reményteli

Az óriási rohanást persze megelégelte a szervezetem, lebetegedtem. Pedig a megelőző este még vigéckedtem is, hogy végre hozzászoktam az 500valahány diák által behurcolt vírusokhoz, immunis lettem rájuk. Aztán hopp, másnap reggel már antibiotikumot ír fel a doktornő, és egy hétig nyomom az ágyat. De úgy, hogy semmi mást nem tudtam ám csinálni! Olvasni, tévézni nem bírtam, lekötni nem tudott semmi: magammal küzdöttem lázasan.

Most sem vagyok még hejdejól, fájdogál a fülem, de holnap menni szeretnék. Csak egy fél nap, remélem minden rendben lesz.

Közben pedig megtanultam azt is a saját káromon, hogy ruhát sosem szabad rendelni a netről. Hiába ellenőriztem a méretet, a centiket – mégsem stimmelt. Más szabású volt, más anyagból készült, és egyik sem tetszett. Így mindent visszaküldtem, most egy hónapig várok arra, hogy visszautalják a pénzt.

Még szerencse, hogy nagy csomagküldő szolgálattól rendeltem, különben most igen ki lennék borulva.

Ennek következtében továbbra sincs szalagavatói ruhám. De most már próbálok a meglévőkre alapozni, a hétvégén összepárosítgatom őket, aztán hátha találok mégis egy tökéleteset, amibe beleszeretek és még jó is lesz! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.