hózik

Csodálatos, nagy pelyhekben hull a hó, órákig el tudom nézni az íróasztal mögül, és felőlem még napokig szakadhatna is. Sosem felejtem el milyen volt egy hétig a hó fogságában lenni 87-ben, 12 évesen, mikor egész nap vagy havat hánytunk, vagy a kenyérgyár melletti lejtőn szánkóztunk. Apa nem tudott munkába menni, a kenyeret és tejet pedig traktoron hozták be a faluba. Most, visszanézve, irigylem az akkori magamat azért a békéért, ami jellemezte az életünket. Ebben a csodás havazásban nem is volt kedvem lebontani a karácsonyfát, és egyébként is olyan szép. Most először nincs láb alatt, lehet “távolról” is csodálni, vízzel is elláttuk folyamatosan, így jó állapotban van még – nem ösztönöz arra, hogy mihamarabb megszabaduljak tőle, mint tettem azt szinte minden évben. Olyan balga voltam. Pedig ma már Vízkereszt van, holnaptól pedig Farsang! A suliban újévi koncert.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.