már megint itt van…

….az új portfólióírás időszaka. Még a régit sem bírálták el, és már megint újat kell írni. Sosem lesz vége. Eddig a 77 indikátor volt a 77 magyar népmese, most már hajlamosabb vagyok az Ezeregy éjszaka meséit vizionálni….minden, de minden értelemben. Olyan feladat, amely minden létező jótól elveszi az időt, de leginkább a diákoktól.

Lépésről lépésre haladunk kis osztályommal a búcsú felé – tegnap épp tablót fotóztunk. Mindennek elválásíze van már. Egyelőre csak én érzem ugyan, tapasztalatom szerint a diákoknál a szalagavató a választópont, akkor tudatosul, hogy már tényleg csak pár hónap van hátra, és tényleg vége. Ki kell mozdulni a napi rutinból, az ismerős környezetből, és egy sokkal veszélyesebb terepen megállni a helyüket.

Várom az esőt. Egész nap azt vártam, hogy olyan eső legyen, amit csak bentről érdemes látni, mikor gőzölög a világ, s még a beálló csöppnyi szünetben is csepeg a fák ágairól.

Eddig úgy tűnik, hiába, nem lesz itt semmi.

2 thoughts on “már megint itt van…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.