józan robot

Vége ennek a borzasztóan hosszú hétnek, amely hétfő hajnali kettőkor indult, egy Oscar-díjjal és Nem leszek iskolában! – diák-és szülőellenállással kezdődött, majd folytatódott véget nem érő napokkal, és még egy szombati munkanap is belefért. Értelme nem volt, de legalább ezt is ledolgozhattuk.

Utána egy jót ikeáztunk, kétszer is, mert mire megebédeltünk, elfogyott az egyikben a huzat, amiért mentünk, és bumlizhattunk át a másikba, némileg stresszben, mivel ott is csak hat darab volt már belőle – így izgulhattunk. Nagyon kellett a huzat, mert amikor a foteleket kaptuk, épp a hófehér, legyen minden fehér-korszakomat éltem. Amitől most már herótom van, és épp a nagyon színes-korszakomba kezdtem bele, megcsömörlöttem a vintage-től és két kisállat mellett annyira nem praktikus egy hófehér huzat, persze. Minden meglátszik rajta. De, végül lett két szép középszürke huzatunk, hurrá!

Ma pedig próbáltuk behozni egy nap alatt a két és fél nap dolgait – nem sok eredménnyel persze, de legalább jól elfáradtunk.

Holnap pedig megint kezdődik egy 28 órás munkahét, indul a józan robot. De aztán négy nap pihenő lesz végre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.