marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for január, 2016

30 január
0Comments

elszánt

Elszántan vártam, hogy végre éjfél legyen, és véget érjen a január, mikor rájöttem, hogy ez a hónap bizony nem harminc, hanem harmincegy napból áll – így, még kereken 25 órát kell várnom a februárig. Biztosan minden évben leírtam már, hogy nekem a február az már majdnem tavasz, apa névnapja választóvonal, nagymamámé pedig fordulópont volt mindig is a télben. Akkorra már megjelentek a hóvirágok, jácintok, tele volt vetőmaggal minden mezőgazdasági bolt, és másról sem folyt a beszélgetés, mint hogy mikor kezdődjenek a munkák. Ha nagyon jó idő volt, már a hónapos retek is vetésre került, hogy egy korai húsvétnál a sonka mellé legyen harapnivaló.

Mostanában egyre inkább vágyom arra, hogy gazdálkodjak, a kertben dolgozzak. Persze, nem két nap rohanásban, hanem egy hosszabb szünetben. De, ez csak úgy lenne megvalósítható, ha lenne egy kis kertünk.  Tegnap egyébként lezajlott a szalagavató, de egyelőre túl zaklatott vagyok, (pozitívan) hogy írjak róla.

23 január
0Comments

mese

Órák óta szakad a hó, és szeretném azt hinni, hogy most pár napig ebben a mesevilágban létezünk majd. Persze tudom, hogy nem, hiszen holnap felmelegedés kezdődik, de azért reménykedem. Legalább egy nagyobb séta a hófehér tájban igazán jólesnék.

Jó régóta nem írtam már megint ide, de levegőt sem kaptam a rohanásban – hogy kedvenc ez évi metaforámnál maradjak. Tanfelügyeleti eredmény miatti idegeskedés, felvételiztetés, javítások garmada, egy hétig minden nap osztályozó értekezletek , és szalagavatóra készülés. Bizony, már az utolsó féléve is elkezdődött az osztályomnak, és pénteken szalagavató. Egyelőre még annyi érzelem kavarog bennem, hogy nem írok ezzel kapcsolatban semmit.

Közben megvan a – immáron véglegesnek és eldöntöttnek tűnő – minősítésem időpontja is: március 23. Ez a kilencedik időpontom. No comment.

11 január
0Comments

Saul és Bowie

Reggel háromnegyed hatkor kaptam az első pofont jobbról, mikor olvastam a Saul Golden Globe-díját. Negyed nyolckor a másikat balról, hogy meghalt Bowie. Aztán egész nap már csak támolyogtam zavartan. Nem tudok felelősséget vállalni a mai napért.

06 január
0Comments

hózik

Csodálatos, nagy pelyhekben hull a hó, órákig el tudom nézni az íróasztal mögül, és felőlem még napokig szakadhatna is. Sosem felejtem el milyen volt egy hétig a hó fogságában lenni 87-ben, 12 évesen, mikor egész nap vagy havat hánytunk, vagy a kenyérgyár melletti lejtőn szánkóztunk. Apa nem tudott munkába menni, a kenyeret és tejet pedig traktoron hozták be a faluba. Most, visszanézve, irigylem az akkori magamat azért a békéért, ami jellemezte az életünket. Ebben a csodás havazásban nem is volt kedvem lebontani a karácsonyfát, és egyébként is olyan szép. Most először nincs láb alatt, lehet “távolról” is csodálni, vízzel is elláttuk folyamatosan, így jó állapotban van még – nem ösztönöz arra, hogy mihamarabb megszabaduljak tőle, mint tettem azt szinte minden évben. Olyan balga voltam. Pedig ma már Vízkereszt van, holnaptól pedig Farsang! A suliban újévi koncert.

04 január
0Comments

zúzmara

Az új esztendő egyik elhatározása számomra, hogy tudatosan keresem az új élményeket, amik kimozdítanak jól bevált komfortzónámból. Elkényelmesedtem ugyanis, de borzasztóan. Épp ezért voltam magam hajlandó rávenni arra, hogy hóban hegyre menjek (hóban! hegyre! brr! – eddig) a hétvégén, és lássam Dobogókő zúzmarás csodáit. “Tanulni a fákat, /ahogy talpig zúzmarásak” írja Nemes Nagy, és ténylegesen tanulási folyamat ez. Csak az Amerikai szépség ikonikus mondata jutott róla az eszembe: “Mennyi szépség!” Utána Szentendrén sétálgattunk, és a kihagyhatatlan Karácsony Múzeumba is elmentünk, ahol találkoztam magával Szárnyati Gézával és malacával. (Weöres: “szárnyat igéz a malacra”) Este pedig olyan dologra vettem rá magam felesógornői szeretetből, amire nem hittem volna, hogy képes vagyok: megnéztem egy népszínművet. Minden taszított benne, avítt volt, harsány és koncepció nélküli, rossz színészekkel, rossz hangsúlyokkal – de, kibírtam a három órát, és boldogságot szereztem neki. Ma pedig rengeteg hó esett, és minden tiszta és hófehér. Bár, továbbra sincs értékelésem, és immáron negyedszer változott a minősítési időpontom, de az, hogy véget ért ma az előkészítő és ilyen csodálatos hó esett – hatalmas örömmel tölt el.  Olyan szép.

01 január
0Comments

lég

2016 január elseje.  Nagyon hideg és tiszta nap. Deres táj, kristálytiszta levegő, látszik a lehelet – a lélek? Az ablakot lemosom, jobban kilátok rajta.  Bach Air-je indul el. Meg is vannak a kulcsszavak. Tisztaság, rend, kilátás, levegőhöz jutni konkrét és elvont jelentésében – maga a szabadság. Nekem.

Legyen akkor ez 2016-ra. Minden kedves ismerősömnek azt kívánom ebben az esztendőben, hogy jusson lélegzethez, legyen elég szabad és friss levegője!