marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for május, 2017

13 május
2hozzászólás

napi morgós

Már rohadtul unom, hogy gyakorlatilag dec. 20. óta a lakásban dekkolok, hol az extrém hideg, hol a rengeteg hó, hol az állandóan szakadó eső miatt…kipusztult az első kör balkonnövényzet, mert a hirtelen bekövetkező mínuszok miatt a lakásban, az ablakpárkányon, a radiátor fölött kellett tartani két hétig, és azt nem bírta. A mostani második kör pedig az eső miatt fog kirohadni. Májusi eső aranyat ér. Azt, persze.

12 május
1Comment

Elegem van

Mivel senki sem olvas már, így eljött az ideje, hogy ténylegesen nyafogásra használjam a blogot. Az életben mindenki menekül a siránkozó emberektől, így legalább itt, magamnak, elsírom minden bánatom. Rettenetesen elegem van tehát az alábbiakból. A magukat szórakozott zseniknek tartó emberekből, akik megbeszélnek valamit, amit persze te komolyan veszel, majd fél perc múlva már másokkal beszélik meg ugyanazt, majd a végén elnézést sem kérnek, csak megvonják a vállukat. Csak egyszer járjanak úgy, mint velem számtalanszor megtették! A “szabad szellemekből” – tőlük egyszerűen hányok. Ők azok, akik a művészlelkek, akik leülnek magukkal megbeszélni egy problémát, és a döntésük előtt hetekig malmoznak. Végül döntésképtelenségre hivatkozva rád bízzák az egészet, majd téged hibáztatnak, ha nem úgy döntesz, ahogyan ők szerették volna, ha teszed. Közben persze azért lelkileg presszionálnak is. Abból, hogy lehetsz te akármilyen jó tanár, csak egy magyartanár vagy. Nem érhetsz fel egy bioszossal, egy kémiással főleg nem, de a matekosak mindig lenyomnak. Ha szakkört, faktot kell választani, akármennyi versenyt is nyertél meg a diákokkal, biztosan matekot, bioszt, kémiát választanak helyetted. Természetesen vannak olyanok, akik ezt a helyzeti, társadalmi előnyt maximálisan kihasználva folyton éreztetik veled, hogy te csak másodrendű tanár vagy. Tényleg, minek tanulnak még irodalmat, nyelvet a diákok?! Hogy egyre messzebb kerülök a fentebbiek miatt attól a képtől, amit magamról gondolok, és nem bírom megfordítani a folyamatot, csak kesergek, és egyre dühösebb vagyok!

07 május
1Comment

Még

…akkor is rendkívül szomorú dolog arról hallani, hogy a volt osztályomból ketten is otthagyták az egyetemet, ha az ember lánya számít rá. Mert közben azért csak él a remény, hogy mégsem lesz igaza. De, most sajnos, igen. Szomorú.