továbbképzés

25 okt 2015

Most már verem a fejem a falba, hogy igent mondtam a holnap kezdődő továbbképzésre. Három nap, harminc óra, utána tesztírás, majd egy óravázlat elkészítése – sok púp a hátamra. Ráadásul a téma sem túlzottan izgalmas, pénzügyi ismeretek, a társadalomismerethez kell.

Közben persze kellene ezerrel írni a portfóliót, és becsúszott egy másik szakmai megújító képzés is. Ja, meg várhatóan november 2-től elindul a tanfelügyelet is, akkor pedig az önértékelés is vár rám. (Zárójeles megjegyzés: mi ebben az önértékelés, ha mindenki a tanárt értékeli?!)

Nagyon elhamarkodtam ezt a szüneti dolgot, vissza kellett volna utasítanom ezt a képzést. Próbáltam felvezetni férjnek, de rám rivallt, hogy mindig mindent lemondok – tessék menni!
Ebben igaza van, de ez most akkor sem jött jól…

Nem tudom hogyan fogom kibírni minden nap fél kilenctől fél hatig….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kis győzelmek

18 okt 2015

Tegnap azzal kezdtük, hogy tablófotózásra menet a két legjobb fényképező objektív teljes erővel csattant bele a betonba. Akkor úgy tűnt, hogy nincs baj. De, mikor készítettük elő a tablófotózás második körét, hirtelen törött lencsedarabok kerültek elő a táskából, és láttuk, hogy a szűrőlencsének annyi, lehet újat venni.

Ennyivel megúsztuk, minimálisan vesztettünk a sorssal szemben.

Aztán a bevásárláskor megláttam azt a nyúlszőr kabátot, amit már tavaly is kinéztem magamnak, de 24 ezret akkor sem adtam volna érte, ha ingyen kapom. Tegnap egyetlen darab árválkodott, az pont rám való volt, 4 ezret fizettem érte. A hozzáillő sál is ennyibe került, így nyolcezerért lett egy gyönyörű homokszín és meleg kabátom, gyönyörű sállal. Ezt már döntetlenre hoztuk.

Hazatéve elindítottam a mosógépet, ami szépen mosott is, azonban nem akart centrifugálni. Ott álltunk a rengeteg csöpögő ruhával, így a férjem cselekedni kezdett. Youtube-videók alapján szétszedte a mosógépet, számomra döbbenetes volt, hogy beton van benne! Végül a szűrőben megtalálta a ballonkabátom gombját….elképzelésem sincs, hogyan kerül oda. De, sikerült megszerelni, a ruhák is kicentrifugázódtak! Újabb győzelem!
Hihetetlen módon elfáradtunk a végére, de jól csináltuk.

Azért ezeket a mindennapi kis harcokat tudnám hanyagolni. Ha nem ilyenekre menne el az energia.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gally

15 okt 2015

Az ablak előtt lévő cseresznyefa ágai már olyan nagyok voltak, hogy belógtak szinte az ablakon. Én nagyon szerettem, mert madarak szálltak le rá, időnként hernyók másztak az ágakon, és éreztem a levelek illatát. Szerettem, ahogyan a szélben odakoccannak az ablakhoz, szerettem kifelé bámulva hajladozásukat nézni, ahogyan az esőcseppek megcsillanak rajta az utcai lámpa fényében – olyan filmszerű volt az egész. Szerettem a hűs árnyékot, amit nyaranta adott.

Mindent szerettem rajta, és most mindent siratok, amely elveszett azzal, hogy szinte csonkra metszették a leghosszabb és szívemhez legközelebb álló ágat.

Sosem fog már megnőni. Nincs annyi idő a földkerekségen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

….az új portfólióírás időszaka. Még a régit sem bírálták el, és már megint újat kell írni. Sosem lesz vége. Eddig a 77 indikátor volt a 77 magyar népmese, most már hajlamosabb vagyok az Ezeregy éjszaka meséit vizionálni….minden, de minden értelemben. Olyan feladat, amely minden létező jótól elveszi az időt, de leginkább a diákoktól.

Lépésről lépésre haladunk kis osztályommal a búcsú felé – tegnap épp tablót fotóztunk. Mindennek elválásíze van már. Egyelőre csak én érzem ugyan, tapasztalatom szerint a diákoknál a szalagavató a választópont, akkor tudatosul, hogy már tényleg csak pár hónap van hátra, és tényleg vége. Ki kell mozdulni a napi rutinból, az ismerős környezetből, és egy sokkal veszélyesebb terepen megállni a helyüket.

Várom az esőt. Egész nap azt vártam, hogy olyan eső legyen, amit csak bentről érdemes látni, mikor gőzölög a világ, s még a beálló csöppnyi szünetben is csepeg a fák ágairól.

Eddig úgy tűnik, hiába, nem lesz itt semmi.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

magas

04 okt 2015

Csütörtökön kiderült, hogy magas a vérnyomásom, így most gyógyszert kapok rá, és el vagyok tiltva mindentől, ami politika, canadahun, pedszakértő és társai oldal. Sajnos, a szombati tanfelügyeleti konferenciát már nem mondhattam le, így most gazdagabb vagyok tíz kredittel, nulla információval és szegényebb egy szép, napsütéses nappal, amit igyekeztünk ma pótolni. Bár nehéz ügy, hogy az embernek zsibbad a bal karja időnként, ködösek, véresek a szemei, és nyomást érez a fején.

De, csak úgy tudok megszabadulni belátható időn belül a gyógyszertől, ha minél több szabadidős tevékenységet, nevetést, pihenést, sportot és kevesebb kávét, rendszertelenséget, idegeskedést iktatok be és ki az életemből.

Nem fogok magas vérnyomással élni, az biztos, kigyógyulok belőle.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum