Eltelt a nyári szünet fele, összegezzünk! Voltam mamámnál, becsípődött a derekam, eléggé kétségbeestem, látott gerincorvos, aki ezernyi vizsgálatot írt fel, ment ki a bokám a Lukácsban, hogy két hétig ne is nagyon tudjak tervezni semmit, jártam a Kobuciban, szereztem magamnak új íróasztalt, elolvastam kb. 10 könyvet, láttam pár filmet, elkezdtem járni gyógytornára – de, egyetlen lépéssel sem kerültem közelebb ahhoz, hogy lefogyjak. Biztosan nem így van, de én úgy érzem, hogy nyáron sokkal nehezebb ez, akármennyire is itt a sok zöldség és gyümölcs, meg nem kívánja az ember a kaját. Pedig a másik oldalról ott a fagyi, a jeges kávé, az este megevett kalóriák – mert valamikor csak enni kell valamit. Sokkal lazábbak vagyunk magunkkal, mint egy hűvösebb időben, amikor a teázás jelentősen megkönnyíti a dolgot. Jó, tudom, ez mellébeszélés, és minden fejben dől el. De mi, ha mégsem? Ha beigazolódnak a vizsgálatok, és kiderül, hogy mégsem az én akaraterőmmel volt a baj?

Ezzel volt, tisztában vagyok vele. Ritka gyenge jellemmé váltam az utóbbi években, mindig csak a túlélésre, a megúszásra játszottam, mindig, minden és mindenki fontosabb volt, mint én, a saját egészségem, a saját boldogságom. Sodródtam. Sok dolog játszott ebben közre: az anyagi kényszerhelyzet, az osztályom, az életpályamodell kötelező körei. Hálistennek lassan minden rendeződik. Sokat dolgozunk mindketten, és megbecsülnek mindent – már csak magunknak kell egy elfogadható életmódot kialakítanunk. Eddig a pihenést mindig kihagytam, de az elkövetkezendőkben erre fogunk hangsúlyt fektetni többet. Kellenek rendszeres elfoglaltságok is, hogy legyen ritmusa az életünknek. És le kell győznöm eredendő lustaságomat is.

A héten megvolt a ponthúzás is, az osztályból is lassan majd mindenki megtalálja a helyét, az én munkám ott véget ért. Közös programot biztosan nem fogok szervezni, az az ő dolguk, hogy akarják-e. Ha valaki keres, a suliban mindig megtalál, örömmel látom, megihatunk egy kávét is valahol – de, én már nem vagyok az ő életük része.

Pénteken kijött a 326-os módosítása is, amely szerint immár véglegesen átkerülök a ped 2.-be, nem lesz minősítésem, véget ér ez a 2013 nyarán kezdődött őrület, amikor először találkoztam a kifejezéssel: portfólió. Csak nagyon csúnyákat tudnék mondani, így ezt abba is hagyom. Engem az biztos, hogy több hülyeség megírására nem vesznek rá.

Mindjárt augusztus van, és én varrogatom el a szálakat, amelyek még itt-ott fityegnek. Érjen szépen véget ez az egész, azt kérem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Reggel

28 Júl 2016

….óta zuhog, mintha dézsából öntenék. Sötét van, hűlt a levegő, minden elcsendesedett – én pedig meglehetősen jól érzem így magam. Pakolászom, olvasgatok. Maradjon még így egy kicsit.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Vannak

22 Júl 2016

…akik nagyon ügyesen intrikálnak, csavargatják a szálakat, manipulálnak embereket. Sajnos, engem is. Nehezen látok át a szándékokon, mindenkiről a legjobbat tételezem fel, mivel eszembe sem jut, hogy valami hátsó szándéka van vele. Sokszor belevontak így olyan dolgokba, hogy én is rosszakat mondtam emberekről. Természetesen irigy voltam rájuk, a sikereikre, a kiegyensúlyozottságukra – bármire, amire vágytam, és én nem tudtam akkor abban a pillanatban megvalósítani. Miután kimondtam rájuk a sértést, ítélkeztem felettük, már akkor rosszul éreztem magam, és gyakran le is buktam. Vagy ha mégsem, utána  a szemébe nézni, mikor legközelebb találkoztunk, felért a kínzással, és az állandó gyomorgörcs sem hiányzott – így, abbahagytam ezeket a játszmákat. Egyszer és mindenkorra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Naponta

22 Júl 2016

…megőrül a macskánk. Ilyenkor üti-veri a kutyát, kekeckedő módon eléje áll, vagy épp a nyomában lopódzik, és belecsimpaszkodik a kutya farkába, amikor az felugrik az ágyra. Sosem tudtam megérteni, hogy miért csinálja, hiszen máskor meg hozzábújik, sőt egész nap együtt alszanak. Ez egy kiváló metafora arra, hogy mennyire értelmezhetetlen számomra bizonyos emberek viselkedése. De, már egyre kevésbé vagyok kíváncsi arra, hogy mit miért tesznek úgy, ahogy – és ez jó hír, mert épül már a mentális kontroll, kezdek erősebb és függetlenebb lenni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Már

19 Júl 2016

…kora reggel pörgő üzemmódban voltam, fél kilenckor már a Lukács újonnan megnyílt Galériájában néztem meg Diner Tamás fotókiállítását, ahol maga a mester is jelen volt, sőt még puszit is lehelt a karomra, mikor megkértem, hadd készíthessek róla egy fotót a plakátjával. Véletlen volt, és szép élmény. Kilenckor már a gyógytornásznál voltam, aki még masszázst is adott, mivel annyira feszesek az izmaim, és rettenetesen fáj egy ponton a derekam. Nagyon béna voltam, rettenetesen szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam magam, mert iszonyat magasról épültem le. Voltak izmaim, kidolgozott karjaim, erős vállaim, és erős hátizmom. Most meg nem bírom magam kihúzni….De nem adom fel, visszaküzdöm magam oda, ahol már egyszer voltam.

Haza az új szuperhévvel jöttem, véletlenül ezt is elcsíptem. Mivel nem volt kedvem még itthon lenni, bementem megnézni a suliba az asztalt. Mivel tényleg üresek voltak a fiókjai, így minden akadályt elhárult az elől, hogy a birtokba vehessem. Végre van ismét normális asztalom, végre! Aztán kis virágos fóliával a sajátomat (immáron régi) befedtem, így kiváló lesz javító asztalnak, a kis szekrényébe pedig az üres lapok kerülnek.

Utána meg csak üldögéltem, és rendbe raktam a könyveim. Át a Csobánka téren olyan könnyűnek éreztem magam, mint már régen. Enyhe, de nem meleg idő volt, fújdogált egy kis szél, az emberek lassan sétáltak, bennem még dolgozott az endorfin a tesi után, még nem volt izomlázam – meg lehetett volna állítani az időt abban a pillanatban. A jó érzés még mindig tart, remélem, sokáig velem marad.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Tanárként

18 Júl 2016

….az a szívás, hogy tanév közben nem tudok szabadságot kivenni, hogy elintézzem az orvosi vagy hivatalos ügyeimet. Most, mikor rám szakad a nagy és szentséges nyári szünet, azért nem tudom elintézni őket, mert mindenki más most ment pihenni, így vagy nincs ügyfélfogadás, vagy szeptemberi-októberi időpontokat kapok a vizsgálatokra…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az előbb értünk haza, mert visszavittük a suliba a már kiolvasott könyvtári könyveket, a rengeteg – balgatag módon – hazahozott dossziét, és a virágokat a 103-asból, amiket bevállaltam nyári gondozásra, csak elfelejtettem azt, hogy hely nem nagyon van már nekik, plusz elég nagy pára van tőlük (a locsolgatástól). Egyébként is sok virágunk van, így két dolgot szűrtem le ebből: nem veszek több élő virágot a lakásba, illetve nem leszek Teréz anyu más virágaival, bármennyire is sajnálom őket – de, gondozza mindenki a sajátját, és vigye haza nyárra őket. Bár, erről megint eszembe jut az, hogy mindig az kapja a legtöbb és legszebb virágokat, akit teljesen hidegen hagy a téma, és kidobja őket a kukába…én meg kiveszem onnét, mert felháborít ez a hozzáállás. Nem tudom kettőnk közül melyikünkről mond el többet ez a megjegyzésem…Csokit is az kap a kollégák közül általában, aki nem eszik, így azonnal “bedobja a közösbe”. Azt hiszem, sokat kell változtatnom magamon. Láttam egyébként, hogy van változás a tanáriban, az egy éve várakozó könyvespolcokon rend kezd kialakulni, és a selejtezés is elkezdődött. Remélem, tényleg lesz végre normális asztalom. Azt hittem, hogy bírom nagy asztal nélkül, de nem. Amit egyszer megszokott az ember, attól nagyon nehezen válik már meg, és nekem tényleg rengeteg cuccom van. Már csak azért is, mert öt különböző tantárgyat tanítok, és mindegyikhez nagy a szakanyag.

Itthon is rendet tettem végre az íróasztalon, megemeltük a monitort is, így most már felfelé nézek, és ez jó nekem. Lecseréltük a széket is, hihetetlen változás a kemény szék után, ami ráadásul össze-vissza csikorgatta a laminált padlót…Minden téren igyekszem rendet tartani most már. Így próbálok este hat után semmit sem enni, így sokkal jobban alszom, és remélem, idővel meg is mutatkozik majd rajtam. Holnaptól pedig elkezdem a gyógytornát is.

Lassan vége a nyári szünet második hetének. Ezen a héten voltam gerincorvosnál, kificamítottam a bokám, elolvastam öt könyvet, meghalt Esterházy Péter, Törökországban “puccs” zajlott, Nizzában terrortámadás, nem kezdtem el kekeckedni T-vel, hanem elfogadtam, hogy “széllel szemben pisilni nem lehet”, és csak annyit teszek bele ezentúl ebbe a dologba, ami ahhoz kell, hogy ne vegye el a düh az energiámat, amiért bosszankodom a dolgain. Nagy példaképem volt, de idővel az ideálok ledőlnek – vagy épp mi változunk meg. Ezen a héten is sokat tanultam magamról, és ez jó.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mindenki

16 Júl 2016

…. az esőn siránkozik, de őszintén szólva, én nagyon örülök neki. Kellett már ez a kis észhez térés az elmúlt hetek forrósága után, ami igénybe vette a tűrőképességet, és semmi értelmeset nem lehetett csinálni – egyedül az átvészelésére fókuszát az ember. Így viszont kicsit mindenki magába száll, és még a tea is előkerül nálam ma, úgy érzem. A tegnapi puccs juttatta eszembe apa isztambuli útját, amire János bátyjával ment. A mai napig nem értem, hogyan tudta akkor rávenni magát egy két hetes buszos útra, hiszen a faluból sem szeretett kimenni, idegesítette minden utazás, autózás. A piros szőnyeg még mindig ott van a szülői ház falán, más emlék nem maradt belőle. Talán még annyi, hogy szinte semmit sem aludt, mert egyrészt a müzzeinek éneke, másrészt bátyám rettentő horkolása folyton felriasztotta. Pedig ő aztán tudott aludni! Ja, és sosem ismerte el.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Negyvennyolc

15 Júl 2016

… nap van még hátra a nyári szünetből, ami talán elég arra, hogy ne hagyja veszni az ember, hanem legyenek tervei, megvalósítandó elképzelései. Nekem nagyon sok van, gyakorlatilag most épp azon pánikolok, hogy semmire sem elegendő ez az idő, és hagyjam a fenébe az egészet, mivel prioritást igen nehéz felállítani a dolgokban. De legelsőként az tartom fontosnak leszögezni, hogy mióta nem írok ide rendszeresen, csak suhannak el a dolgok, feledésbe merülnek, és legelőször ezen kell változtatnom. Tehát minden nap fogok írni ide. Ha két mondatot, akkor csak kettőt. Ha nem lesz rá visszajelzés, akkor nem lesz. Egyébként sokkban vagyok. Esterházy halála, és a nizzai terrorizmus megviseli az idegrendszeremet. Közben pedig megrándult a bokám, tönkre ment a derekam, és ezer nyűg van még velem. Ezeket rendbe akarom tenni, így listákat írok. Nagyon sokba fog kerülni, és most verem a fejem a falba, hogy mennyire elcsesztem az egészségemet!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum