Követni

….sem tudom, és nem is akarom az eseményeket. Most is csak annyit írnék ide, hogy mindent, ami most a nyakamba ömlik csőstül – magamnak köszönhetek. Sose kövessétek el azt a hibát, hogy elkényelmesedtek. Hogy előbb érzelmileg, majd utána testileg, vagy éppen fordítva – az olyan mindegy is. Rossz vége lesz.

Én nagyon bízok abban, hogy meg tudom még fordítani az állást, mert mélyen, legbelül,  továbbra is okosnak tartom magam, aki válsághelyzetekben mindig összeszedi magát, és csak a megoldásra törekszik – de, most azért ez nehezebb. A személyes érintettség mindig odatesz. No meg, azért nem vagyok már fiatal, aki előtt ott áll az egész élet. Szóval, most nagyon nehéz.

Mégis, ebben a helyzetben az a legnagyobb gondom most, hogy már megint alig várom, hogy levágják a hajamat, mert a két héttel előtti vágást idegennek érzem magamtól, nem sikerült megszeretnem. Természetesen ez a hajdolog tökéletesen szimbolizál engem: hiába könyörgött a drága Zsuzsi, hogy ne vágjunk, csak igazítsunk, én nem hagytam magam! Zsuzsi tudta, hogy nem fogom jól érezni magam a cakkozott hajvégektől, a kifelé álló, megritkított frizurától, de én csak erősködtem. Holott, ő tökéletesen ismer engem. Pontosan tudja, hogy én az egyenes, klasszikus, rendezett hajakat (dolgokat) szeretem, és nekem már ilyen hajam volt.

Természetesen nem ez a legnagyobb gondom, még mielőtt. De most visszaállok péntektől az alapvonalra.

Ja, azt találtam még ki, hogy negyven napos kitűzésekre osztom az évet. Az eléggé belátható, és eredmény is lehet ennyi idő alatt.

Isten áldjon engemet. Nagyon drukkoljon nekem a kedves Olvasó, ha még olvas valaki.

One thought on “Követni

  1. hajrá:) majd azért írj beszámolót:) titkos naplót..akármit 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.