtétet kellett végrehajtani, és épp a kórházban kellett volna fizetnie a férjemnek. Szegény, zokogva hívott, hogy ott áll a letiltott kártyával és nem fér hozzá a saját számlánkhoz…Sosem bocsátom meg nekik….

Drága kutyánkat teljesen kipakolták, méhgyulladással került kórházba, másfél kilót szedtek ki belőle. Napokig nem evett, elvesztette az önbizalmát, rettegett az egyedülléttől – mostanra kezd normalizálódni a helyzet, holnap varratkiszedés, gondolom, nagyon meg fogja viselni ismét….

Minden nap tablóztunk, az osztállyal kapcsolatos utolsó rengeteg tennivaló közepette telnek a napok. Már mindenki nagyon várja, hogy végre vége legyen, és jöjjön egy cezúra, hogy aztán soha többé ne folytatódjon ugyanúgy már semmi – legalább is a diákoknak.

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Pepe

14 Júl 2015

Van nálunk vendégségben egy kismacska, Pepe. Sosem gondoltam volna, hogy ez a pár dekás, három hónapos apróság Lujzink lelkében teljes összeomlást eredményez. Hihetetlenül féltékeny, haragszik ránk, minden pillanatban érezteti velünk a dühét amiatt, hogy idehoztuk. Úgy tűnik, hogy a bizalom, az elvesztésünktől való félelem visszaváltoztatta őt abba az utcacica állapotba, amikor megmentettük, és még utána is hónapokon keresztül rettegett.

Egyszerűen elvesztette az önbizalmát, akárhogyan elhalmozzuk szeretetünkkel.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

10896262_1001798033209812_8312508328382943888_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

SONY DSC SONY DSC SONY DSC SONY DSC
SONY DSC SONY DSC SONY DSC SONY DSC

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nyivák és Eddie

13 ápr 2014

Még januárban tűnt el Nyivák, és sosem tért vissza. A héten meghalt Eddie is, a kis vörös, aki 2008 júniusában csatlakozott hozzánk. Lazulnak, nagyon lazulnak életünk keretei, korhadnak tartóoszlopaink.

A fotó még nyáron készült, az utolsó, ahol így, együtt, boldogan. Ma már egyikük sincs velünk.

unnamed

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Túl könnyen hagytuk magunk mögött az ünnepek világát, túl gyorsan kellett visszarázódni, és túl sok mindennel kellett végezni a héten – elfáradtam, ismét lemerültek a feltöltött lelki akkumulátorok.

Hétfőn este ötig tehetséggondozás, kedden félévi beszámoló elkészítése, szerdán gyógytorna, (sokkal jobban bírtam, mint gondoltam) csütörtökön megkezdődtek az osztályozó konferenciák, pénteken lippi Kecskeméten adott elő egy IBUSZ-konferencián, én pedig átpakoltam a nappalit, hogy  legyen valamiféle “dolgozósarkam”, és ne kelljen a szoba másik végébe vágtáznom egy papírral, könyvért, hanem a kezem ügyébe essen, szombaton a portfólión sokkoltam magam és megkaptam a felkérést arra, hogy jelentkezzek minősítői tanfolyamra, ma gerincpárnát vettünk, este megnéztük az About Time című filmet, (mindenkinek ajánlom, végtelenül bájos, kiváló angol humorral) kijavítottam kb. húsz dolgozatot, összeállítottam a hetet, és estére kidőltem.

Most kellene, hogy kezdődjön a hétvége.

Helyette lesz minden nap osztályozó ismét, szombaton pedig írásbeli felvételi, majd vár kb. 100 dolgozat, hogy kijavítsam, és még egyszer ennyi, hogy felüljavítsam.

Közben meg zokogok ezen, mert se Lujziról, sem Marci kutyáról nem fogunk megtudni soha semmit, hogy ki dobta ki az utcára, miért, mennyit éhezett, milyen fájdalmai voltak, (nagyok, mert Lujzi például majdnem megvakult, méreggel kellett kezelni a szemét…) és mi történt vele, hogy sokáig rettegett mindentől, Marcit pedig még mindig nem lehet magára hagyni. Épp erről beszéltem lippinek a héten.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

reggeli készülődés

31 Júl 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

black bárány

10 ápr 2013

Némi képzavarral élve, ugyanakkor szó szerint is értve: a macskánk a család fekete báránya. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

variációk

16 Már 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szakszervezetis

10 feb 2013

Mindig, ha a macskára nézek, egy igazi múlt századi szakszervezetis jut róla az eszembe, aki táblát rázva, hangosan követeli megérdemelt jussát. Vagy egy porszívóügynök, akit ha kidobnak az ajtón, bejön az ablakon. Mert ő sosem adja fel, mindig megszerzi amire szüksége van. 

Tanulékony is. Most például rájött arra, hogy ha a hátára fekszik az általa már előzetesen kihúzott fiókban, akkor ki-és be tudja tologatni lábbal a fiókot, s így kellemesen ringatni magát. 

Nem mondom, kupász is. Mindig finomabb, amit a másik eszik. Ugyanakkor bamba is, mert ha kap az annyira akart kajából, akkor csak nézeget jobbra-balra, mintha nem lenne szaglása. 

És piszok mód szemtelen. Ennek Pöttyös a megmondhatója és elszenvedője, akinek a farkába kapaszkodik és azon csüng, mikor felugrik az ágyba. 

Van pár elviselhetetlen szokása, ugyanakkor olyan okos és nyílt, játékos, amin mindig elcsodálkozunk. 

Igazi egyéniség. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Pálinka

10 jan 2013

Már a lépcsőháznál járok, mikor apró pici, szurokfekete ebecske penderül elém, s nagy komolyan megáll előttem, végig felnézve rám. Gazdája késve érkezik, s messziről kiabálja: “Pálinka, Pálinka!”

Kis eb odasiet hozzá, én pedig megkérdezem, vajon mivel érdemelte ki ezt a nevet? 

“Igazi házi, vegyes az eb!” – mondja a tulajdonos, “legalább ötféle kutyafajta van benne!” – feleli büszkén nevetve, s én is vele nevetek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kóma

28 dec 2012

Miután szerda este a kutya úgy bekajált, hogy fel kellett tenni a fekvőhelyére, ahol csak féloldalasan bírt feküdni, miközben a hatalmas hasa oldalra dudorodott és közben csak pihegett, majd erre még ráevett tegnap Gyöngyösön is, hazatérve azonnal elaludt, és egyhuzamban szunyált kb. 15 órát – most ébredezik, eltűnt a hasa, és éhesnek tűnik! 

Milyen egyszerűen működik az állatoknál a fogyókúra!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

alföldi macska

16 dec 2012

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

försiktig inflytting

05 dec 2012

Mától a kedvenc képem, festője Ernst Billgreen. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

isten vagyok

30 aug 2012

Az önbizalmát, amellyel egyetlen nyikkantással (“Isten vagyok!”) jelzi azt, az ágyra való felugrás közben, hogy ő felébredt, megérkezett, és most már ideje mindenkinek csak vele foglalkozni, és el is hiszi magáról, hogy ő a legfontosabb – na, azt irigylem tőle.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kukorica

26 aug 2012

Lujzi macskánk két dologban jeleskedik mostanában. Az egyik, hogy amint kitesszük itthonról a lábunkat, azonnal kihúzza a szekrény legalsó fiókját, kényelmesen megágyaz magának az ott fellelhető sálakon és kendőkön, majd alszik egy jót. Illetve rosszul mondom, ezt minden éjjel is megcsinálja, gondolom azt hiszi, az az ő ágya.

A másik a főtt kukoricaevés. Egyetlen olyan állatunk volt, drága Lola kutyánk, aki imádta a kukoricát. Mancsába fogta a csövet, és lerágta róla a szemeket. Volt más extra étkezési szokása is, például a lugas legaljáról magáról értetődő természetességgel fogyasztotta a szőlőt, és könyörgött a vaníliafagyiért.

Lujzi természetében – és étkezési szokásaiban – sok hasonlóság fedezhető fel vele.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

chansonphoto

28 Júl 2012

``Itt lehet több gyönyörűséget nézegetni: http://www.facebook.com/impressionorama/photosS ha már virág, akkor Lujzi is kedveskedik. ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lelógó macskalábak

18 jún 2012

Éjjel háromkor a szobából kifelé botorkálva két, az ágyról lelógó macskalábba ütköztem. Gazdájuk morgott valamit, egy pillanatra magához tért, majd édesdeden aludt tovább. Én meg lefotóztam.``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

egy éve

18 jún 2012

Tavaly június 16-án délután kétségbeesett macskanyivákolásra figyeltem fel. Mivel kizártnak tartottam, hogy akkori lakhelyünk sznob lakói közül bárki is cicát hozott volna a házhoz, elindultam felderíteni a hang forrását. A belső udvaron, az autók alatt, egy hihetetlenül koszos, büdös, félszemű, a végletekig lesoványodott állatkára leltem, aki annyira félt, hogy egy korty tej megivása után visszafutott a jármű alá. A délután folyamán ezt még kétszer megismételtem, közben fotót is küldtem róla lippinek, kérdezve, hogy mi legyen vele. Lippi egyszerű választ adott: ha már lefotóztam, megetettem, meg is fogom tartani. Én minden erőmmel tiltakoztam ellene, hiszen másnap kezdődött a bések érettségije, minden energiámra szükség volt. Nem hiányzott, hogy egész éjszaka Pöttyös és a cica meccsét kelljen hallgatni, a sírást, vagy esetleg arra ébredni, hogy meghalt a cica. (Akkori állapotában könnyen elképzelhetőnek tűnt ez is.) Végül abban maradtunk, hogy felviszem a lépcsőházba, elkerítünk neki egy kis részt, és rendbe hozzuk, lassan elfogadtatjuk Pöttyössel. Aha, persze. A kutya már az ajtóban várt, messziről megérezte a macska szagát, és ezzel kezdetét vette az a móka, amely után – este fél tíz körül – a cica bejutott végre a lakásba, ráborítottunk egy ládát, kaját kapott, és Pöttyöst átzártuk a másik szobába. Egy éve van velünk Lujzi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gerinc

30 máj 2012

Nehéz úgy itthoni gerinctornát végezni, hogy mindkét állatunk csak a jó játékszert látja bennem, aki amikor padlóra kerül, ők rárontanak, és egyszerre ugrálnak át a feje fölött….``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

virágzabáló

22 máj 2012

Szerintem Darvasi László Lujzi macskánkról (is) írta Virágzabálók című regényét.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

együtt

19 máj 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

together forever

14 ápr 2012

Ma reggel összefutottam a fodrásszal, aki megdicsérte, hogy milyen jó az új frizurám. Nem, nem azt mondta, hogy jól áll nekem, illik hozzám, hanem azt, hogy jó a hajam. Mivel gyakorlom az önuralom erényét, még bűbájosan mosolyogtam is rá. Mikor elváltunk, belerúgtam egy kőbe dühömben. Este hazajőve megnéztem mikor jár le a hat hónap, és kétségbeestem. Hat hónap, az november (!) tizedike! Hat hónapig nem lehet keseregni, valahogy el kell viselni, együtt kell élni az új hajjal. Mivel sapkát, kalapot a munkahelyemen nem hordhatok, a kis virágos, kis szalagos hajráfjaimat pedig egyszerűen kinevetik, így hozott anyagból kell dolgoznom. Ezért készültek ezek a képek. Egyrészt, hogy dokumentálják mennyit nő majd a hajam, másrészt, hogy megtanuljam addig is viselni ezt a hajat. Kegyetlen hosszú lesz a hat hónap. `` ``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

széria

01 ápr 2012

``````````

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Ma(n)cs

25 feb 2012

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

``

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

desszantos

12 feb 2012

Éjszaka arra riadni, hogy valami iszonyú erővel és hatalmas zajjal rajtad landol – nem olyan tuti. Főleg, amikor rájössz, hogy a macskád az, aki desszantosnak képzelte magát, és 2,30 méterről vetette le magát a két méterrel arrébb lévő ágyra. Illetve rám.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum