csütörtök 11th február 2016

by marlen

Megint egy nappal kevesebb remény a változ(tat)ásra.  Soha nem lesz már erőm hozzá? Végképp belesüppedek?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

5 hozzászólás to “egy napi remény”

  1. lippaiildiko szerint:

    probalkozom, de egyelore csak egyre melyebbre sullyedek.

  2. Monka szerint:

    kicsit összemixeltem a személyeke és a számokat:)))) de sebaj, azért érthető:)

  3. Monka szerint:

    ááá, dehogy…..csak el kell kezdeni…..azt marha nehéz….aztán pár napig csinálni, amíg rá nem állsz…az is marha nehéz…..de utána sokkal jobb és könnyebb…

    mert ha nem csinálom, utálod magam miatta, ami visszahúz…..lefele menő spirál….és mivel utálom magad, még egy ok , hogy neki se álljak…amitől persze még jobban lehet utálni magunkat……de az első nehéz nyögvenyelős lépéssel meg lehet töri ezt a spirált….és amikor megteszem, örülök, és büszke vagyok magamra…kicsit, de azért büszke….és másnap is, amitől még büszkébb leszek, és ezért még könnyebb megtenni….és ez így szépe felépül…..egy rossz hír van…sajnos könnyű “visszaesni”…kis kihagyás, és hajlamosak vagyunk belekerülni megint az önutálat lefele menő spiráljába….hja, ilyen ez a popszakma 🙂 de azét nem reménytelen:)

  4. lippaiildiko szerint:

    köszönöm.

  5. chanson szerint:

    Nem, nem fogsz belesüppedni. Nem a napok száma számít…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum