elmúlt napok

31 máj 2014

Kreatív kézműves ajándék készítése a kollégáknak gallyakból és lapos kavicsokból IKEA- képkeretbe, belvárosi iskolakerülő séta a Palotanegyed málló pompájában, a világon egyedülálló  Jézus családfáját bemutató “Jessze fája” faragott-festett oltár a gyöngyöspatai Kisboldogasszony templomban, mamutnézés a Mátra múzeumban, kollegiális finom ebéd a gyöngyösi Malomban, ballagás, majd vacsora újra ott a családdal, sok-sok selfie, majd este tízkor már Hídvégen, cseresznye-, kakukkfű-, és levendulaszedés, most pedig pici pihenés – holnap reggelig vége a rohanásnak. 

unnamed

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·
kakukkfű és levendula Sajóhídvéfről

kakukkfű és levendula Sajóhídvégről

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szinesztézia

02 máj 2014

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

felszabadulás

20 ápr 2014

Múlt vasárnaptól fájt a fejem, de annyira, hogy nem bírtam balra fordítani, bántotta szememet a fény – brutális migrénem volt egész héten. Volt, hogy kávéval vettem be a fájdalomcsillapítót, volt, hogy citrommal ittam a kávét – egyik sem használt semmit sem. Közben azért befejeztem végre a portfóliót, és lezajlott a hagyományos Zenei Gála is. Megváltás volt a fejfájásban, amikor pénteken délután négy és öt között abbamaradt a szél, és magával vitte a fájdalmat is. Végre elkezdhettem foglalkozni a Húsvétra készüléssel. Takarítottam, sárgarépás-diós-mascarpones muffint sütöttem, míg lippi a marcipánrépákat szerezte be hozzá. Nagyon finom lett, levegős, nem fojtós.

Pénteken délután eljutottam végre odáig is, hogy töröltem a kedvenc oldalaimból 170-et, (gyakorlatilag minden politikai-és hírportált) így hirtelen kitisztult a kép: végre elkezdtem emberek posztjait is látni, nem csak az oldalakét!

Felszabadító érzés. Berendezkedtem a belső emigrációra.

Takarítottam is keveset, majd pedig főztünk. Végre volt mire készülni, hozzánk is jöttek a rokonok, és a mamám!

Ő volt a legszebb húsvéti ajándék nekem. Hosszú idő után először járt nálunk.

SONY DSC

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

grand

28 Már 2014

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér ez az időszak, mert nekem a legrosszabb magamat elviselni.

Múlt vasárnap eljutottunk az újjáépített Kossuth térre, nekem nem nyerte el a tetszésemet, nagyon hiányoznak a fák, és borzasztó nézni, hogy a maradék kis növendéket pedig kiöntötték betonnal…minden beton lett egyébként,  József Attila-szobor versidézete pedig hibás, kimaradt egy vessző. Tudom, nagyon negatív vagyok….így ezt abba is hagyom.

Hétfő este utoljára voltam gyógytornán, sikerült úgy meghúznom az izületeimet, miközben még ömlött is be a hideg levegő, hogy kedden már alig bírtam kimászni az ágyból. Ekkor még arra tippeltem, hogy egyszerű izomláz, de szerda reggelre egyértelmű lett, hogy ez ennél sokkal súlyosabb, tipegni bírtam csak, ha leültem, akkor felállni nem bírtam…így hazajöttem és gyors segítségként Voltaren-t vettem be, amitől tíz perc múlva már aludtam, ezek után öt körül már fel tudtam állni, estére pedig ki is egyenesedtem. Közben persze megtudtam, hogy minden rossz, amit én óravázlatként, reflexióként csináltam, de csak abban erősített meg, miután padlóra küldött  kb. két óráig, hogy egy percet sem vagyok hajlandó tovább ezzel foglalkozni és így, ahogyan vannak most, feltöltöm. Egyébként sincs rá több időm, jövő héten intenzív hét, aztán vizsgák, majd jönnek az erdélyiek, zenei gála, tavaszi szünet, Civitas-verseny, érettségi felkészítés, majd már az érettségiknél, a javításoknál és az osztálykirándulásoknál vagyunk. Uszkve másfél hónapra napra be vagyok táblázva.

Ma egyébként végre eljutottam a Maggie’s-be, csodaszép holmik vannak, kis osztályommal pedig megnéztük moziban az új Wes Anderson-filmet, ami megint csak bűbájos mese, csodaszépen fényképezve, kiváló zenével, és nagyszerű színészekkel. Szerintem nekik nem tetszett, de voltak annyira bájosak, jól neveltek, hogy erre nem tértek ki.

Ma lenne egyébként apa 68 éves. Csak holnap tudok a sírjára virágot vinni. Átkozott távolság!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

füle, farka

15 aug 2013

Tíz nappal hamarabb indultak el a gólyák, annyira nem találnak eleséget maguknak. A kert teljesen kiégett, elszáradt minden, szilva viszont rengeteg van, de tényleg olyan sok, hogy folyton letörnek súlya alatt a fák ágai. Virág sincsen, úgy kell gyűjtögetni pár szálat, hogy legyen a sírra, melyen már ott apa neve is – két hónap alatt véglegessé vált minden, már a hagyatéki eljárás is időpontja is megvan, pont a harmadik hónapfordulóra, és péntek tizenharmadikára esik. Már ősszel. Rohamtempóban közeledik az ősz, az eddig ólomlábakon, csigatempóban vánszorgó elviselhetetlen forró napokat, frissebb, kevésbé harsány, de elfoglaltabb napok váltják fel. A fények már szinte tompák, az éjszakák hűvösebbek, s csak azt sajnálom a nyár múltával, hogy nem jutott hamarabb az eszünkbe aszalványokat készíteni, nem úgy mint a spagettiszósz, melyet ma főztünk anyával. Erről persze eszembe jut, hogy tavaly persze jól összevesztünk azon, hogy passzírozni vagy csak darabolni, s csak apának köszönhető, hogy nem vesztünk jobban össze….ma nem történt ilyen, már nincs aki békítgessen, magunkat kell lecsillapítani, türelemre inteni hasonló helyzetben.

Anya, aki sosem dobott ki semmit, már összepakolta a ruháit, hogy átadja másoknak – értelmetlen lenne őrizgetni, míg másoknak segíthet, szolgálhat.

Sokszor néztem szembe ezen a nyáron az értelmetlenséggel, azzal, hogy mi értelme egyáltalán felkelni, csinálni a dolgokat, hiszen bármikor áthúzhatja a sors a terveinket – és nem győződtem meg az ellenkezőjéről, nem kapott el egyszer sem a hurráoptimizmus – azt hiszem, véglegesen letettem arról, hogy a tervek és tettek embere legyek, így sokszor módosítottam menetközben a július eleji terveket, és sok olyan dolog belekerült, ami soha eszembe sem jutott volna.

Megértük az ötödik házassági évfordulónkat is, remélem, ez így is marad mindörökre. 

Már van tanári zsebkönyvem, beírtam a névsorokat, készülök lélekben a következő tanévre, ahol igyekszem majd magamból visszavenni mint osztályfőnök, és előtérbe kerülni, mint szaktanár, mert sok dolog fáj ott, sok bizony. S ahhoz, hogy ne sérüljek érzelmileg, távolabb kell húzódnom.

Nincs pedagógus portfólióm, és nem is látom magam előtt hogyan fog körvonalazódni ez a tanév…talán jövő héten, a két napos évnyitó konferencián megtudom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

krumplihéj

06 aug 2013

Olyan apró dolgokban nyilvánul az meg, hogy menthetetlenül és örökre vidéki (falusi) maradok, hogy még mindig szenvedek, ha a krumplihéjat a szemétbe kell dobnom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vidéki

14 Júl 2013

Azt hiszem, ha a teljes nyarat vidéken tölteném, és semmi mást nem csinálnék, mint az udvart és a kertet tartanám rendben, nem lenne szükségem személyi edzőre. Igen kemény munka ez. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Telnek a napok, lelkileg az egyik rosszabb, mint a másik kategóriába esnek. A gyászhírt követő teljes sokk, tagadás, majd a temetésig tartó kontrollált szakasz után jelenleg a bűntudat, a gyászreakciók szakaszában vagyok. Váratlanul és teljesen szabályozhatatlanul tör elő a sírás, a düh, vagy épp a tehetetlenség érzése, nem tudom az indulataimat visszafogni, leginkább mindent és mindenkit utálok, akinek kicsit is jobb, mint most nekem. Lassan tudatosul, hogy ez végleges és visszavonhatatlan, hogy bármennyire is szeretném, ő már nem fog visszajönni, és SOHA TÖBBÉ nem láthatom, és nem találkozhatok vele. 

Közben nyomaszt a bűntudat, hogy nem vettem komolyan a panaszait, utólag mindenki azt hiszi, hogy összeállt a kép, egyenes folyománya volt a halál egy betegségsornak. De ki gondolná, hogy a hasmenés annak a jele, hogy kezd leállni a szív, mikor áprilisban volt szívultrahangon, terheléses ekg-n, teljes laboron, és mindent rendben lévőnek találtak? Nekem tudnom kellett volna, megéreznem, hogy ez tényleg komoly, tragikus, miközben anya a kórházban feküdt, én pedig emelt szintű érettségiztettem? 

Haza kellett volna rohannom, és nem csak megkérni, hogy menjen el orvoshoz, amit meg is tett? 

Másnap reggel meghalt. 

Egyedül, ő aki világéletében gyűlölte a magányt. Ez fáj a legjobban. Hogy egyedül halt meg. Hogy egyedül kellett szembenéznie a rettenettel, nem fogta senki a kezét, nem úgy távozott, hogy még elmondhattuk volna, mennyire szeretjük. Ebbe tényleg bele lehet őrülni. 

A harmadik, hogy negyvenegy év házasság után anya egyedül maradt. Hogy mi lesz vele, hogy fogom innét segíteni, ha valami baj van, mi lesz az éjszakákkal…Borsodi kis faluban képtelenség házat eladni, akármennyire is két éve lett felújítva….

Mindig rettegtem a júniustól, ez a tragédiák hónapja számunkra. Végre, ez az utolsó napja. 

Tudom, nem naptárfüggő.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

buszos

26 jún 2013

Miskolc környékén minden busz menetrendje úgy van meghatározva, hogy még véletlenül se érjék el a Budapestre menő vonatokat, így az utasok a leengedett sorompóknál figyelhetik, hogyan robog el előttük a kiválasztott szerelvény. Van ellenben minden faluban egy-két olyan ember, (régi Volánosok?) akik jó pénzért kivisznek a vonathoz. Mivel csak velük lehet elérni azt, így egyre kevesebben utaznak a menetrend szerinti buszokon, így kihasználatlanságra hivatkozva egyre többet szüntetnek meg belőlük, így munkába sincs mivel járni. Na, ki jár jól ezzel az egésszel?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

itthon

25 jún 2013

Most, hogy itthon vagyok, a falutévével szórakoztatom magam. Figyelemmel kísérem a gólyapár és kicsinyei sorsát, a közfoglalkoztatottak által művelt konyhakert fejlődését, és az imént végignéztem az évzárót. 

Szürreális élmény volt látnom egykori tanáraimat, iskolámat, és szembesülni azzal, hogy milyen pici is valójában az a tornaterem, ahol nyolc éven keresztül minden nap sportoltam valamit. 

Furcsa volt, hogy az egész nyolc évfolyamon mindössze kilenc kitűnő volt, és nézve értettem meg azt, hogy mekkora mázlim volt a szüleimmel, nagyszüleimmel,  hogy ebből a sokszorosan hátrányos helyzetű kis borsodi faluból – az ő támogatásukkal, áldozatukkal – eljuthattam oda, ahol most vagyok. 

Mert nekik mindig fontos volt az, hogy nekem a legjobb legyen. 

Megszakad a szívem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Bertalan-nap

24 aug 2012

Azt mondja Bálint gazda, hogy Bertalan napját sok helyen őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják, melynek több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A halak már nem híznak a vizekben, csak nőnek, a gólyák, fecskék hosszú útra készülnek, és a szőlőkben is elszaporodnak a seregélyek, a kamrák – már akinek van – telve befőttel, télire eltett finomságokkal. Átmeneti időszak ez is, mint az én születésnapom, két állatövi jegy határán, ráadásul aszcendensváltáskor. Ellentétek egysége.

Ma van hát a születésnapom. Igazából már egy hete csak ünneplek, csodálatos napokat töltöttem szüleimnél, mindenki elkényeztetett ajándékokkal, kaptam egy gyönyörű tortát is mint lentebb látható, és olyat is, amely négy különböző ízből lett összeállítva, mert már ilyet is lehet kérni a cukrászdában!

Még múlt szombaton utaztunk le szüleimhez, megállva közben egy ebédre lippi mamájánál, illetve útközben meglátogattuk a bőcsi Falumúzeumot. Erről annyit kell tudni, hogy ismerősé volt a ház, melyet az Önkormányzat megvett, felújíttatta, és most művészeti központként funkcionál, ahol kihalóban lévő kismesterségeket lehet például tanulni, s ünnepekkor hagyományőrző műsorokat lehet megnézni. Épp előadáskezdetre érkeztünk, így sok időnk nem volt fotózni, de mutatok néhányat:

S ha már itt voltunk, meglestem az álomházamat is, amit egyszer majdnem megvettem. A ház picinek tűnik, de ez csak a látszat! Előtte, mögötte szőlőlugas van, vadszőlő futja be a falakat, a hátsó udvar a Sajó-partra visz le, benn négy szoba, egy ebédlő, konyha, fürdőszoba, előszoba van, hátul egy télikerttel zárul, alatta pedig egy borospince van. Sosem tudom meg, hogy jól döntöttem-e mikor Pesten maradtam, s nem költöztem haza ebbe a házba!

Vasárnap férjem hazatért, én maradtam még pár napot. Míg ő hétfőn rendbe rakta a polcait, telepítette ismét a gépeit, én spagettiszószt főztem, meglátogattam nagyszüleimet a temetőben, napoztam, majd másnap szüleimmel elmentünk vásárolni nekem ruhákat, csak mint annó gyerekkoromban iskolakezdés előtt. Hálás vagyok, mert sikerült szép dolgokat venni, eljutottam Mártihoz is, minden kozmetikusok gyöngyéhez, majd szerdán visszatértem a fővárosba.

Csütörtökön megint rendszereztem, este ikeáztunk egy jót, (most épp két főételből az olcsóbb ingyenes, így eljött a húsgolyó tobzódás időszaka barnamártással és áfonyaszósszal)melynek eredménye lejjebb megtekinthető.

Ma pedig eljött a születésnapom, kezdtünk egy jó banki szerződéskötéssel, majd ismét vettem néhány felsőt a férjemmel, aztán pedig ebédeltünk egy jót. Mindenkinek ajánlom az Oktogon Bisztrót, tágas, nagy hely, jól főznek, és 1190 ft-ért all you can eat-van, az italok ára ezen felül értendő, de normál áron vannak.

Hazajöttünk utána, és kidőltünk. Most pedig el kellene dönteni, hogy holnap ezek közül mely program(ok)ra menjünk, de képtelen vagyok, és dühös, hogy miért kell mindent egy hétvégére szervezni, amikor ráadásul kánikula van?! Na, erről nem tehet senki.

Lehetséges programok:

– Csencselde a Téli Kertemben

– Vegetáriánus Fesztivál

– Szentendrei Nyárzáró Fesztivál

– Bor és Hal-fesztivál a Rómain

– Gospel-fesztivál Solymáron

– Örkény-kert a Madách téren

– Szörp, Szóda -fesztivál

– Garázsvásár a Móriczon

Ahhh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum