vasárnap 8th január 2017

by marlen

Annak ellenére, hogy egy nappal kevesebbet dolgoztunk, mégis hosszúnak tűnt ez a hét, eléggé elfáradtam péntekre. Kedden rögtön egy fél hatig tartó munkanap várt, de véget ért már legalább az általános iskolások tehetséggondozása. Cserébe kaptam is rögtön felvételiztetést, így január 21-től 259 darab dolgozatot kell kijavítanom egy hét alatt, amit elképzelni sem tudok, hogyan fogom megcsinálni. Jó, ebből 125 “csak” az enyém direkt javításra, a másik 125 pedig kontrollozás, de akkor is. Most nem esik jól ebbe belegondolni.

Volt újévi koncert is a suliban, most is gyönyörű, és lett izomlázam is az új év első gyógytesijétől is. Leadtam két munkanaplót is a kipróbálásra, és alig várom, hogy egyszer már lezáruljon. Soha többé ilyenbe nem hagyom magam belerángatni, az biztos.

Tegnap eljutottam fodrászhoz is, csodát művelt Zsuzsi. Nem akartam a szalagavató napján menni, mert akkor nagyon kapkodós lenne, hiszen aznap lesz a félévzáró értekezlet is – csak hogy megalapozza a hangulatot estére.

Egyébként pedig a vízkereszt elmúlásával beköszöntött a farsang is, ami idén extrém hosszú lesz. Ennek örömére nálunk továbbra is áll a fa, és ha férjuramon múlik, talán húsvétkor lebontjuk, én pedig a nagy leértékelésekben vettem egy adventi, huszonnégy, különböző teát tartalmazó teát, így most – némi fáziskéséssel – azt iszogatom, szertartásosan minden nap egyet. S hogy örömünk teljes legyen, pénteken még a mosógépünk is beadta végleg a kulcsot hat év után, így azt is vehettünk. Hála érte, hogy megtehettük.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum