négy hónap

A kérdésre egyszerűen megválaszolható a válasz: dolgoztam és az emiatt fellépő stressz miatt betegeskedtem. Pedig igen jól indítottam az évet, hatalmas volt a lendület és a változtatás iránti szándék – aztán valahogy megtorpantam. Jöttek a feladatok, és én csak akkor kezdtem el nemet mondani, amikor már először éreztem úgy, hogy most megfulladok. Azt hittem, hogy a tavalyi év után én már mindent kibírok. Kevesebb órám is lett, osztályfőnök sem lettem, így még merészebb lettem. Nézzük, miket vállaltam be!

Bár két hétig ellenálltam, a jelentkezési határidő utolsó két órájában mégis hagytam rábeszélni a tankönyv-kipróbálásra. Már itt az elveim ellenére cselekedtem, főleg, hogy nem is tudtam mit kell majd tennem. Minden héten egy hosszú munkanapló megírására, előtte az összes feladat megoldása, és a járulékos kis dolgok – mindezt május 15-ig.

Ezután jött a két osztály színdarabja. A darabválasztás, a dramaturgizálás, majd a próbák végeláthatatlan sora nulladik órában és hétvégenként – duplán.

Hirtelen ötletként a kollégákkal jelentkeztünk mentor továbbképzésre is. Ez mindösszesen három dög unalmas nap volt, de az őszi szünetben négy napom ment el pihenés helyett a beadandók megírásával.

Közben a kolléganőm is terhes lett, így állandó helyettesítést is kaptam.

Felkértek az egyik belvárosi elitgimnáziumban arra, hogy az emelt magyar érettségire készülő diákokat érettségi szimulációs helyzetben vizsgáztassuk – ilyenre nincs tanár, aki nemet mondana.

Elvállaltam egy felnőtt felkészítését is emelt magyar érettségire, ettől nagyon szabadulnék már – de ez is becsületbeli ügy, hiszen ismerős.

Nemet mondtam még két diák felkészítésére, és a sorban érkező társadalomismeret érettségire való felkészítésre is. Közben ki is jött, hogy a tárgyat most utoljára fogadják el, így az idei három középszintűzőmmel lezárul egy szép, eredményes korszak az életemben.

Kaptam két új tantárgyat a tanévben. Az egyik a dráma, a másik a pénzügy. Mindkettővel csak kísérletezgetem még, így folyamatos készülést igényelnek, folyamatosan alakulnak, és időnként alaposan mellé is fogok. Főleg, hogy a pénzügy a lehető legrosszabb időpontban,  péntek 6. órában van. Ők is, én is iszonyú fáradtak vagyunk már, és ekkor kellene elsajátítani a legdurvább közgazdasági alapfogalmakat.

Most is megnyertem a nyolcadikos tehetséggondozást, amely tízszer másfél órában újabb huszonhét gyereket jelent, akik felvételi tesztjeit állandóan javítgatni kell.

Elkezdtem végre a gyógytesire járást is, a hölgy egy tünemény. Én viszont olyan katasztrofális állapotban vagyok, hogy napokig nem tudok rendesen járni a találkozásaink után.

Elkaptam valami hosszas vírust is, ezek után sok iskolai megállás volt – így elmaradtam magamhoz képest, ami nagyon idegesít. Részben ennek is, de a felsoroltak miatti rengeteg stressz és állandó fáradtság miatt novemberben komolyan elgondolkodtam azon, hogy van-e ennek így értelme. A becsípődött ideg – ami miatt még mindig nem tudok rendesen járni – már csak a hab volt az egészen.

Az biztos, hogy nem hoztam jó döntéseket.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.