Nem tudok elegánsan veszíteni. Nem tudok úrinőként elengedni. Másokat vádolok a saját rossz döntéseimért. Nem vagyok felnőtt. Okos pedig még kevésbé. Pedig taktikáznom kellene. Taktika, taktika. Tik-takk.

zajos

Mióta megérkezett a tavasz, majd egy hét után már a nyárnál tartunk, és kinyíltak az ablakok – hirtelen üvölteni kezdtek a diákok. Egyszerűen annyira hangosan beszélnek, hogy az már zavaró. Egyébként is valami vibrálást, feszültséget állandóan hallok alapzajként, de ez a hangosság egyszerűen fizikailag fárasztó. Túl akarják üvölteni a környezetből jövő alapzajt. Zajból pedig van […]

gyász

Tegnap este óta nem jutok szóhoz. Gyászolok. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy lehet másképp, és végre egyszer a józan ész győz. Tudatom nem is számolt azzal, hogy lehet negatív végkifejlete is a dolgoknak. Tegnap óta nem hiszem el, ami történt. Cselekszem, de értelmét nem látom. Gyűlölök mindenkit, akit okolhatok érte. Tegnap óta tudom, hogy […]

Hogyan zavarj össze végképp egy cicát?

Előbb tegyél ki egy új dobozt, majd mellé egy új szatyrot. A cica előbb a dobozba megy, majd felfedezi a szatyrot. Átmászik hát. Aztán megint vissza a dobozba. Ezt még megismétli párszor, majd feladja. Rájön, hogy nem lehet egyszerre két helyen, és kiül az ablakba nézelődni. 😀

Mióta Béla macskánk  – a kisherceg – itt van, alig alszom. Állandóan bunyózik Lujzival, aki nehezen viseli, hogy a területét meg kell osztani mással. Sok probléma adódik ebből, de ma éjszaka valami kivételes is történt. Arra ébredtem, hogy Lujzika a bal oldalamhoz dőlve édesdeden alszik, míg Béla a jobbomnak dőlve, a mancsát kezembe téve szunyókál. […]

Szeretném már látni azt, hogy a fák lombkoronájukkal együtt hajladoznak a langymeleg, friss, tavaszi szélben. Ja, és tegnap még sehol sem voltak azok a rügyek, amelyek ma csak úgy megjelentek a fákon, azt ígérve, hogy lesz lombkorona idén is! 🙂