hair

Nem tudom, hogy mi ez a késztetés bennem, ami arra irányul, hogy ami működik és jó – megváltoztassam. Most csak arra gondolok, hogy megint levágattam két hónapja a hajamat, valamiféle idióta ötletből, és azóta szenvedek. Tulajdonképpen csak aznap tetszett a hajam, pár órára önazonosnak éreztem magammal, de már másnap reggel megszólalt egy hang legbelül, a sajnálaté, majd mostanra zokogássá változott. Illetve már a csendes pityergést, a beletörődését hallom.

Mivel elől hosszabbra, hátul rövidebbre vágtuk, és még jól fel is nyírták, jó sok idő lesz, mire szimmetrikussá nő, és az pont nyáron lesz, a legnagyobb melegben.

Így jár, aki folyton variál és nem bír egyensúlyt találni.

2 thoughts on “hair

  1. Olcasom, Ildikó, nagyon kedves blog! Csináld tovább! Az megrendített, h órán rosszul lettél, s nem értettek meg a kollégák. Ha jól értelmeztem.

  2. Köszönöm, Györgyi, szeretettel üdvözöllek! 🙂 Nem, nem a kollégákról van szó a posztban, egészen más valaki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.