marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for március, 2016

23 március
0Comments

végre szabadon!

Törölték a 13. minősítési időpontomat is, és úgy tűnik, hogy “megúszom” végre, véglegesítve leszek abban a státuszban, ahová 2013-ban kellett volna kerülnöm, a PSZ tárgyalások eredményeképpen, amit végül nem tartottak be. Egyrészről nagyon boldog vagyok tehát, mert 2013 novemberétől foglalkoztam ezzel. Megírtam két teljes portfóliót, lenyomtak a torkomon egy karácsony előtti tanfelügyeletet, túl vagyok 13 kitűzött minősítési időponton, a férjem már frászt kap ettől a témától, magas vérnyomásom lett és álmatlanságban szenvedek – én tényleg úgy élem meg, mint a szabadulást a portfólióbörtönből! Másrészt természetesen minden együttérzésem és őszinte sajnálatom azon kollégáknak – az enyémeknek is – akik még a múlt héten is minősültek. Ez is mutatja, hogy mennyire embertelen ez az egész.

Három év után az első olyan szünet, amikor nincs a fejem fölött vagy egy portfólió, vagy egy tanfelügyelet, vagy épp egy védés – vagy akármi.

19 március
5hozzászólás

volt, nincs

16 nap. Ennyi ideje nem írtam, és ezen idő alatt megfordult velünk a világ. Március 7-én ugyanis arra eszméltünk, hogy a számlánkon egyetlen fillér sincs, még az engedélyezett hitelkeret is majdnem üresen tátong. A teljes kétségbeesés és döbbenet után rájöttünk, hogy a bank a 11 ezer forintos közös költség megbízásunk helyett az összes pénzünket átutalta – és itt a szerencse a szerencsétlenségben: a tőlünk 10 méterre álló társasházi képviseletnek. Küldhette volna a távhőnek is, vagy bárkinek – ugye?

Erről egy darab sms-t sem küldött, pedig a legnagyobb számlacsomagra vagyunk előfizetve, Gold-ügyfelek vagyunk, ergó minden, de minden számla-és kártyamozgásról azonnal értesítenie kellene, főleg pedig egy ekkora összeg elutalása előtt, még telefonálnia is. Semmi történt persze, így a hétfő délutánt hivatalos panaszok megtételével töltöttük, amelyek kivizsgálási határideje 30 nap, addig a fű sem nő számunkra. Az már biztos, hogy a jövő héten más bankhoz megyünk át, itt pedig, ha megkapjuk a vizsgálat eredményét, megszüntetjük a számlánkat.

Ott tartottam, hogy szerencse a szerencsétlenségben. Aha. Hétfőn bevittük nekik a banki igazolást a téves utalásról, azonnal vissza lehetett volna küldeniük a pénzt. Azonban azzal nem számoltunk, hogy a társasháznak semmilyen internetbankos hozzáférése sincs, így csak azt fogadják el hivatalos igazolásnak, amit a saját bankjuk hetente kiküld a befizetésekről. Balszerencsénkre ezen a héten csak szerdán volt az első munkanap, így tegnap azaz pénteken érkezett meg hozzájuk az értesítő, akkor, soron kívül utaltak.

Ezt a két hetet nem kívánom senkinek. Megint azzal kellett szembesülnünk, hogy mennyire kis játékszerei vagyunk a sorsnak, és ebben az országban nem védik a törvények az állampolgárok jogait. Ugyanis a bank 30 napig magunkra hagyott, a társasháznak pedig semmilyen törvényességi és számviteli fellebbviteli szerve sincs, akinél panaszt lehet tenni azért, hogy 2016-ban gyakorlatilag kőkorszaki, papír alapú könyvelést végeznek közvetlen banki kapcsolat nélkül, ahol egy kb. 50 házból álló társulásnál egyetlen (!) embernek van aláírási joga az utaláshoz. Még se a januári, se a februári befizetéseink nincsenek lekönyvelve, így keddre kértünk egy nullás igazolást, valamint azt is, hogy a legközelebbi közgyűlés napirendi pontjára vegyék fel a netbankos kapcsolatot, amelynek havi 200 ft-os díját mi átvállaljuk a társasház javára.

Egyszerűen elképesztő, ami történt velünk – rengeteget öregedtünk ezen két hét alatt.

06 március
0Comments

józan robot

Vége ennek a borzasztóan hosszú hétnek, amely hétfő hajnali kettőkor indult, egy Oscar-díjjal és Nem leszek iskolában! – diák-és szülőellenállással kezdődött, majd folytatódott véget nem érő napokkal, és még egy szombati munkanap is belefért. Értelme nem volt, de legalább ezt is ledolgozhattuk.

Utána egy jót ikeáztunk, kétszer is, mert mire megebédeltünk, elfogyott az egyikben a huzat, amiért mentünk, és bumlizhattunk át a másikba, némileg stresszben, mivel ott is csak hat darab volt már belőle – így izgulhattunk. Nagyon kellett a huzat, mert amikor a foteleket kaptuk, épp a hófehér, legyen minden fehér-korszakomat éltem. Amitől most már herótom van, és épp a nagyon színes-korszakomba kezdtem bele, megcsömörlöttem a vintage-től és két kisállat mellett annyira nem praktikus egy hófehér huzat, persze. Minden meglátszik rajta. De, végül lett két szép középszürke huzatunk, hurrá!

Ma pedig próbáltuk behozni egy nap alatt a két és fél nap dolgait – nem sok eredménnyel persze, de legalább jól elfáradtunk.

Holnap pedig megint kezdődik egy 28 órás munkahét, indul a józan robot. De aztán négy nap pihenő lesz végre.

04 március
0Comments

32

Holnap délben a 32. tanórámat fogom megtartani ezen a héten. Ezek csak a megtartott órák, nincs benne az órára készülés, a dolgozatjavítás, a szervezés. Ha valaki szerint ez normális, azzal nagyon súlyos gond van mentálisan.

01 március
0Comments

mentori

Ma – miután kijöttek a jövő évi keretszámok és a mesterpedagógussá válás lehetőségei, anélkül, hogy szakértőnek kellene lenni – áldottam józan eszemet, amikor mind tavaly augusztusban, mind januárban nemet mondtam a mentorképzésre. Most, hogy verhetném a fejem a falba, hogy kidobtam 240 ezret egy olyan szakra, ami semmit sem ér.

Este pedig olyan hír került be a sajtóba, ami ha igaz, akkor megúszom a minősítést. A május 31. a 13. kijelölt időpontom.

Ja, a december 10-i tanfelügyelet eredménye még mindig sehol, holott február 4-ig a fejlesztési tervet is fel kellett volna töltenem. Hát, felőlem annyit késhet, amennyit akar.

01 március
0Comments

ess eső, ess!

A kért eső megérkezett, egész éjjel hallgathattam a kopogását – rendkívül megnyugtató. Végre március van, ez is jó, hogy véget ért ez a kurta, de mégis nagyon hosszú, furcsa hónap.

A Saul megkapta az Oscar-díjat, és ennek legalább annyira örülök, mintha én kaptam volna. Bár sikerült ebbe a díjba is beleköpni persze, de ez semmit sem von le Nemes Jeles érdemeiből.

Felmondott tegnap a férjem is, egy év után visszamegy a régi helyére. Neki pont ennyi idő kellett, hogy lássa, amiért annak idején átcsábították, az nem úgy működik, mint remélte. Úgy tűnik, legkésőbb a születésnapján már ott ünnepel a régi, kedves kollégákkal.

Ha eddig csak hezitálgattam volna, tegnap véglegesen eldöntöttem, hogy soha többé az életben osztályfőnök nem leszek. Négy éve vagyok az, azóta eszem az ideget, négy éve talál meg mindenki a rossz kedvével, vagyok mindenért okolható. S ezen a sok-sok pozitív emlék, élmény sem enyhít már. Nem a gyerekekkel van baj, de a tanítási körülmények olyan mértékben  változtak meg, hogy ebbe csak belefulladni lehet.