slam-regény

18 Sze 2016

Kemény Zsófi Én még sosem című regénye egy slam-regény. Kicsit sajnálkozva írom ezt le, mivel így be is skatulyázom ezzel. De nehéz lenne elkerülni, mikor minden probléma megoldása csak a slam poetry által lehetséges benne, a szereplők ebben a közegben élnek igazán – s mivel a magyar slam egyik királynője írta a művet. Több problémám is volt olvasás közben. Az első, – ami hihetetlenül idegesítő és amatőr dolog – hogy a három főszereplő három különböző betűtípust kapott, és a kurzivált dőlttől a szemem folyt ki. Nekem ez nem könnyítette meg a dolgomat, sőt jobban kellett figyelnem, hogy éppen ki beszél. Ebből következik, hogy hárman mesélik el ugyanazt az eseménysort, ami akár izgalmas is lehetne, de itt – mivel tipizál az írónő a karaktereket illetően, akik elég sablonosak egyébként – kiszámítható lesz egy idő után. A harmadik problémám pont ez a mesélés volt, hogy semmit sem bízott a fantáziámra, mindent értelmezett, és háromszor ugye. Ettől időnként olyan érzésem volt, mint amikor tinilányok hatvanszor lejátsszák egymás között ugyanazt a dialógust, és mindig más jelentést tulajdonítanak neki. Sajnos, időnként a beszédmód is kicsit chatszerű lesz ettől, megtörve a jobban megírt mondatfüzéreket. De, végül is ezek teszik élőbeszédszerűvé is ezt a szöveget. A következő gondom volt az a végtelen üresség, amiben ez a három 17 éves létezik. A család, az iskola alig jelenik meg, ha mégis igen, akkor is csak időtöltésként és idegesítő mozzanatként a szereplők számára. Itt mindenki olyan, mintha ezer éve már felnőtt lenne, végtelenül kiégett és cinikus, és egyetlen öröme, hogy másokat kihasználjon és nevetségessé tegyen. Egyetlen pozitív dolgot tud felmutatni a regény, és ez a szerelem. Félve írom ezt a kifejezést le, mert azért értelmezés és ízlés kérdése, hogy szerelemnek definiáljuk-e, ami itt a szereplők között kialakul. Maradjunk inkább annál, hogy valami olyasmi, de ez olyan, mint amikor a csúnya nőre illendőségből azt mondjuk, hogy “érdekes”.
A helyszíneket tekintve elég változatos a tér, ami elénk tárul, és itt azért egyértelműen kiderül az irodalmi jártasság: minden helyszín szimbolikus, logikailag jól felfűzhető sorban jönnek egymás után.
Összegezve: a regény mindenképpen tehetségről árulkodik, de elsőre – a slam – után túl nagy vállalkozásnak érzem a 18 évesen megírt 318 oldalt – biztos vagyok benne, hogy pár év múlva már Zsófi is másképp írná meg. Azt is hozzá kell tennem, hogy én nem járok slamestekre, így nem szippantott be ez a világ. Még.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#13

18 Sze 2016

Gyógyulok. Gyógyulok?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#12

17 Sze 2016

Kell ennél szebb látvány?

14311497_1371036562952622_4324038649299148110_o

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#10 és #11

16 Sze 2016

Tegnap annyira kikészültem, hogy nem bírtam már írni gyógytesi után. Mára bizonyossá vált, hogy nemcsak a fáradtság, hanem egy vírus is kavargott bennem, reggel már lázzal és a klasszikus felsőlégúti panaszokkal kerültem a dokihoz, aki azonnal írta az antiotikumot. A fülem is hasogat nagyon, maradtam itthon.

Persze volt két napban szép dolog bőven. A piacon vásárolt apró, színes tökök, a rómaifürdői krizantémok, ma pedig az, hogy pihenhettem, és kaptam gyógyszert. Ráadásul még az a várakozás is, amivel mindenki a holnap érkező hidegfrontot, és ezzel együtt a nyárvéget is várja.

Aki nem így érez, jöjjön egy csupa üveg, csupa beton iskolába dolgozni. Hamar megváltoztatja majd a véleményét a szép hosszú vénasszonyok szaunájáról.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#9

13 Sze 2016

Most, este fél tíz után, az ablakon beömlő friss, hűvös levegőt.

Nagyon nehezen bírom már a meleget, a suli mint egy üvegház, olyan.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#8

12 Sze 2016

Ma annak örültem, hogy túléltem ezt a napot, és most nyugalomban töltöm az estét. Egyre kevésbé bírom ezt az időt, direkt azért hoztam át Kosztolányit, hogy ne az év végén, a nagy hajtásban, ötven fokban foglalkozzunk vele – erre tessék, ugyanott vagyok, ahol voltam. Egyszerűen nem lehet ilyen időben a Hajnali részegséget elemezni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#7

11 Sze 2016

Ma az, hogy egy hét eltelt, és minden nap volt valami, aminek örültem, amiért hálát mondhattam magamban.

Ma is. A nyugodt reggel, a férjem öröme, amiért mehetett Veszprémbe a Stílusos Vidéki Éttermiségre, a tegnap nekem előrehozott megfőzött és kitálalt finom fogás, a kis dobozok az IKEÁ-ból, a légkondicionált, hűvös szoba ebben a nagy melegben.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#6

10 Sze 2016
  • a mai kreatívkodás: nagyon színes ajtókoszorút készítettem
  • a férjem ismét csodás főztje
  • az állataink nyugalma
  • anyával a telefonbeszélgetések
· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#5

09 Sze 2016

A Footlose című filmben a linedance. Még mindig vágyam, hogy péntek esténként a budakalászi Country Clubban a férjemmel ezt járjuk. Bízom benne, hogy egyszer leszünk olyan fizikai állapotban, hogy belevágjunk.

Azt, hogy végre hétvége van, és fejben összeraktam már a jövő hét órainak anyagát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#4

08 Sze 2016

Olyan izomlazam van, hogy mozdulni is alig birok, de epp ezert zsenialis az uj gyogytornaszom. ma a helyes legzes, ules es allas technikajat gyakoroltuk, es eletemben eloszor egyutt is tornazott velem az, aki az instrukciokat adta.

A romaifurdoi villanegyed lenyugozoen szep, marhara irigykedem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#3

07 Sze 2016

Azt a hihetetlen könnyű érzést, ami akkor fogott el, mikor tanítás után ültem a Csobánka téren, a nyáron felfedezett óriási gombócokat féláron árulónál vett mákos-meggyes és almáspite fagyimat nyalogattam – közben meleg szél fújt, peregtek az első, korai falevelek, a diákok ballagtak haza az iskolából, közben meg-megálltak még egy szóra, én pedig csak megfigyelő voltam, belehallgatva a beszélgetésekbe.

Ráadásul, a férjem hozott nekem nénis virágcsokrot, ami csodaszép!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#2

06 Sze 2016

Hogy annyi nap várakozás után pótregisztrációval sikerült a Stílusos Vidéki Éttermiség vasárnapi veszprémi rendezvényére bejutnunk (különben várhattunk volna egy évet).

Befejeztem a Harry Potter első kötetét és Kemény Zsófi Én még sosem című regényét (most sem került hozzám közelebb a slam világa, bár lehet, hogy ez azonnal megváltozna, ha személyesen vennék részt rajta, beszippantana az a világ).

Nagyon finom volt ma a menza (bizony, ismét menzás vagyok, szinte már diáknak érzem magam).

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

#1

05 Sze 2016

Az egérkamion sikeren levizsgázott, így újabb két évre engedélyt nyertünk a közutakra, és a vizsgáztatás díján kívül egy plusz izzócserével megúsztuk 🙂

Életünkben először már most lefoglaltuk a téli szüneti szállásukat – sőt, életünkben először fogunk a téli szünetben “telelni” máshol (ráadásul az ország legmagasabban fekvő településén, az imádott Mátrámban)

Mert bekerültem a tankönyv-kipróbálásba, így most nálam pattog a labda, hogy akarom-e.

A sok-sok eső, ami ízelítőt adott a bekuckózós őszből.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Milyen jó…

04 Sze 2016

SONY DSC

….hogy itt ez a blog nekem, így a 100 happydays “kihívást” vezethetem itt. Holnaptól december 20-ig, száz napon keresztül megpróbálok találni és még rögzíteni is minden nap valami szépet, ami boldoggá tett aznap.

Bevezetőként álljon a kis kedvencemről egy fotó – ő mamámnál található.

Száz nap. Szép, kerek – főleg, hogy egyéb terveim is vannak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum