szoba

A szoba című film megnézése után megint csak el kell mondanom, hogy az ember sosem tudja, mennyire szerencsés, ha ő választhatja meg élete döntéseit, és magamra is rettenetesen dühös vagyok, amiért kényelemből, gyengeségből átadom az irányítást és csak sodródok. Még egy ilyen negyven napos lelki böjtöt sem tudok tisztességesen végigcsinálni. Nemhogy egy testit. Ehh.

Maga a film Natascha Kampusch történetének feldolgozása, azonban a történetben az is hangsúlyos, hogy mi volt a szabadulás után, hogyan zajlott a társadalomba visszailleszkedésük, hogyan tört össze az anya, és végül hogyan álltak talpra. Jó film.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.