számvetés-kényszer

A címbeli szót háttérrádiózás közben hallottam, és helyzetem leírására alkalmasnak találtam, így azonnal használom is. Folyamatos kényszer bennem, hogy jelentkezzem, megfogalmazzam állapotomat – de, a blogig már nehezen jutok el, útközben a fáradtság vagy a közöny miatt bennakad a szó, megfagy a gondolat.

Pedig most már tényleg lezárult nemcsak a szalagavató, hanem az érettségi és a felvételi jelentkezés is, jelenleg épp a tablógyártás folyik ezerrel, férjuram immáron a harmadik variációt tervezi, hogy legyen miből válogatni. Még egyiket sem láttam, de ez mindig is így volt – csak a legvégén láthattam minden tervét.

Voltunk színházban is (Katona: Illaberek) , ami több mint érdekes volt. Sokszor fogott el az érzés, hogy valakinek volt egy jó ötlete, amit másfél óra terjedelműre kellett nyújtani, mert a magyar nézők azt várják el a színházaktól, hogy ha már egyszer jegyet vesznek, akkor legyen hosszú a műsor. Nos, ez kiváló lett volna feleennyi ideig, de mindegy, így is kiválóan szórakoztunk a saját keservünkön. Van a kilátástalanságnak az a fázisa, amikor a teljes összeomlás előtt már csak röhögünk magunkon – ez ilyen darab. A be-és kivándorlásról szól.

Túl vagyok az egy hetes felvételiztetésen is, túl a tüntetésen, és mondhatom, hogy igen csak felgyorsultak az események oktatásügyben. Egy hét alatt gyakorlatilag a feje tetejére állt minden, és még mindig nincs a hónapnak vége, csak most jön február 29. Igen kíváncsi leszek, mi és hogyan is lesz hétfőn.

Addig még Oscar-gála is, természetesen én is azt szeretném, ha Nemes-Jeles megnyerné a díjat, és nagyon szomorú leszek, ha mégsem. Voltunk a diákokkal a moziban megnézni a filmet, örültem, hogy utána, a beszélgetéseken csupa jót mondtak, örülök, hogy értették.

Többször kaptam el vírusokat ezalatt a közel egy hónap alatt, de hál’istennek nem kellett betegen feküdnöm, mindig összekapartam magam. Bár, néha jó lenne a fejemre húzni a takarót, és csak feküdni csöndben napokig, hallgatva az eső kopogását.

De, azt hiszem, ezzel már várnom kell novemberig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.