csütörtök 18th január 2018

by marlen

Favágás. Általam (is) használt kifejezés az olyan tanítási órákra, amikor a diákok túl fáradtak a komoly munkavégzéshez, figyelmük szétszórt, a haladás üteme rendkívül lassú, csigalassúsággal vánszorognak csupán a percek, és az istennek sem akar összeállni a kép.
A mozaikok, puzzle-darabkák ilyenkor sehogyan sem kapcsolódnak egymáshoz, a túlélés a cél. A bizakodás megvan persze, csak elérhetetlennek tűnik a felívelés.
Pedig mindig így van, akár már a következő órán, amikor szárnyalnak. De, most olyan nehéz. Semmi sem mozdul semerre, hosszú és szürke a január.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum