marlenblog

papucs orrán pamutbojt

11 április
0Comments

A költészet napján

Örülök, hogy végzős diákjaimmal volt időnk még arra, hogy vegyük Mészöly Miklóst, Szabó Lőrincet, Weöres Sándort, Esterházy Pétert, Dragomán Györgyöt, Szántó T. Gábort és Kányádi Sándort. Ezek a szerzők már mindig megmaradnak nekik a félbeszakadt, széthulló tanév ellenére is, és remélem, őrzik még sokáig a szavaikat. Én most azt a verset idézem ide a költészet napján, József Attila születésnapján, amit immár hetek óta csöndben mondogatok magamban, mint egy imát.

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

 
No comments

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment