vasárnap 27th december 2015

by marlen

Több mint egy hete vagyunk itthon, és mintha két perce lett volna. Minden nehéz, minden súlyos, mindent köd borít.  Friss zöldségeket, gyümölcsöket akarok, friss péksütit. Mozgást, dinamikát. Hogy bírnak az emberek napokig különböző húsokat és bejglit enni folyamatosan? Nekem két napja szúr az oldalam, érzem, hogy dolgozik a májam, fáj a vesém – pedig szinte semmit sem ettem a nagy karácsonyi zabálás idején. Holnap huszonnégy órás vérnyomásmérőt kapok, ah! Megint két nap az enyészeté. Bahh!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum