sed non est pax

Mindig azt gondoltam, komolyan hittem, hogy a Húsvét az én igazi ünnepem, mivel minden kelléke adott a boldogsághoz. Bár sosem sikerült még betartanom a Vízkereszttől Hamvazószerdán át a Nagyböjtig tartó szigorú szabályokat, de abban is biztos voltam, hogy egyszer majd sikerül. Nos, ebben az évben a feltámadás és a várakozás boldogsága is elmaradt. Továbbra sincs […]

bölcsész nyanya

Sokat elmond  természetemről az, amilyen szemüveget és táskát vásároltam legutóbb. Mind a kettő elég nagy befektetés, hosszabb időre elkíséri az ember lányát. Mégis, a szemüveget – ha őszinte akarok lenni – azért vettem meg, mert fellázadtam az eladó ellen, aki megpróbált lebeszélni róla, (beszólt)hogy “nyanyás”. A táskára pedig a férjem mondta, hogy egyszerűen nem érti, […]

ember és nő

Mikor összezavarodik a világ körülöttünk, személyes tereink, sokszor kipróbált idődimenzióink hirtelen fölborulnak, akkor mindig megpróbálunk belekapaszkodni valami biztosba. Ha épp ez az, ami akadályba ütközik, akkor pedig legalább az árvízi sodrásban lévő tartópilléreket markoljuk még szorosan. Ha minden összedől, akkor az életerősebbek elkezdenek ismét építkezni, a gyengébbje pedig elhullik. Magamat az utóbbiakba sorolom, de most […]

“élni is a csak a szeretet éghajlata alatt lehet”

Tegnap konferencián voltam, ami az emelt szintű érettségire készített volna fel minket, tanárokat, illetve segítenie kellett volna egy kicsit abban, hogy az új típusú érettségi szerint hogyan is kellene felépíteni a tételeket. Elöljáróban annyit, hogy ezt a célját nem sikerült megvalósítania – de, azért volt haszna is, természetesen. Annak ellenére, hogy ma alig bírtam járni, […]

Úgy vagyok

…ezzel a januárral is, mint a nem kívánatos vendéggel: addig nem vagyok biztos benne, hogy elment, amíg ki nem kísértem, és rá nem fordítottam sietősen a zárat. (Azért még így utoljára egy kiadós havazásnak és ónos esőnek  kellett esnie.)

vízkereszt, vagy amit akartok

Annak ellenére, hogy egy nappal kevesebbet dolgoztunk, mégis hosszúnak tűnt ez a hét, eléggé elfáradtam péntekre. Kedden rögtön egy fél hatig tartó munkanap várt, de véget ért már legalább az általános iskolások tehetséggondozása. Cserébe kaptam is rögtön felvételiztetést, így január 21-től 259 darab dolgozatot kell kijavítanom egy hét alatt, amit elképzelni sem tudok, hogyan fogom […]

új év – első fejezet

2017. Elkezdődött. Ilyenkor úgy illő, hogy az ember számvetést készítsen, rendszerezzen, fogadjon meg sok szép dolgot. Részemről ez nagyon is rendben van, tegnap már el is kezdtem. Vettem hozzá szép határidőnaplót, végigolvastam a blog tavalyi írásait, és kategóriánként helyes kis listákat készítettem. Összeírva az apróságokat,  mindig meglepődöm, hogy végül mennyi mindent csináltam. Januárban ilyenkor már […]

négy hónap

A kérdésre egyszerűen megválaszolható a válasz: dolgoztam és az emiatt fellépő stressz miatt betegeskedtem. Pedig igen jól indítottam az évet, hatalmas volt a lendület és a változtatás iránti szándék – aztán valahogy megtorpantam. Jöttek a feladatok, és én csak akkor kezdtem el nemet mondani, amikor már először éreztem úgy, hogy most megfulladok. Azt hittem, hogy […]

okos

A férjem ma egy nagyon egyszerű, már-már triviális igazságot osztott meg velem, és a lelkemre kötötte, hogy az érzelmileg nagy megingást előidéző helyzetekben mindenképpen próbáljam meg alkalmazni. Így hangzik: “Az életet csak úgy lehet túlélni, ha mindig te vagy a legokosabb.” Vagyis, amíg a tömeg üvölt, mi kivárunk, és addig stratégiát találunk ki. Nekem ez […]

slam-regény

Kemény Zsófi Én még sosem című regénye egy slam-regény. Kicsit sajnálkozva írom ezt le, mivel így be is skatulyázom ezzel. De nehéz lenne elkerülni, mikor minden probléma megoldása csak a slam poetry által lehetséges benne, a szereplők ebben a közegben élnek igazán – s mivel a magyar slam egyik királynője írta a művet. Több problémám […]

#10 és #11

Tegnap annyira kikészültem, hogy nem bírtam már írni gyógytesi után. Mára bizonyossá vált, hogy nemcsak a fáradtság, hanem egy vírus is kavargott bennem, reggel már lázzal és a klasszikus felsőlégúti panaszokkal kerültem a dokihoz, aki azonnal írta az antiotikumot. A fülem is hasogat nagyon, maradtam itthon. Persze volt két napban szép dolog bőven. A piacon […]

#8

Ma annak örültem, hogy túléltem ezt a napot, és most nyugalomban töltöm az estét. Egyre kevésbé bírom ezt az időt, direkt azért hoztam át Kosztolányit, hogy ne az év végén, a nagy hajtásban, ötven fokban foglalkozzunk vele – erre tessék, ugyanott vagyok, ahol voltam. Egyszerűen nem lehet ilyen időben a Hajnali részegséget elemezni.

#7

Ma az, hogy egy hét eltelt, és minden nap volt valami, aminek örültem, amiért hálát mondhattam magamban. Ma is. A nyugodt reggel, a férjem öröme, amiért mehetett Veszprémbe a Stílusos Vidéki Éttermiségre, a tegnap nekem előrehozott megfőzött és kitálalt finom fogás, a kis dobozok az IKEÁ-ból, a légkondicionált, hűvös szoba ebben a nagy melegben.

#5

A Footlose című filmben a linedance. Még mindig vágyam, hogy péntek esténként a budakalászi Country Clubban a férjemmel ezt járjuk. Bízom benne, hogy egyszer leszünk olyan fizikai állapotban, hogy belevágjunk. Azt, hogy végre hétvége van, és fejben összeraktam már a jövő hét órainak anyagát.

#4

Olyan izomlazam van, hogy mozdulni is alig birok, de epp ezert zsenialis az uj gyogytornaszom. ma a helyes legzes, ules es allas technikajat gyakoroltuk, es eletemben eloszor egyutt is tornazott velem az, aki az instrukciokat adta. A romaifurdoi villanegyed lenyugozoen szep, marhara irigykedem.

#3

Azt a hihetetlen könnyű érzést, ami akkor fogott el, mikor tanítás után ültem a Csobánka téren, a nyáron felfedezett óriási gombócokat féláron árulónál vett mákos-meggyes és almáspite fagyimat nyalogattam – közben meleg szél fújt, peregtek az első, korai falevelek, a diákok ballagtak haza az iskolából, közben meg-megálltak még egy szóra, én pedig csak megfigyelő voltam, […]

#2

Hogy annyi nap várakozás után pótregisztrációval sikerült a Stílusos Vidéki Éttermiség vasárnapi veszprémi rendezvényére bejutnunk (különben várhattunk volna egy évet). Befejeztem a Harry Potter első kötetét és Kemény Zsófi Én még sosem című regényét (most sem került hozzám közelebb a slam világa, bár lehet, hogy ez azonnal megváltozna, ha személyesen vennék részt rajta, beszippantana az […]

#1

Az egérkamion sikeren levizsgázott, így újabb két évre engedélyt nyertünk a közutakra, és a vizsgáztatás díján kívül egy plusz izzócserével megúsztuk 🙂 Életünkben először már most lefoglaltuk a téli szüneti szállásukat – sőt, életünkben először fogunk a téli szünetben “telelni” máshol (ráadásul az ország legmagasabban fekvő településén, az imádott Mátrámban) Mert bekerültem a tankönyv-kipróbálásba, így […]

Milyen jó…

….hogy itt ez a blog nekem, így a 100 happydays “kihívást” vezethetem itt. Holnaptól december 20-ig, száz napon keresztül megpróbálok találni és még rögzíteni is minden nap valami szépet, ami boldoggá tett aznap. Bevezetőként álljon a kis kedvencemről egy fotó – ő mamámnál található. Száz nap. Szép, kerek – főleg, hogy egyéb terveim is vannak.

Viszlát július, viszlát!

Eltelt a nyári szünet fele, összegezzünk! Voltam mamámnál, becsípődött a derekam, eléggé kétségbeestem, látott gerincorvos, aki ezernyi vizsgálatot írt fel, ment ki a bokám a Lukácsban, hogy két hétig ne is nagyon tudjak tervezni semmit, jártam a Kobuciban, szereztem magamnak új íróasztalt, elolvastam kb. 10 könyvet, láttam pár filmet, elkezdtem járni gyógytornára – de, egyetlen […]

Reggel

….óta zuhog, mintha dézsából öntenék. Sötét van, hűlt a levegő, minden elcsendesedett – én pedig meglehetősen jól érzem így magam. Pakolászom, olvasgatok. Maradjon még így egy kicsit.

Vannak

…akik nagyon ügyesen intrikálnak, csavargatják a szálakat, manipulálnak embereket. Sajnos, engem is. Nehezen látok át a szándékokon, mindenkiről a legjobbat tételezem fel, mivel eszembe sem jut, hogy valami hátsó szándéka van vele. Sokszor belevontak így olyan dolgokba, hogy én is rosszakat mondtam emberekről. Természetesen irigy voltam rájuk, a sikereikre, a kiegyensúlyozottságukra – bármire, amire vágytam, […]