slam-regény

Kemény Zsófi Én még sosem című regénye egy slam-regény. Kicsit sajnálkozva írom ezt le, mivel így be is skatulyázom ezzel. De nehéz lenne elkerülni, mikor minden probléma megoldása csak a slam poetry által lehetséges benne, a szereplők ebben a közegben élnek igazán – s mivel a magyar slam egyik királynője írta a művet. Több problémám […]

#10 és #11

Tegnap annyira kikészültem, hogy nem bírtam már írni gyógytesi után. Mára bizonyossá vált, hogy nemcsak a fáradtság, hanem egy vírus is kavargott bennem, reggel már lázzal és a klasszikus felsőlégúti panaszokkal kerültem a dokihoz, aki azonnal írta az antiotikumot. A fülem is hasogat nagyon, maradtam itthon. Persze volt két napban szép dolog bőven. A piacon […]

#8

Ma annak örültem, hogy túléltem ezt a napot, és most nyugalomban töltöm az estét. Egyre kevésbé bírom ezt az időt, direkt azért hoztam át Kosztolányit, hogy ne az év végén, a nagy hajtásban, ötven fokban foglalkozzunk vele – erre tessék, ugyanott vagyok, ahol voltam. Egyszerűen nem lehet ilyen időben a Hajnali részegséget elemezni.

#7

Ma az, hogy egy hét eltelt, és minden nap volt valami, aminek örültem, amiért hálát mondhattam magamban. Ma is. A nyugodt reggel, a férjem öröme, amiért mehetett Veszprémbe a Stílusos Vidéki Éttermiségre, a tegnap nekem előrehozott megfőzött és kitálalt finom fogás, a kis dobozok az IKEÁ-ból, a légkondicionált, hűvös szoba ebben a nagy melegben.

#5

A Footlose című filmben a linedance. Még mindig vágyam, hogy péntek esténként a budakalászi Country Clubban a férjemmel ezt járjuk. Bízom benne, hogy egyszer leszünk olyan fizikai állapotban, hogy belevágjunk. Azt, hogy végre hétvége van, és fejben összeraktam már a jövő hét órainak anyagát.

#4

Olyan izomlazam van, hogy mozdulni is alig birok, de epp ezert zsenialis az uj gyogytornaszom. ma a helyes legzes, ules es allas technikajat gyakoroltuk, es eletemben eloszor egyutt is tornazott velem az, aki az instrukciokat adta. A romaifurdoi villanegyed lenyugozoen szep, marhara irigykedem.

#3

Azt a hihetetlen könnyű érzést, ami akkor fogott el, mikor tanítás után ültem a Csobánka téren, a nyáron felfedezett óriási gombócokat féláron árulónál vett mákos-meggyes és almáspite fagyimat nyalogattam – közben meleg szél fújt, peregtek az első, korai falevelek, a diákok ballagtak haza az iskolából, közben meg-megálltak még egy szóra, én pedig csak megfigyelő voltam, […]

#2

Hogy annyi nap várakozás után pótregisztrációval sikerült a Stílusos Vidéki Éttermiség vasárnapi veszprémi rendezvényére bejutnunk (különben várhattunk volna egy évet). Befejeztem a Harry Potter első kötetét és Kemény Zsófi Én még sosem című regényét (most sem került hozzám közelebb a slam világa, bár lehet, hogy ez azonnal megváltozna, ha személyesen vennék részt rajta, beszippantana az […]

#1

Az egérkamion sikeren levizsgázott, így újabb két évre engedélyt nyertünk a közutakra, és a vizsgáztatás díján kívül egy plusz izzócserével megúsztuk 🙂 Életünkben először már most lefoglaltuk a téli szüneti szállásukat – sőt, életünkben először fogunk a téli szünetben “telelni” máshol (ráadásul az ország legmagasabban fekvő településén, az imádott Mátrámban) Mert bekerültem a tankönyv-kipróbálásba, így […]

Milyen jó…

….hogy itt ez a blog nekem, így a 100 happydays “kihívást” vezethetem itt. Holnaptól december 20-ig, száz napon keresztül megpróbálok találni és még rögzíteni is minden nap valami szépet, ami boldoggá tett aznap. Bevezetőként álljon a kis kedvencemről egy fotó – ő mamámnál található. Száz nap. Szép, kerek – főleg, hogy egyéb terveim is vannak.