ess eső, ess!

A kért eső megérkezett, egész éjjel hallgathattam a kopogását – rendkívül megnyugtató. Végre március van, ez is jó, hogy véget ért ez a kurta, de mégis nagyon hosszú, furcsa hónap.

A Saul megkapta az Oscar-díjat, és ennek legalább annyira örülök, mintha én kaptam volna. Bár sikerült ebbe a díjba is beleköpni persze, de ez semmit sem von le Nemes Jeles érdemeiből.

Felmondott tegnap a férjem is, egy év után visszamegy a régi helyére. Neki pont ennyi idő kellett, hogy lássa, amiért annak idején átcsábították, az nem úgy működik, mint remélte. Úgy tűnik, legkésőbb a születésnapján már ott ünnepel a régi, kedves kollégákkal.

Ha eddig csak hezitálgattam volna, tegnap véglegesen eldöntöttem, hogy soha többé az életben osztályfőnök nem leszek. Négy éve vagyok az, azóta eszem az ideget, négy éve talál meg mindenki a rossz kedvével, vagyok mindenért okolható. S ezen a sok-sok pozitív emlék, élmény sem enyhít már. Nem a gyerekekkel van baj, de a tanítási körülmények olyan mértékben  változtak meg, hogy ebbe csak belefulladni lehet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.