42!
“– Az Élet, a Mindenség Meg Minden… – mondta Bölcs Elme.
– Tehát?…
– A Válasz… – mondta Bölcs Elme, és megállt.
– Igen?…
– A Válasz…
– Igen???…
– Negyvenkettő – mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.”

Nagyon boldog új évet kívánok magamnak! 🙂

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tartás

20 aug 2017

Szeretem, amikor a kopogó eső zajára ébredek. Szeretem az esőt.

Szeretem, ha a dolgoknak tartása van, nem csak elfolynak a semmibe.

Szeretem a tavaszt, az őszt, a telet, de egyre kevésbé a nyarat.

Hiába vagyok augusztus végi születésű, vagyis elvileg szeretnem kellene, de az az időszak nekem sokkal inkább kora ősz már, semmint nyár.

Az én időm a szüreté, a betakarításé, a rendrakásé.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A szállodában minden reggel “azállamtitkárúr” mellett reggeliztünk, és minden reggel felidegesített. Csak a pénzről és  a kapcsolatairól volt szó, a Torgyán zsebbarátról, a privatizációs ügyletekről, és a velük lévő fiaik pénzügyi helyzetéről. Mennyijük van a külföldi magánnyugdíj-pénztárban, hogyan kellene zsíros megrendelésekhez jutni.

Közben a felesége pedig készítette a szendvicseket napközbenre. Szépen becsomagolta szalvétába, és be a táskába.

Móricz óta nem sokat változott a világ.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az pedig, hogy a továbbiakban én bármikor is vacsorahelyet keressek – elképzelhetetlen. Mindig rosszat választok, szar kajákat drágán, miközben van nekem egy férjem, akinek ez a kisujjában van – válasszon ő. Mikor hétfő este a pizzériában kihozták a majdnem mirelite pizzákat, közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Két napig voltam beteg utána, annyira fájt a gyomrom, majd még egy jó kis epegörcsöt is sikerült beszednem vele.

De, miután ezt mindketten megértettük, a zánkai Neked főztem mindent jóvá tett, és elfeledtette melléfogásaimat. Életem egyik legjobb helye volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Vannak új sarokköveim. Az, hogy a bizsugyűjteményemnek mennie kell, például ilyen.

Ha egy hetet kibírtam egy fülbevalóval, nyaklánccal és gyűrűvel, akkor tényleg felesleges két fióknyi bizsut rakosgatnom, hogy “minden szettemhez legyen egy megfelelő színű”. Áhh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Jövőre semmiképpen sem megyünk wellness szállodába. Egyszerűen nem éri meg ennyi pénzt kiadni érte.

A wellness szolgáltatásokat szinte sosem vesszük igénybe, mert csalódás már az első pillanatban. A 27-28 fokos medence csak 23-24 fokos, a jakuzziban ugyanez a víz, így üldögélni nem lehet benne. A medence korlátja mozog, az első pillanatban elfordul, beleverem a térdem, szinte kiugrik a helyéről. Szaunát a kánikulában biztosan nem használunk, a masszázst pedig nem merem igénybe menni az elmozdult csigolyákkal. Az egyik helyen annyira hozzá nem értő hölgy volt, hogy csak bajt okozott, alig győztem helyrehozni.

A reggeli bőséges és sokféle ugyan, de ha kiszámoljuk, hogy gyakorlatilag három tojás – aminél többet úgysem bírunk megenni – mennyibe kerül….hát….akármelyik kiváló reggelizőhelyen bőségesen megkajálunk belőle. Ráadásul elég gáz, hogy a megsütött csokis kuglófot egészen addig tálalják fel, amíg hétfőtől péntekig el nem fogy. Ennyi pénzért férjen már bele, hogy két naponta friss legyen az asztalon!

Vacsorát sosem kérünk mióta az egyik helyen négy napig ugyanazt a cuccot variálták esténként hol rizzsel, hol tésztával, hol salátával…Részemről egyébként sem bírok már este főtt kaját enni, max. egészen kivételes esetekben, de ahhoz is lippinek kell főznie.

Fürdőszoba. Egyszerűen a két rétegű wc-papír ultragáz egy napi 20-25 ezer forintba kerülő szoba esetén. Mint ahogy az is, hogy reggelizésről visszatérve már ott vannak a takarítók a szobában, és kiküldenek. Hogy fáradjunk vissza pár perc múlva! Tíz óra előtt be sem kopogtathatnának, amíg  tart a reggeliztetés!

Nos, az ilyenek miatt nem ilyen szállodába menni. Egyszerűen arra, hogy megreggelizzünk, majd este kilenc körül hazatérjünk, tökéletesen felesleges.

Folyt. köv.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lektűr

09 aug 2017

Szülőfalumban töltött hetemre több könyvet is hoztam. Tegnap egy gyerekeknek szólót (Tasnádi: A kőmajmok háza), ma pedig a tavalyi év nagy felfedezettjét, Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című regényét olvastam el. Ez utóbbi okozott nekem ismét dilemmát. Tudom, magára vessen az, aki nem válogatja meg az olvasmányait, és a nyárra nem habkönnyű limonádéval készül. De. Míg tavaly a Bartis Attila-könyvektől buktam annyira ki, hogy nem akartam tovább olvasni, most az Aludnod kellene viselt meg. Ha olvasott valaki Bodor Ádámot vagy Borbély Szilárdot, akkor lehet elképzelése arról az emberi nyomorúságról, amiről szól a könyv. Egy telep lakóit látjuk ábrázolva, ahol ideggyógyintézet bújik meg az erdőben, ám egy idő után teljesen elmosódik a határ a kintiek és a bentiek között, nem lehet tudni ki a bolondabb. S közben a mindennap ismétlődő monoton nyomorúság, mely a gyerekek sorsában is megy tovább – a pusztuló, már csak alig a felszínbe kapaszkodó, lecsúszó falvak világa. S miközben olvasom, körülnézve, pontosan tudom, hogy ez a valóság, sőt az még keményebb is akár – mégsem akarom ezt olvasni.
S innen adódik a kérdésem: Ti még olvastok ilyen műveket? Vagy már feladtátok, és inkább a szórakoztató lektűrök világához fordultatok?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gerinces

09 aug 2017

Megszüntettem a párhuzamos levélcímeimet, már csak egy van. Kinyírtam az összes, használatban lévő határidőnaplómat, jegyzetfüzetemet, az azokban lévő összes listával – egy maradt csak. Nincs külön füzet ennek, külön füzet másnak. Végre kezdem úgy érezni, hogy ismét enyém az irányítás. Évtizedekig teljesen jól működtem csak az agyamra támaszkodva.Csak ez az utolsó öt év, amikor elkezdtem az ebből élő szervezőzsenik oldalait olvasni, ez tett be. Lehet, hogy nekik működik mindez, de engem csak összezavart. Bullet Journal, 30 napos rutin stb. – ég veletek, én csak magamban bízom!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum